Szeptember (Szent Mihály hava, Őszelő, Földanya hava) 29-e, Mihály napja van. Az év Gergely-naptár szerinti 272. napja. Az évből még 93 nap van hátra.
Szent Mihály napja az őszi nap-éj egyenlőség idejére esik, ezért mondják azt, hogy „ott áll a sötét tél kapujában”. Szent György vetkőztet, Szent Mihály öltöztet. Szegedi szólás: fél, mint a cigány Szent Mihálytól — azaz jön a hideg. Szamoshátiak mondják: aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot — azaz aki még most is úgy öltözik, mint nyáron, azt nem lehet komolyan venni. Ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka vagy a disznó, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor meg enyhe. Közép-Magyarországon úgy tartják, hogy akár karácsonyig is szép, enyhe időre lehet számítani, ha a fecskék még itthon vannak Szent Mihály napján: „Ha Szent Mihály napján még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske.” Komárom-Esztergom környékén az járja, hogy ha Szent Mihálykor keleti szél fúj, akkor igen kemény telünk lesz. Kemény télre fogadtak akkor is, ha Mihály napján dörög az ég, vagy ha dérre ébredtek reggel.
Szeptember utolsó hete Szent Mihály kántora, ilyenkor nem szokás vetni semmit, ezért pelyvahétnek is nevezik. Asszonyi dologtiltó nap a mosásra és mángorlásra. Azt tartották, hogy aki ilyenkor mos, annak kisebesedik a keze, ha pedig valamelyik asszony ruhát tereget, akkor egész évben dörögni fog a háza felett az ég. Viszont általában ilyenkor kezdték az őszi munkákat, a kukoricaszedést vagy a szüretet.
Mihály napja a gazdasági év fordulója, a Szent György napján kihajtott állatokat ekkor vitték ismét a téli szállásra. Ilyenkor számoltak el egész éves munkájukkal a pásztorok, kapták meg éves bérüket, ilyenkor egészítették ki felszerelésüket. Miután a Mihály-napi szentmisén a pap megáldotta a munkájukat, felkeresték új gazdájukat, akinél lakoma és áldomás mellett elszegődtek a következő évre. E naptól egészen Katalin napjáig tart a kis farsang, a lakodalmak, bálok, mulatságok időszaka.

Egyházi vetülete

Főangyal, illetve arkangyal, a mennyei seregek fejedelme. Az egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. Ősi hagyomány szerint patrónusuk a keresztény katonáknak is, főleg, ha a pogányság ellen, a hitért küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. A haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Ő teszi mérlegre az ember jó cselekedeteit és gonoszságait. Mihály tehát az utolsó ítélet arkangyala. Hol a világítélő Krisztus társaságában, hol pedig önállóan, egyik kezében karddal, másikban mérleggel jelenik meg a középkori templomok kapubejáratai fölött vagy bent az íveken. A magyar néphagyományban a Göncölszekeret Szent Mihály szekerének is nevezik, a Tejút egész Európában elterjedt neve a „Lelkek útja” vagy „Szent Mihály útja”.
Torockó népe szakrális szemlélete szerint a halál és temetés Szent Mihály gondviselésében inkább menyegző, mint fekete gyász. A halottnak ősi szegedi hiedelem szerint Szent Mihály a vőfélye, ő kéri ki és viszi a menyasszonyt, azaz az emberi lelket az örök menyegzőre, Urának elejébe. Az ő oltalmára bízzák az elhunytat, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett ravatalra téve utolsó útjára kísérik. Egy régi szólás szerint aki meghalt, azt „megrúgta Szent Mihály lova”. A ravatal ilyenfajta megnevezése és az elhalálozás Szent Mihályhoz kötődő szinonimája a teljes magyarlakta vidéken ismeretes.

Princz Csaba