Utazásaink során az olykor gyönyörű táj mellett számtalan alkalommal akadhatott meg tekintetünk út menti stopposokon is. Az emberek olykor elgondolkodhatnak, és feltehetik magukban a kérdést: nem veszélyes-e idegen sofőrök mellé beülni csupán azért, hogy némi pénzt spóroljunk? Mi lesz, ha valami baj történik? Megbízhatunk-e abban a sofőrben? — ezen kérdésekre kaptunk választ Kallós Zsolttól és Kallós Tamástól, akik már több ezer kilométert tettek meg stoppolással. 

Kallós Zsolt, vagy ahogyan sokan ismerik, Zsolti Szatmárnémetiben született, jelenleg pedig programozóként járja a nagyvilágot, most éppen Spanyolországban dolgozik. „Ha anyagiakban nem is, élményekben gazdag fiatalként nőttem fel. Természetem röviden: nagyon kíváncsi vagyok, így sok mindent kipróbáltam az évek során. Jelenleg programozó, hiphoptáncos, hajóskapitány, zsonglőr és sok minden más vagyok. Stoppolni egyetemi éveim alatt, 2011 körül kezdtem el. Akkoriban próbáltam kapcsolatokat kialakítani, olykor szállító cégek sofőreivel utaztam, így pénzt is tudtam spórolni az utakkal Szatmárnémetiből Kolozsvárig. Amikor éppen nem volt fuvarom, az utcán, táblával a kezemben álltam ki. Egyre gyakrabban vettek fel emberek, és egyre több embert ismerhettem meg az utazások során. Ez idő alatt, a beszélgetések során megemlítettem, hogy programozónak tanulok, és előfordult, hogy egy Windows-csere fejében akár ingyen is elvittek, de az is megesett már, hogy ők fizettek nekem. Jó pár alkalommal azonban pénzt kértek a fuvarért. A változás akkor jött, amikor az Erasmus program keretén belül Magyarországra kerültem. Gondoltam, folytatom jól bevált utazási módszeremet Magyarországon is. Nagy meglepetésemre a stoppolásért Magyarországon senki nem kért pénzt, sőt, mint megtudtam, egész Európában teljesen ingyenes. Így hát fogtam magam, és amikor csak úgy adódott, a hosszabb távolságokat stoppolással tettem meg, és be kell vallanom, egyáltalán nem bántam meg. Az utazásaim során a maximum összeg, amit költöttem, az húsz euró volt, és azt is csak ételre vagy italra” — fogalmazott Zsolti a kezdetekről. 

Kallós Tamás jelenleg Budapesten él, és építészmérnökként dolgozik. Elmondása szerint életében először 2012-ben stoppolt, az úti cél pedig Kolozsvár volt. „Életemben először 2012 nyarának végén stoppoltam. Kolozsvárra kellett mennem az egyetemi beiratkozás miatt. A testvérem, Zsolti akkor már egy éve intenzíven közlekedett ezzel a módszerrel, és az ő biztatására döntöttem úgy, hogy stoppal megyek fel beiratkozni. Eleinte sokat gondolkodtam rajta, hiszen őszintén bevallva féltem csak úgy egyedül idegenek autójába beülni. Végül azonban úgy döntöttem, nekivágok, hiszen Zsolti elmondása szerint mindamellett, hogy nagy élmény, sokkal olcsóbb is. 

"Eddig körülbelül 1500 autót stoppoltam le, és összegezve nagyon pozitív tapasztalataim vannak. Elsősorban alázatra tanított. Kiszolgáltatott állapotban megtanultam értékelni az apró dolgokat, és a jót látni az emberekben, az emberiségben. Emellett nagyon jó volt hallgatni az emberek történeteit, amelyek olykor sikerről, olykor kudarcról szóltak. Rengeteget tanultam ezekből a történetekből, és úgy érzem, nagymértékben tágult a látóköröm. Felvett már számos igencsak sikeres üzletember, akiknek a történeteit hallgatva motiváltabb lettem, hiszen általuk rájöttem, hogy az ember bármit elérhet, ha kitartóan küzd. Amikor csak te és a sofőr vagytok az autóban, átlagban egy órát így is-úgy is beszélgetni fogtok. Néha olyan ember mellé csöppenünk, akinek amúgy még öt perce sem lenne rád, a sűrű órarendje miatt például, viszont utazás közben akár több óra is a rendelkezésetekre áll. A legdurvább élményem két „lila öltönyös, éjjelilepke-gazda úriemberrel volt”, akikkel ugyan jól elbeszélgettem, de nagyon sokáig nem maradtam volna a társaságukban. Olykor előfordult, hogy többórás várakozás után sem vett fel senki benzinkutakon, és hajnalig kellett várnom, míg ismét beindult a forgalom. Ez sajnos benne van pakliban, de nagyon ritka. Viszont vettek már fel például híres emberek is, mint például Marcsi a Gasztroangyalból. Így én sokkal hamarabb megtudtam a következő műsor fogásainak receptjét, mint bárki más. Mindenki jól tudja, hogy egy görögországi kirándulás rengeteg pénzbe kerül. Én és egy barátom úgy döntöttünk, nekivágunk, és Kolozsvárról indulva elstoppoltunk egészen Görögországig. Mindent összeszámolva fejenként 60 euróból megjártuk, és elmondhatjuk, hogy bejártuk fél Európát” — fogalmazott Zsolti a stoppolások alatt szerzett tapasztalatairól és élményeiről. 

Tamás elmondása szerint az esetek 98 százalékában pozitív élményei voltak a stoppolással kapcsolatban. „Rengeteg embert megismertem, és megannyi figurával beszéltem az utak során, továbbá pénzben is jobban jöttem ki. A stoppolás anyagi vonzata a kezdetekben nagy szerepet játszott, azonban a későbbiekben ennek helyét a kalandvágy, a megszokás és a kihívás vette át. Eddig tíz országban stoppoltam: Románia melett Magyarországon, Görögországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Ausztriában, Hollandiában Szlovéniában, Horvátországban és Olaszországban. Úgy gondolom, a stoppolás által az ember kiléphet a komfortzónájából, és segít a kommunikációban is valamilyen szinten. Ami pedig talán a legfontosabb, hogy 'rákényszerít' arra, hogy feltaláld magad, és arra, hogy minden helyzetből a legjobbat hozd ki. Ezek alapján leginkább a cserkészethez tudnám hasonlítani a stoppolást. Negatív tapasztalatom nagyon kevés volt, és az is leginkább a pénz miatt. Egy alkalommal, egy út során Kolozsvárról hazajövet szóba hozta a sofőr, hogy mennyit is fogok fizetni neki. Nálam nem volt több mint 5 lej, hiszen úgy gondoltam, ha már felvesznek mint stoppost, pénzt sem fognak kérni. Amikor közöltem az illetővel, hogy nálam csupán ez az összeg van, Zilahon kitessékelt az autóból, eléggé durva stílusban. Volt már dolgom gyorsan hajtó fenegyerekkel is, és ültünk már heten is egy autóban stoppolás során. Véleményem és tapasztalatom azonban az, hogy a sofőrök nagy része odafigyel, biztonságosan vezet, pláne akkor, ha mások is vannak az autójában. Ami a szállítási eszközöket illeti, igencsak változatos, és olykor furcsa élményeim is voltak. Hozott már haza mentőautó is Szatmárra, persze nem sérültként vagy betegként, de utaztam már kamionnal is, és ami talán a legmenőbb volt, egy full extrás limuzin, ami éjjel 3 órakor juttatott el Budapestre.” 

A hüvelykujjas fuvarszerzés módszerével kapcsolatban sokan igencsak szkeptikusak. Az esetleges veszélyekről Zsolti a következőket mondta, kiegészítve pár hasznos stoppolási tanáccsal: „Nagyon sokan mondták már, hogy a stoppolás nagyon veszélyes lehet. Ironikusan néha épp a sofőrök, akik felvettek. Véleményem szerint régebben sokkal több volt a bűnözés. Napjainkban pedig azt tapasztalom, hogy a hírek többsége igencsak negatív töltetű, és ezért tűnhet úgy, hogy manapság csak rossz dolgok történnek. Véleményem szerint azonban a valóság teljesen más. Természetesen nem azt állítom, hogy nem létezik veszély vagy kockázat, hiszen én is mindig stratégiával indultam útnak, de nem éppen olyan mértékben, ahogyan azt a hírekből látjuk. Benzinkútnál meg lehet kérdezni szimpatikus embereket, hogy merre mennek, nem tudnának-e elvinni, ezáltal is csökkentve az esetleges problémák esélyét. Amit még tanácsolni tudok, az az, hogy ha csak lehet, párban próbáljunk stoppolni. Mindig tiszta ruhában legyünk, és nagyon figyeljünk oda az alaphigiéniára, ami tudjuk jól, hogy nem csak a stoppoláskor elengedhetetlen. A legjobb stoppolási lehetőségek azoknál a benzinkutaknál vannak, amelyek a városok szélén találhatók. Amennyiben nincs a város szélén benzinkút, készíthetünk egy táblát a város nevével, minél nagyobb az írás, annál jobb. A tábla mellett ne feledkezzünk meg a stoppolási szándékot jelző hüvelykujj lelkes és jókedvű lengetéséről sem. Amennyiben valaki megáll, még a beszállás előtt egyeztessünk vele: merre tart, meddig tudna elvinni, hol tudna kitenni. Fontos a kommunikáció az út során is, kezdeményezzünk beszélgetéseket nyugodtan, kivéve akkor, ha az adott sofőr inkább az útra koncentrál, hiszen vannak olyanok, akiket zavar, ha beszélnek hozzájuk vezetés közben.” 

Tamás is megosztotta velünk meglátásait a stoppolás veszélyeiről, illetve tanácsokkal is szolgált az utazáshoz. „Természetesen azt nem állíthatom, hogy teljes mértékben biztonságos, de azt sem mondanám, hogy csupa veszély a stoppolás. Miután már több mint száz ember autójába beültem, azt tudom mondani, hogy nem félek idegen sofőrrel elindulni. Lehet, hogy a megszokás miatt, viszont ha belegondolunk, akár egy ismerősünk is lehet rossz sofőr. Sajnos a baj bárkivel megtörténhet, legyen szó barátról, ismerősről vagy egy idegen sofőrről. Akárcsak az ismerősnek, egy idegen sofőrnek is jelezhetjük finoman, apróbb észrevételek által, ha esetleg nem úgy halad, ahogyan kellene: 'látom, szereted a sebességet…', vagy 'hűha, a kanyarokat igazán szereted, ahogy látom'. Véleményem szerint a stoppolás olyan, mint egy extrém sport. Tudjuk jól, hogy az sem teljesen biztonságos, viszont sokkal nagyobb az élmény, és mindenki saját maga választ közülük. Amit tanácsolni tudok a stoppolással kapcsolatban, amennyiben hosszabb utakra terveznénk indulni, az az, hogy mindig tartsunk magunknál pénzt (vészhelyzet esetére), vizet, élelmet és térképet (hagyományosat vagy GPS-t). Személyes tapasztalatom alapján mondhatom, hogy autópályákon soha ne szálljunk ki, ugyanis nagy valószínűséggel senki nem fog megállni. A sofőrök itt nem fognak lelassítani csak azért, hogy stopposokat vegyenek fel.” 

„A rengeteg stoppolásomat követően megfogadtam magamnak, hogy ha lesz autóm, én is felveszem majd az embereket. Annak ellenére, hogy amikor Amszterdamba költöztem, nem lett autóm, nem mondtam le az emberek szállításáról. Nem sokkal a költözés után sikerült egy motorcsónakot vennem, ami igazán praktikus közlekedési eszköznek bizonyult, figyelembe véve az ottani, a várost átszelő csatornarendszert. Így örömmel szállítottam az amsterdami lakosokat az Amstel folyón, természetesen ingyen és bérmentve a 'Couchsurfing Free Boatride' hajótúrák keretén belül. A stoppolásaim alatt szerzett rengeteg pozitív emlék a mai napig is jókedvvel és energiával tölt fel. Én csupán ajánlani tudom, de természetesen csakis úgy, ha megfontoltan, elővigyázatosan és körültekintően vágunk neki az útnak. Remek élményeket lehet szerezni, amelyek egész életünkben megmaradnak” — összegzett Zsolti a stoppolással kapcsolatban, Tamás szerint pedig az ily módon bővülő kapcsolati háló is megfizethetetlen, nem csak az élmények, amelyekben részesülhetünk, de természetesen ez is csak úgy, ha ezt is ésszel csináljuk.

Kallós András