„Erre a nemes lelkű tanáremberre, mint első vívómesteremre, csak hálával tudok visszagondolni... Amellett, hogy a kardvívás technikai elemeit lebilincselően látványosan oktatta, kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezett, és nagyon jó emberismerő volt... Vívásmódszere az olasz vívóiskola tanítását követte, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az 1900-as évek elején, ő maga is Magyarország egyik leghíresebb vívómesterétől, az olasz Italo Santellitől tanulta meg a vívás „magasiskoláját”. — írta Bay Béla a szatmári vívósport megalapítójáról, a nagyszerű tanárról és esztétáról, a 135 éve született vitéz Tereh Gézáról.

Az évforduló kapcsán szeptember 20-án, pénteken, 15 órától a vasútállomás melletti református temetőben hajtanak főt — a római katolikus és református imát követően  Ardeleanu (Tasi) Zsuzsanna tőrvívónő, olimpiai bajnok, világbajnok és egyéni országos bajnok a szatmári vívóiskola, Fazekas Lóránd az EKE, Bor Béla az RMPSZ , míg VRNT Mihály András Imre a Történelmi Vitézi Rend mond beszédet, a megemlékezés pedig koszorúzással zárul. 

Tereh Géza 1889. szeptember 20-án Szatmárnémetiben született. Szülővárosában a Református Főgimnáziumban érettségizett 1907-ben, a kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetem Matematika–Ter­mészettudományi Karán 1911-ben szerzett tanári diplomát, majd 1914-ben felső kereskedelmi iskolai tanári oklevelet is. Tanított Budapesten, majd 1913-tól nyugdíjba vonulásáig (1957) Szatmárnémetiben, a felső kereskedelmi iskolában és a líceumban. Közben 1940–44 között a szatmári magyar tankerületi főigazgatóság középiskolai szakelőadója.

1914 decemberében kapott behívót, vonult be és került a frontra, a 12. honvéd gyalogezrednél szolgált hadnagyként. Az 1915-ös przemyśli harcok során orosz hadifogságba került, ahonnan csak 1918-ban szabadult. Az I. világháború végén főhadnagyként szerelt le.

Képzőművészeti kritikái, főként a nagybányaiakról (Ziffer Sándor, Erdős I. Pál, Olejnik Janka, Krizsánné Csíkos Antónia, Kmetty János, Thormáné Kiss Margit) 1922-től a Szamos hasábjain jelentek meg, társadalmi témájú cikkeit a Revü közölte. Tagja volt az Erdélyi és Bánsági Újságíró Szervezetnek. Az 1940-es években publicistaként elhallgatott, csak negyedszázados megszakítással, 1967-ben közölte a Korunkban Modern művészetekről tárgyilagosan című tanulmányát, az Előrében pedig 1969-ben a szatmárnémeti vívás fénykorának történetét felelevenítő írását. Kéziratban maradt a szatmárnémeti vívás történetét és fejlődését bemutató nagyobb tanulmánya. 
Önálló verskötete Közelebb Hozzád! (Nagyvárad, 1931) címmel jelent meg; több költeménnyel szerepelt az Istenes énekek (Nagyvárad, 1939) című, Berde Mária szerkesztette antológiában. Irodalmi hagyatékában egy kéziratos verskötet és kötetnyi német, francia és angol versfordítás maradt fenn.
Kora sportéletének is ismert alakja volt, vívott, edzősködött, hazai és nemzetközi versenyeken vett részt. 

Hírszerkesztő

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!