Az átlagosnál talán jobb anyagi körülmények között, de a szülői szeretet hiányában nő több ezer Szatmár megyei gyerek, akiknek szülei a jobb megélhetés reményében külföldön vállaltak munkát.

Ismét felmérte a Szatmár Megyei Oktatási-felügyeleti Forrásközpont (CJRAE), hogy megyénkben hány gyermeknek a szülei dolgoznak külföldön. Az előző tanévhez képest kiderült, hogy negyvennel kevesebb gyermek van jelenleg itthon a szülei nélkül, de még így is nagyon sok kiskorút bíznak a hozzátartozók gondjaira azok a szülők, akik külföldön vállalnak munkát. Az oktatás-felügyeleti központ adatai alapján a 2018/2019-es tanévben Szatmár megyében 2951 gyermeknek dolgoznak a szülei a határokon túl: 2256 kiskorúnak egyik, 695-nek pedig mindkét szülőjét nélkülöznie kell. A gyermekek közül 1022-en városiak, 1929-en pedig vidéken élnek. Közülük 426-an bölcsődések vagy óvodások, 1761-en általános iskolások, míg 762-en középiskolások, de két olyan apróság is van, aki még az egy évet sem töltötte be és máris a nagyszülők, rokonok gondjaira bízták a külföldön munkát vállaló szüleik.

Szatmárnémetiben 579 gyermeknek dolgozik egyik vagy mindkét szülője más országban, Nagykárolyban 102-en vannak ebben a helyzetben, Avasfelsőfaluban 255-en, Tasnádon 49-en, Erdődön 26-an, Sárközújlakon 11-en. Vidéken 1929 gyermeket hagyott itthon egyik vagy mindkét szülője, a legtöbb „munkásárva” pedig Turcon van, ahol 273 óvodást és diákot bíztak mások gondjaira a szüleik, majd Kisgérce (132) és Kányaháza (108) következik. Szatmár megyében egyébként egyetlen olyan település van, ahol nincs „hátrahagyott” gyermek, ez pedig Börvely.

Kárt okoz a magány

Családok ezrei döntöttek és döntenek továbbra is úgy, gyereküket itthon hagyva, más országban dolgoznak. Bár sok esetben, főleg az idősebb gyerekek megértik és helyeslik szüleik döntését, az anyagi jólét mellett sokkal inkább ki vannak téve a pszichés veszélyeknek. A jelenség nem új, a szakemberek azonban figyelmeztetnek: a szülők hosszú időre nyúló távolléte maradandó lelki sérüléseket okozhat a gyermekek törékeny lelkében. Igaz ugyan, hogy sokukat a nagyszülők próbálják a lehetőségeikhez mérten a legjobb neveltetésben részesíteni, ez azonban nem elég. Sok gyermek nem is tudja, hogy miért kényszerül ebbe a megváltozott helyzetbe, vagy hogy meddig fog ez tartani. Nem készítik fel őket arra sem, ami következik: ilyenkor válnak agresszívvé, lázadóvá, vagy éppen elvész az önbizalmuk, visszahúzódók, csendesek, szomorúak, befelé fordulók lesznek. A motiváció csökken, és a tanulás, mint feladat megoldási gyakorlat, nehézkessé válik. Ha végképp elkerülhetetlen a család együtt tartása, a pótnevelőknek biztosítaniuk kell a gyermek számára elengedhetetlen, kiegyensúlyozott, tisztán átlátható szabályokkal és határokkal rendelkező, ugyanakkor szeretetteljes, biztonságot nyújtó hátteret.

Gyermekvédelmi szakemberek több alkalommal is felhívták a figyelmet arra, hogy az itthon hagyott gyerekeket lelkileg nagyon megviseli szüleik távolléte, ami tanulmányi eredményeik romlásához, viselkedési zavarokhoz vagy akár tragédiákhoz vezethet. Szatmár megyében 2012-ben egy ötödikes kisfiú, nem sokkal előtte egy kamasz lány lett öngyilkos, miután hiába várták, hogy szüleik magukkal vigyék külföldre. Egyébként a román állampolgárok által gyakran választott célországokban — például Spanyolországban, Olaszországban — ingyenes a közoktatás, így ez nem akadályozná a szülőket abban, hogy maguk neveljék, taníttassák gyermekeiket.

Bumbuluţ Krisztina