Szabaddá csak Krisztussal, Istennel lehet válni. Ezt kel megtanulja a magyar nemzet, amely oly sokszor vágyakozott a szabadság iránt.

Március 17-én a Láncos-templomban a délelőtti istentisztelet keretében megemlékeztek az 1848—1849-es szabadságharcról. Az ünnepi istentisztelet során imádság, Bibliából felolvasott igeversek, szavalatok és hazafias, illetve templomi énekek — a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjainak, a gyülekezet nőszövetségi tagjainak, az ifjú házasok, illetve a Soli Deo Gloria kórusok közreműködésével — váltották egymást, gondoskodva az ünnepi hangulat megteremtéséről. Az igehirdető Korda Zoltán rávilágított, 165 évvel ezelőtt a magyar nemzet szabadság iránti vágyát fogalmazta meg. Azt a szabadságot, melyet népünk a történelem során nem sokszor élhetett át. Az igazi szabadságot újra és újra fel kell fedezni, melyet azonban csak Jézus Krisztusban, hit által lehet megvalósítani. A lelkipásztor hangsúlyozta, a magyar nemzet sokszor engedte el Isten kezét, azonban évtizedek múltán mindig rájött, hogy Isten által megkaphatja a vágyott szabadságot. — Nemzetünk egy ideje nincs tisztában azzal, mit is jelent a szabadság. Sokan a szabadság iránti vágy során igába hajtják a fejüket. Sokan mondogatják napjainkban is, hogy nem kell, nem szabad politizálni, bizonyos dolgokról nem szabad beszélni, mert mi történik akkor, ha azt illetéktelen fülek meghallják. A szabadság biztonságában elveszítettük önmagunkat, a mindennapi megélhetéssel foglalkozunk, nem pedig a valós értékekkel. A szabadság kockázattal jár, ezt Isten vállalta fel először, hogy mi is szabadok legyünk. Jézus várja a mi szabadságunkat, a magyar nemzet szabadságát. Nem szabad ugyanakkor elfeledni, hogy áldozat nélkül a szabadság olyan, mint a Biblia Jézus nélkül — foglalta össze gondolatait Korda Zoltán. Összegzésként elhangzott, hogy a szabadság utáni vágy során a magyar nemzet egy közös bűnvalló imát kellene megfogalmazzon, hisz addig nem leszünk szabadok, míg bűnvalló nemzetté nem leszünk.