Lázári községben Sándorhomokon, a gyülekezeti teremben tartottak első alkalommal istentisztelettel egybekötött megemlékezést az 1848-as forradalom kitörésének 175. évfordulója alkalmából. 

Az a jó keresztyén, aki jó magyar, vagy az a jó magyar, aki jó keresztyén? 

Kovács Mátyás lelkipásztor fontosnak tartotta, hogy istentisztelet keretén belül emlékezzenek meg az 1848-as forradalom kirobbanásáról. Fel kell eleveníteni, hogy mit tettek eleink és azáltal mit akartak adni az utódok számára. Március 15-én sokan átélik, hogy magyarnak lenni jó. Amikor ezt kimondjuk, akkor nem valami nacionalista érzés kerül elő, hanem Isten teremtési rendjének, megbecsülésének, annak az ajándéknak az elfogadása van ott, hogy hazát adott mindannyiunknak — ebben a hazában a történelmi idő rendjén a teremtő és gondviselő Isten ajándékát, megbecsülését és szeretetét mindannyian élvezhetjük. Isten és haza, Isten és ember kettősségében gyakran feltesszük azt a kérdést, hogy az a jó keresztyén, aki jó magyar, vagy az a jó magyar, aki jó keresztyén? Mi az elsődleges: a magyarságunk vagy a keresztyénségünk? Aki jó keresztyén, az lehet jó magyar, de nem biztos, hogy aki jó magyar, az jó keresztén. Amikor március 15-én a forradalom kitörésére emlékezünk, jó magyarként és jó keresztényként kell tisztelegni elődeink előtt. A mi feladatunk, hogy megtartsuk és tovább vigyünk őseink hitét, hogy megmaradhassunk a teremtett világban. Az ünnep nem maradhat el Isten bátorítása nélkül — hangzott a prédikációban.

Az igehirdetés tanulsága: megtanulni, hogy mindig azzal kell beérni, mindig annak kell örülni amit Istentől kapunk. Mindig előre kell tekinteni és figyelni,  hittel elfogadni, ezzel bizalmat gerjeszteni Isten felé. 

A szabadság sokszor veszélyeket is hordoz

A prédikációt követően Béres Antal, Lázári község polgármestere ismertette azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt évek során valósítottak meg a településen, illetve beszélt azokról a tervekről, amelyek a közeljövőben várnak megvalósításra.
Ünnepi beszédében Elek György, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont referense, a Szamos folyóirat főszerkesztője kifejtette: március 15-én minden évben sok szót ejtünk a szabadságról, megpróbáljuk értelmezni a szabadság fogalmát és meghatározni, mi az amit elértünk egyéni és közösségi szabadságharcainkban. 175 évvel az 1848-as forradalom után sem átlátható, hogy felülről jövő reformintézkedések vagy alulról érkező kezdeményezések eredményesek a szabadságjogok eléréséhez. Még nehezebb ez most a XXI. században, amikor eddig sosem hallott jogokat követelnek kisebb-nagyobb érdekcsoportok. Az 1848-as, az 1956-os, majd az 1989-es forradalom elérte a kívánt eredményeit, de a forradalmakat szabadságharcok követték, amelyek elbuktak. Számtalan esetben így buknak el ma is a jónak tűnő egyéni vagy közösségi kezdeményezéseink, mert nem tudjuk állandóvá tenni azok szabályait. Nem ellentétes célok lehetetlenítik el, hanem a kompromisszumok hiánya. A körülmények folyton változnak, mindig figyelembe kell venni a kor követelményeit, erre pedig képtelenek vagyunk. Az egyéni és a közösségi harcok hosszú ideig történelmi hagyományokra épültek — napjainkban az állandó és sokszor követhetetlen változásokban elkerülhetetlen a pillanatnyi döntések meghozása, ami gyakran meggondolatlanságból fakad.

A szabadság egy pozitív érték, egy eszme lenne? Az újkori filozófia és az újkori tudat a szabadság-eszme igézetében fejlődött. Egy szabad ember választhat a számára adott lehetőségek közül: választhatja a jót, illetve a rosszat. A mindenkinek kijáró szabadságjoggal az ember létrehozhat jót és rosszat is: a művész alkothat remekművet vagy giccset, a média közvetíthet valós és hamis információkat, egyforma eséllyel hódíthat a tudomány és az áltudomány. A szabadság sokszor veszélyeket is hordoz, mert azzal, hogy megszűnnek a korlátok, megszűnnek a kapaszkodók is, meglazulhat a biztonságérzet. Azok, akik nem tudnak bánni a szabadság adta lehetőségekkel, egy idő után visszamenekülnek a korlátok közé. A sehova, senkihez nem kötődő individualista ember mindenről egyedül kell döntsön, mindenért egyedül kell felelősséget vállaljon. Ma is naponta meg kell küzdeni az egyéni és a közösségi szabadságért, eredményeket viszont csak összefogással lehet elérni.

Elek György beszélt a Szamos folyóirat szerepéről, majd bemutatta a Szamos Diákirodalmi Kört, amelynek tagjai ünnepi műsorral tették színesebbé a megemlékezést. Petőfi Sándor: Nemzeti dal című versét Tar Csongor sándorhomoki diák  szavalta el.
A résztvevők végül megkoszorúzták a II. világháborúban elesett hősök emléktábláját és lerótták a kegyeletüket berenczei Kováts Lajos szobra előtt. Mind a világháborúban elesett hősöket, mind berenczei Kováts Lajost a sándorhomokiak a saját szabadságharcosaiknak tekintik.

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!