A halmi református templomban kezdődött a helyiek október hatodikai megemlékezése, majd két emlékműnél is koszorúztak a jelenlévők.

Ellenünk szőtt cselszövés miatt veszítettük el az 1848-as szabadságharcot, mutatott rá templomi beszédében az ünnepi istentiszteletet tartó kisbábonyi lelkész „és amikor erre emlékezünk, a lelkünk is feketébe öltözik”. Ám nemzeti gyásznapból hálaadási ünnep is lehetett, figyelmeztette a gyülekezetet Varga Botond, akkor ha van hit, amelyik lehetővé teszi, hogy ne csak az „egyiptomokat” lássuk, hanem az azokból való szabadulást is. Az eseményre meghívott lelkipásztorok igei köszöntőjét követően Thoroczkay Sándor nyugalmazott történelemtanár szólt a résztvevőkhöz, rámutatva: a magyarság szabadság utáni vágyát csak a túlerő tudta legyőzni 164 évvel ezelőtt. Miklós orosz cár és Ferenc József osztrák-magyar király-császár összefogása teszi lehetetlenné a Kossuth által kikiáltott függetlenség megtartását és a szabadságharc eredményes folytatását. Világos után pedig a megtorlás és a bosszú volt a cél, nem pedig az, hogy igazságot szolgáltassanak. Thoroczkay felelevenítette az aradi tizenhármak utolsó pereceit is, mindegyikük nagyságát méltatva azzal, mivel töltötték haláluk előtti utolsó óráikat, perceiket. A helyi iskolások zenés, verses, énekekkel színesített emlékműsora után a református templom udvarán lévő emlékmű talapzatára kerültek koszorúk, majd a mintegy száz fős emlékező tömeg a temetőben felállított kopjafához ment, ahol ugyancsak koszorúval rótták le kegyeletüket a régi nagyok emléke előtt.

Princz Csaba