Török József nem is egy, hanem egyszerre két könyvét mutatták be csütörtökön délután a Szatmár Megyei Könyvtárban. A telt házas eseményen a közönség a tavaly megjelent Hatvanhat című novelláskötetet, és az idén, alig pár napja frissen kiadott Árnyékrahívás című verseskötetet ismerhette meg.
Már a kezdés előtt is sejteni lehetett, hogy a könyvbemutatón derűs lesz a hangulat, hiszen úgy a szerző, mint a bemutatóra érkezők barátként, őszintén örültek egymásnak: a szerző a támogatóknak, a közönség pedig a szerző sikerének.

Az eseményt Paula Horotan, a könyvtár aligazgatója nyitotta meg, aki az egybegyűltek köszöntését, majd az újévi jókívánságokat követően bevallotta, mennyire örül annak, hogy Török József — akinek egyébként mindennemű munkásságáért gratulált — éppen a Szatmár Megyei Könyvtárban mutatja be könyveit. Őszinte szomorúsággal kitért arra is, hogy sajnálja, hogy a könyvek nem jelentek meg román nyelven is, ezért beszéde végén arra buzdította Török Józsefet, hogy vegye fontolóra a könyvek lefordíttatását.

Az aligazgató után dr. Cordea Márta kutató vette át a szót, aki kezdetben mindkét nyelven köszöntötte az összegyűlteket, mondván, hogy örül, hogy együtt ünnepelhetik ezen könyvek születését, aztán pedig áttért a Hatvanhat című kötet bemutatására — hogy mindenki értse: román nyelven.
Elmesélte a jelenlévőknek, hogyan kerültek először kezébe, aztán pedig szívébe Török József önéletrajzi novellái. Elárulta, hogy — mivel neki nem voltak nagyszülei falun — a könyvet olvasva örömmel élte át a falusi gyermekkor élményeit, hiszen benne volt minden, ami egy városi gyerek számára izgalmas. A könyv tartalmára utalva kitért arra is, hogy Török József  nem felejtette el gyökereit, ugyanis édesanyja körülírásával indítja a novellafüzért, de vannak olyan részek is benne, amelyekben apját és nagyszüleit is említi. 

Falusi életképek, autentikusan papírra vetve

Codrea Márta kiemelte, hogy személy szerint neki nagyon tetszett a falusi hagyományok autentikus ismertetése: a disznóvágások élethű körülírása, a piaci történetek, a temetések és minden más, ami egy faluban történik. Kitért arra is, hogy a mű izgalmasan mutatja be a szerzőt minden élethelyzetben és munkakörben, legyen lakatossegéd, munkanélküli vagy éppen postás, aki minden ház lakójára személy szerint emlékszik. Ezeket összevonván a kutató úgy fogalmazott, hogy a kötetben lévő emlékezetes pillanatok közrejátszottak Török József jellemének alakulásában.
A szerzőre terelve a szót, Cordea bevallotta, hogy Török József számukra az a vetési könyvtáros, aki mindenféle tevékenysége mellett mindig aktívan próbálja a kultúrát is promoválni. Felidézve Paula Horotan szavait ő is kitért arra, valóban jó lenne a kötetet több nyelven is megjelentetni, hogy minél több ember elolvashassa, mert amellett, hogy a könyv sok izgalmas történetet tartalmaz, nagyon nagy tehetséggel van meg is írva. Zárásképpen elismerő szavakkal illette Török József munkáját úgy az írásban, mint a többi területen, ahol tevékenykedik.

Codrea Márta után a kötetek szerzője, Török József üdvözölte a jelenlévőket, megköszönve minden segítséget és közreműködést úgy a kötetek bemutatásában, mint azok megjelenésében. A vidám szerénységgel közönség elé álló Török József nemes egyszerűséggel jelentette ki, hogy attól, mert ír, nem tartja magát a szó szoros értelmében művésznek. 

Születésnapi köszönetként indult a novelláskötet

Miután tisztázta kilétét, elmesélte a közönségnek a Hatvanhat című kötet születésének előzményét, mondván: a közösségi médiának köszönheti, hogy elkezdett írni. Mint kiderült, az első novellája, egy születésnapi “köszönetként” született, és édesapja egyik mesélt története ihlette – a szöveget fel is olvasta a közönségnek. Az első rövid történetet követte a második, amely az elsővel együtt egy karcolatnak indult, aztán elkezdett benne kirajzolódni a kötet, amit végül egy év alatt meg is írt. Bevallotta, hogy az írás során olyan dolgok jutottak eszébe, olyan emlékek törnek fel benne, amelyekről nem is gondolta volna, hogy még emlékszik. Bár kötete egy önéletrajzi könyv, elmondása szerint nem az ő élete fontos benne, hanem a körülötte történtek, amelyek felelevenítik életének lényeges mozzanatait Piskolttól Vetésig. 

Nem számított ekkora sikerre

A kötet körülírása és ismertetése után a kapott reakciókról is beszámolt a szerző: elmondta, hogy rengetegen várják a könyv folytatását, vagy egy más kötetet. Kiderült, hogy sokan azért szeretik a könyvben leírt és életre keltett történeteket, mert tudnak velük azonosulni. Török József boldogan számolt be arról is, hogy könyve sok helyre eljutott — Kanada, London, Németország, Magyarország –, ami számára hatalmas elégtétel, hiszen nem gondolta volna, hogy könyvének ekkora sikere lesz. “Az, hogy kérték, és viszik, és olvassák a könyvemet, szerintem nekem ez a legnagyobb elismerés. Nem vágyom nem tudom milyen babérokra” — vallotta a szerző, majd befejezésképpen szeretett iker-unokáiról olvasott fel egy történetet a közönségnek.

Tizenkét év versei egy csokorban

A Hatvanhat bemutatása után a frissen megjelent Árnyékrahívás című verseskötetet vette kézbe Török. Bevezetésképpen elmondta, hogy a kötetet 2010 és 2022 között íródott versek alkotják — bónuszként tartalmaz egy idén, január 4-én megírtat is.
Ami a kötet címét illeti – Árnyékrahívás –  a szerző provokatívnak nevezte, mondván, hogy két dologból is ered: lehet az Arany János Tetemre hívás címének asszociálása, illetve Török József árnyékolt énje, tudatalattija. 
Megjelenését illetően elmondta, hogy ebből a kötetből is publikál közösségi oldalán, apránként “csöpögtetve” a verseket az olvasóknak, de azt is elmesélte, hogy magyarországi irodalmi portálon is hirdeti verseit, ahol visszajelzést is kap a többi versírótól, amiből épülni, fejlődni tud.

A továbbiakban a verseskötet előszavára fordította a szót, amelynek megírására az Aranylant – irodalmi és művészeti magazin – főszerkesztőjét, Kolev Andrást kérte meg, akinek szavaiból idézett is a jelenlévőknek, majd a kötet tartalmának szemléltetéseként több verset is felolvasott. A hallottak alapján a versek több témát is érintenek, de túlnyomó részt a szerző fiatalkorába való visszavágyódását festik papírra. Török József többek között az is elárulta, hogy három éve meghalt édesanyának is szentelt verseket, de olyan is volt, hogy kollégája, Codrea Márta egyik fotója ihlette meg — ezt a verset aztán Márta román nyelve is lefordította, és mindkét verziót felolvasták a közönségnek. Ebből kiindulva a szerző bevallotta, hogy román nyelvre is megpróbálta lefordítani verseit, ám rájött, hogy teljesen más irányba vitte a vers, ha azt nem magyarul írta.

Miután számos szomorkás, elragadó és vidám hangvételű verset olvasott fel, megköszönte támogatóinak közreműködését, humoros történettel szemléltetve befektetésének alakulását (az első kötetből nyert pénzt visszafektette a második kötet megjelentetésébe).

A váratlan rész: a pörgős koncert

A tartalmas könyvbemutatók után egy még izgalmasabb koncert kezdődött, amelynek keretében Török József ismét sokoldalúságáról tett bizonyságot a közönség előtt. Ki gondolta volna, hogy egy ember egyszerre lehet író, költő, de még nagyszerű zenész is?  Mielőtt mikrofont ragadott volna, elmesélte hogyan lépett be életébe a zene és hogy maradt az élete része is közel 30 éven keresztül. Miután megosztotta történetét a közönséggel, irigylésre méltó lazasággal állt a mikrofon elé és éneklésével — ami egyébként szintén sokoldalúnak mutatkozott meg — fergeteges hangulatot varázsolva a könyvtár előadótermében. Könnyed mozgása, gesztikulálása és az arcán lévő, szinte letörölhetetlen mosoly és a szemében végig szikrázó csillogás bebizonyította: Török József szereti az életet és szeret tenni azért, hogy élete emlékezetes, kalandokban gazdag legyen.

A minikoncertet követően – amit egyébként mindenki nagyon élvezett –  a könyvbemutató zárómozzanata, a könyvvásárlás és -dedikálást következett.

Szabó Beatrix