Az egyetemisták számára közelít a vizsgaidőszak, a középiskolásoknak pedig már februárban megkezdődnek a szóbeli érettségi vizsgák. Frigy Szabolcs pszichológust kérdeztük a diákok életében ilyenkor fellépő stresszről és az azzal való megküzdésről.

Az új év új kihívásokat is jelent a diákok számára, hiszen az egyetemisták számára küszöbön a vizsgaidőszak, a középiskola végzőseinek pedig februárban szóbeli érettségi vizsgákon kell teljesíteniük. Sokan idegesebbek, stresszesebbek lesznek ilyenkor, nem mindenki kezeli megfelelően a hasonló megmérettetésekkel járó helyzeteket.

Frigy Szabolcs pszichológus úgy véli, a diákok akár a maguk javára is fordíthatják az ilyenkor felmerülő stresszt, hiszen olykor éppen ez az, ami motivációs motorként segítségükre válik.

Egy stresszmentes világban élni elképzelhetetlen. Sőt, nem is az a baj, hogy van stressz, hanem sokkal inkább az, ha nem tudjunk megfelelően kezelni azt — fogalmaz a pszichológus.

Minden helyzet, amikor lemérik a teljesítményünket, stresszt vált ki belőlünk. Ez egy evolúciós maradvány: ha nem vagyunk stresszesek, az hatással van a teljesítményünkre is. Ha megfigyeljük azokat a diákokat, akik hanyag módon, nemtörődömséget mutatva állnak hozzá a vizsgákhoz, a legtöbbször gyengén is fognak produkálni.

Frigy Szabolcs ezzel kapcsolatban egy önismereti munka elvégzését hangsúlyozza, mondván, hogy a diákoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy melyik az az optimális stressz-szint, amely segíti a teljesítményüket, de még nem blokkolja azt. Ugyanis azoknak, akik túlstresszelik magukat, szintén romlik a teljesítményünk. Ha egy Gauss-görbét akarunk elképzelni, akkor az egyik végén lesznek a stresszmentes diákok, a másik végén az önmagukat túlstresszelő diákok, és mindkét csoport gyengén fog teljesíteni. Szükség van megtapasztalni, hogy a kettő között hol van az a pont, ami elősegíti a tanulást, de nem blokkolja azt. Átlagos esetben ez az évek során minden diáknál kialakul, sőt, a tanulás ideje alatt ez a stressz fel is oldódik, hiszen segíti a teljesítményt, hogy felszínre hozhassák a korábban már megszerzett ismereteket.

Így szesszióhoz vagy éppen érettségihez közel pedig meglátszik az is, hogy kinek milyen tanulási szokásai vannak. Ez az önismeret másik része. Minden diáknak fel kell ismernie, hogy ő egy vizuális típus-e, vagy inkább egy auditív típus, és fennhangon olvasva tanul, netán járkálva megy a legkönnyebben számára a memorizálás folyamata. Ezekre 10–12 évesen minden gyermeknek rá kellene jönnie.

Ha mindezeket már tudja a tanuló, akkor az egyetlen stresszfaktor a rendelkezésére álló idő lesz, hiszen ha a diák rövid idő alatt egy hatékony módszerrel képes tanulni, a stressz csökkenni fog, viszont ha nem találja elegendőnek azt az időt, amely a rendelkezésére áll, még nagyobb lesz az a stresszmennyiség, amely ránehezedik ebben a periódusban.

Az is megfigyelhető, hogy sok családban némiképp megváltozik a családi program, amikor a gyerek vizsgák előtt áll, a szülők igyekeznek tehermentesíteni a gyereket mindenféle otthoni feladat végzése alól, mondván: a tanulás a legfontosabb.

Ugyanakkor a vizsgákhoz közeledve hasznos lehet, ha az egymás után tanult tantárgyak különböznek egymástól. Ha ugyanolyan vagy hasonló tantárgyakat egymás után tanulnak, az tanulási interferenciákat okoz, azaz nem fognak mindig elkülönülni egymástól a tanult anyagok. Éppen ezért sokkal jobb, ha egy humán jellegű tantárgy tanulása után egy reál tárgyat vesz elő a diák, ezek felváltva való tanulása hatékonyabb tanulási folyamatot fog eredményezni.

A pszichológus szerint az egyetemen egyszerűbb a képlet, és ennek alkalmazására rá is álltak a diákok: vizsgától vizsgáig tanulnak, és miután túl vannak egy-egy megmérettetésen, úgymond kitörölnek mindent, és csak a következő vizsgatantárgyra összpontosítanak. Az érettségihez közeledve ez egy nehezebb folyamat, éppen ezért kell figyelni, hogy milyen sorrendben ülnek le tanulni a különböző tárgyakat.

Egy másik érdekes dolog, amit észrevehetünk, hogy példának okáért egy vers tanulásakor mindig a vers eleje és vége marad meg, a közepe nem. Ez a memóriának egy sajátos tulajdonsága. Ezért jó időnként szüneteket tartani a tanulásban, hogy sok úgynevezett „eleje-vége” legyen a folyamatnak, és könnyebben rögzüljenek a tanultak. „A szülő ne gondolja azt, hogy a leghatékonyabb az lesz, ha rázárja az ajtót a gyerekre, hogy az tanuljon. Igenis szüksége van közben szünetekre és pihenésre, hogy kicsit mozogjon. Ha nincsenek meg ezek a kizökkenések, kontraproduktívvá is válhat a folyamat” — véli a pszichológus.

A tanuláshoz és a stressz hatékony kezeléséhez szükség van tehát a megfelelő önismeretre, a diáknak tudnia kell, hogy milyen tanulási módszer a leghatékonyabb számára, de ugyanakkor egy jó időmenedzsmentre is szüksége van.

Végezetül Frigy Szabolcs a szülők irányába is jó tanáccsal szolgált: rámutatott arra, hogy a szülőknek is oda kell figyelniük, hogy milyen mércét állítanak fel a gyerekeik számára, mert a szülőknek való megfelelés is egy nagyon komoly stresszhelyzet elé állítja a gyerekeket, ami nem mindig megfelelő. Van olyan gyerek, akit ez megbetegít, boldogtalanná tesz. A szülőknek is fontos ismerniük a gyerek teljesítőképességét, éppen ezért nem teljesítmény-, hanem gyerekcentrikusnak kellene lenniük, hiszen ha az elvárások meghaladják a gyerek képességeit, az megint csak rontani fog a teljesítményén.

Bajnai Botond