Tilk Mátéval, a magyarországi Subscribe zenekar egyik énekesével beszélgettem az együttesről, a Félszigetről, Szatmárról.

- Elsősorban a zenei stílusotok felől érdeklődnék. Szeretném megtudni milyen előadók voltak a legnagyobb hatással rátok?

- Igazából nagyon sok mindenki van hatással ránk, ha úgy vesszük, a Queent mindenféleképpen meg kell említsem, utána pedig szépen belefolytunk a nu metal vonulatba a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején. Itt a Kornt és a Limp Bizkitet emelném ki, én amúgy hatalmas Limp Bizkit rajongó voltam, anno hülyére hallgattam az első lemezüket. A zenék mellett Boris Vian francia író hatása sem elhanyagolható. Ő egy nagyon elborult, fekete humorral rendelkező zenész, író és egyben mérnök, egy multitalentum. Vian nagyon nagy hatással van a gondolkodásmódunkra is, Bálintnak is ő a kedvenc írója. Nagyon sokfajta zenét hallgatunk és próbálunk mindig naprakészek lenni úgymond, ami manapság már konkrétan lehetetlen. Amit még meg kell említeni zenei hatásként, az a Pantera, a Porcupine Tree, a Machine Head, vagy a The Mars Volta és egyébként én a mai napig próbálok minél nagyobb zenei palettáról válogatni, gondolok itt arra, hogy akár jazzt hallgatok, vagy funkyt, vagy valami nagyon undorító, buta elektronikus zenét, vagy akár egy Opethet, vagy ilyen teljesen szétborult, üvöltözős, vérhányós zenekarokat, úgyhogy nagyon széles az a paletta, amiből válogatunk. A gond az az, hogy hatan vagyunk és az átfedések ellenére mind a hatunknak más ízlése van, és ebből alakul ki egy akkora katyvasz világérzet, amiből végül megszületik egy Subscribe-dal.

- Milyen módszerrel írjátok a számaitokat?

- Három fő zeneíró van a zenekarban, Bálint, a másik énekesünk, Miklós, a basszusgitárosunk és Atti, az egyik gitárosunk. Ami azt illeti egy nagyon jó zeneírói munkafolyamatot találtunk ki az utóbbi lemeznél. Ez azon alapul, hogy szépen elvonulunk a fenébe, kiveszünk egy házat valahol az erdő közepén, odavisszük a hangszereinket, számítógépeket és elkezdjük a már előre kitalált témák összerakását, jammelünk, sütünk, bográcsozunk, meghülyülünk, megőrülünk, sörözgetünk, kikapcsolódunk és ebből kialakul végül egy olyan produktum, amit – miután már ott a helyszínen megdolgozzuk, írunk rá szöveget – a stúdióban már csak le kell tisztázni. Ami még nagyon fontos, hogy nálunk a dalírásnál az utolsó pont az az, amikor megnyomjuk a stop gombot a felvételkor, mert az utolsó másodpercben is szeretünk változtatni rajta, sőt a mai napig a régi számainkat szeretjük akár koncerten is máshogy játszani, egy kicsit a mostani magunkat is belevinni, mert talán a közönségnek is egy más érzés, mintha csak meghallgatnának egy koncertet, ami egy az egyben el van játszva, ennek ellenére arra is törekszünk, hogy hűek maradjunk a lemezhez, de nekünk kell ez a kis plusz íz, hogy a közönség lássa, hogy milyen a mostani Subscribe. Most már a negyedik lemezünket írjuk, nagyon reméljük, hogy év végére ki fog jönni.

- Az új lemezzel kapcsolatban mire várhatnak a rajongók?

- Jó kérdés, fogalmam sincs. Teljesen kész számok még nincsenek, 3-4 szám körvonalazódik, tíz szám pedig téma szinten össze van már rakva. Én csak annyit mondanék, hogy ez is Subscribe-os lesz.

- Először vagytok a Félszigeten?

- Nem. Voltunk már szerintem 3-szor, vagy akár négyszer is. Eddig nagyszínpadon zenéltünk mindig, most idén itt játszottunk egy kisebb színpadon, de itt is nagyon jó volt. Annak örülök, hogy most Kolozsváron van a fesztivál és nem kellett elmennünk az előző helyszínig, Szatmárnémeti volt talán?

- Nem, Marosvásárhely.

- Tényleg, Marosvásárhely. Tehát örülök, hogy nem kell elmenni odáig, mert az embertelen utazás volt, Budapesttől nagyon sok.

- Felhoztad Szatmárnémetit, én éppen a Szatmári Friss Újságnak dolgozom és megkérdezném, hogy Szatmárnémetiben még nem jártatok ugye?

- Szerintem játszottunk már, legalábbis én úgy tudom, hogy játszottunk, de nem merek rá megesküdni, mert már teljesen szita az agyam. Már nem esküszöm meg semmire, de megyünk bárhova, ha meghívnak.

- A szatmári rajongóitoknak mit üzentek?

- Fel a fejjel, biztosan meg fogunk érkezni valamikor.