A szegénység akkora stresszt okoz a szervezetnek, különösen az agynak, hogy egy idő után nem versenyezhet a tehetősebbekével. De ezen, úgy tűnik, lehet segíteni — írja a hazipatika.com.

A szegénység az egyik legnagyobb teher bármilyen társadalomban, de az egyik legnagyobb szégyen is a fejlett országok számára. Ebből a helyzetből pedig számos ok miatt igen nehéz kitörniük. Arra talán kevesen gondolnak, hogy ezeknek az embereknek a nehéz helyzetét részben az agyuk okozza. Nem arról van szó, hogy butábbak lennének, mint az átlag, és ezért szegények. Éppen fordítva, a szegénység annyira igénybe veszi az agyukat, hogy már nem marad energiája megtalálni a kitörési utakat. Egy szegények körében folytatott amerikai kutatás és kísérleti program legalább is ezt igazolja.

A szegénység és a limbikus rendszer

A limbikus rendszer az agy része, amely az érzelmek feldolgozását végzi és az érzelmi reakciók kiváltásáért, illetve részben a hosszú távú memóriáért is felel. Amikor valaki szegénységben él - állítja több kutatás is -, akkor a limbikus rendszer folyamatosan félelem- és stresszüzeneteket küld a prefrontális kéregnek, amelynek a problémamegoldás, a célok kitűzése és a feladatok leghatékonyabb végrehajtása a feladata. Csakhogy ez az üzenetáradat túlterheli az agynak ezt a részét, amely egy idő után belefárad.

Mindenkinek így működik az agya, társadalmi osztályától és anyagi helyzetétől függetlenül. A túlterhelést számos dolog előidézheti, beleértve egy túlzottan stresszes munkanapot vagy családi vészhelyzetet. A szegénységben élők ugyanakkor a mindenkori stressz terheire még egy külön csomagot is kapnak a nyakukba. Folyamatosan küzdenek vele, hogy elfogadtassák magukat, hogy felkészítsék magukat a találkozásokra a szegényekről alkotott előítéletekkel, ami a mindennapi életükben extra feszültséget vagy akár traumát is okoz.

A kutatók szerint a szegénységben élők mindinkább beleragadnak olyan ördögi körökbe, amelyeket a stressz és a rossz döntéshozatal együtt alakít ki, és más problémákkal együtt megerősíti bennük az elképzelést, hogy nem tudnak javítani saját életükön.

Amiről nem hitték volna, hogy képesek rá

Amit tehetünk, hogy megpróbálunk olyan komplex, visszacsatolásokat tartalmazó ciklusokat létrehozni, amelyekben az emberek lépéseket tehetnek, és elérhetnek valamit, amiről nem hitték volna, hogy képesek rá, és ettől jobban érzik magukat. Ezek a lépések segítenek nekik több pénzt keresni, megoldani gyermekgondozási problémákat, amelyek javítják a gyerekek viselkedését, vagy egyszerűen megteremtik a saját életük irányításának lehetőségét. Ezek a dolgok csökkentik a stresszt, és mentális kapacitásokat szabadítanak fel további pozitív lépésekre.