A szatmáriak összefogásának csak a képzelet szabhat határokat — rekordnagyságú összeg, 20 000 lej gyűlt össze a Máltai Szeretetszolgálat ötödik alkalommal megszervezett Jótékonysági Estjén, amelyből egy babamentő inkubátort akarnak vásárolni a városnak.

Csodák márpedig vannak - bő háromórás, kiemelkedően színvonalas gálaműsorral ajándékozta meg a szatmáriakat a Máltai Szeretetszolgálat szombaton este, így köszönve meg egyrészt azt az összefogást, amellyel egész évben segítették, hogy segíthessen az élet kevésbé napos oldalán élőkön, másrészt támogatást kérve célja megvalósításához, annak a hiánypótló eszköznek, a babamentő inkubátornak a megvásárlásához, amelyet a városnak és a megyének szán ajándékba. A Jótékonysági Est végén pedig ismét bebizonyosodott, hogy a szatmári összefogásnak csak a képzelet szabhat határokat — az adományokból, valamint a szeretetszolgálat kedvezményezettei által készített, szebbnél szebb és ötletesebb karácsonyi díszek-kellékek vásárából ugyanis 20 000 lej gyűlt össze.

Ismét letettek valamit az asztalra a máltaisok, Szatmárnémeti közössége pedig ismét összefogott, és melléjük állt — vagyis inkább természetesen melléjük állt. Ugyanis a szeretetszolgálat tevékenységében nemcsak az elismerésre méltó, ahogy a rászorulóknak, az élet kevésbé napos oldalán élőknek a gondját viseli mindennap (és minden éjszaka), de az is, ahogy a kamaszokat — ezeket „a mai fiatalokat”, akiket általános sztereotípia szerint a számítógépen, mobiltelefonon, interneten és közösségi hálókon kívül nem érdekel semmi más — megszólítja, s a többtucatnyi lelkes önkénteséből összetartó, baráti közösséget kovácsol. S nem utolsósorban az is, hogy amikor kitalálnak valamit, amikor nagy fába vágják fejszéjüket, soha nem önmagukra (szervezetükre) gondolva teszik, hanem céljuk az egész közösség javára válik, legyen szó beteg gyermek műtétjéről, mozgássérülthintáról vagy babamentő inkubátorról, hiszen a szombati, a sorban már ötödik Jótékonysági Estjükön befolyt adományokból a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórházat s ezáltal magát a várost akarják megajándékozni ezzel a hiánypótló eszközzel.

„Hiszünk benne, hogy közös erővel lehetséges” — hangzott a filharmónia ünnepi díszbe öltöztetett, igazi karácsonyi hangulatot árasztó előadótermében a tartalmas és kiemelkedően színvonalas gálaműsor kezdetén, amely szeretettel átkötött, gondosan válogatott ajándék is volt a termet megtöltő szatmáriak számára. A színpadra lépők zöme pedig jól vagy kevésbé jól ismert, de szintén szatmári volt, ugyanis mint a szeretetszolgálatot vezető Hegedüs Gergő elmondta: ha a kézzelfogható ajándék, a babamentő inkubátor a városnak, a közösségnek szól, akkor a megfoghatatlan is szóljon neki, megismerve a helyi tehetségeket. Az est vidám hangulatát két kiváló színművész, Méhes Kati és Nagy Orbán alapozta meg a Kutyakomédiával, majd a Loga Dance School fiatal táncosai mutatták be tudásukat, különleges hangulatot varázsolt magyar és angol nyelvű dalaival, de a közönséget is megénekeltette a nagyszerű hangú Lyryca Duó, a máltais gálák elmaradhatatlan fellépője, a Joyful gospelkórus nevéhez méltón vidámságpetárdákat lövellt szét a teremben muzsikájával, az előadás első részét pedig Brahms Ötödik magyar tánca zárta Stuts Márk és Kés Ábel előadásában. A szünetben, akárcsak a gála kezdete előtt, az előcsarnokban kézművesvásár várta az érdeklődőket — a szeretetszolgálat kedvezményezettei által készített, szebbnél szebb és ötletesebb karácsonyi díszek-kellékek közül lehetett választani felajánlásos alapon, azaz mindenki annyit fizetett egy-egy tárgyért, amennyit gondolt. Ugyancsak az előcsarnokban volt felállítva az adományurna, az ebben elhelyezett adományokért cserébe pedig tombolajegyet kaptak a támogatók, és sokan értékes nyereményekkel térhettek haza.

Sokadik alkalommal — és örömmel, hogy ennyi jó szándékú, segíteni akaró ember összegyűlt a jó cél érdekében — lépett a szatmári nagyérdemű elé az egyik legversesebb zenekar, a Villon Trió, repertoárjából előadva azt a dalt is, amely az egyik Utcazene Fesztiválon született a nagy park egyik padján. Ezt követően a Röpike néptáncosai járták a vajdaszentiványi, mezőségi, szatmári táncokat, hogy csak úgy porzott a pódium, Kocsis Boglárka és Debrendi Katinka népdalcsokrával fűszerezve, összeállításukat pedig a különösen szép, mindenkit megindító, Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtéséből származó betlehemes énekekkel zárták. Nem kevésbé volt lélekmozgató a szatmáriak által már szintén jól ismert Nemadomfel Együttes, amelynek szólistái kivétel nélkül sérültek, s akik a Villon Trióval közösen varázsoltak igazi koncertbulit az előadóterembe — amely egy dal erejéig, Vaszkó Marcsi énekesnő kérésére teljesen elsötétült, csak a mobiltelefonok lámpái világítottak, a kis fényecskéket ugyanis szinte teljes egészében látássérült, blueshangú előadó is érzékelte. Nem adom fel, szólt az ének s a biztatás: „Önök se adják fel, mert szép az élet!”

S hogy valóban szép az élet, s hogy valóban vannak még csodák, azt mi sem igazolta jobban, mint hogy a gála során a szervezők számára is hatalmas meglepetésként rekordösszeg, 20 000 lej gyűlt össze a babamentő inkubátorra.

Szabó Kinga Mária