Az elméleti vizsgára jelentkezők alig fele vagy még kevesebben jutnak el a gyakorlati vizsgáig — de nem csak azért, mert nem tanulnak, vagy hanyag lenne az oktatójuk. A vizsgadrukk mellett komoly buktatót jelent a magyar nyelvű tesztfeladatok hiánya is.

Pár nappal korábban számoltunk be arról, hogy tavaly Szatmár megyében összesen 13 041-en futottak neki a jogosítvány megszerzésének, igyekezve helyes válaszokat adni az elméleti vizsga kérdéseire, a gyakorlati vizsgáig azonban már csak valamivel több mint a felük, azaz 7313-an jutottak el — a prefektusi hivatal fennhatósága alá tartozó gépjárműbejegyzési és jogosítványkibocsátó hivatal legfrissebb tájékoztatásában pedig közzétette az idei januári adatokat is: az év első hónapjában 1036-an próbálták meg szerencséjüket az elméleti vizsgán, ám alig 35%-uknak, 360 sofőrtanoncnak sikerült elérnie a megfelelő pontszámot, gyakorlati vizsgára pedig 655-en jelentkeztek, akik közül 454-en vezették sikeresen végig a kamerával is rögzített 25 percet.

Akár az éves, akár a januári összesítést nézzük, első pillantásra az ember azt gondolja: elég felkészületlenül indultak vizsgázni, s esetleg még egy summás véleményt is megfogalmaz úgy általánosan a sofőriskolákról és az oktatókról. Ám hogy ez mennyire nem olyan egyszerű, mint első pillantásra tűnik, s hogy az elméleti sikertelenség milyen sok összetevőnek „köszönhető”, arról Madarász Csaba oktatóval beszélgettünk. „A törvény értelmében a diák csak azt követően jelentkezhet a rendőrségen elméleti vizsgára, ha az autósiskolában már háromszor sikeresen megoldotta a tesztfeladatokat — én ezt nagyon szigorúan be is tartom, nem engedem vizsgára azt, akinek a tudásáról nem vagyok száz százalékig meggyőződve, de ott van egyrészt a befolyásolhatatlan vizsgadrukk tényező, az emiatti kapkodás, figyelmetlenség, görcsös teljesíteni akarás, ami még a legjobban felkészült diákot is megzavarhatja” — magyarázza, hozzátéve: tavaly négy olyan diákja is elbukta a vizsgadrukk miatt az első elméleti megmérettetést, akiknek az átmenésére fogadni is mert volna. „A másik, az izgulásnál sokkal inkább bezavaró tényező, hogy magyar nyelvű tesztfeladatokat alig lehet találni az interneten, s ami van, az sem úgymond tökéletes minőségű, vannak eltérések a teszlap és a vizsgalap helyes válaszai között a megfogalmazásokban stb.; ráadásul a vizsgakérdések most már nem csak kimondottan a közlekedési szabályokra, táblákra, helyzetekre vonatkoznak, amelyek minden nyelven ugyanazok, hanem vannak környezetvédelmi, motor- és műszaki ismereti kérdések is — aki román nyelven tanul, az rengeteg tesztfeladatot talál a világhálón, s annyit gyakorolhat, míg az összes kérdésre adott összes helyes válasz mechanikusan berögzül. Persze aki nem mechanikusan tanult, hanem logikusan gondolkodik, azon a teszt- és a vizsgalap közötti eltérések nem fognak ki (vagyis inkább mondjam úgy: nem fognak ki annyiszor), de én mindenkinek azt javaslom: ha a román nyelvtudása jó közepes, akkor inkább román nyelven tanuljon, vizsgázzon! Fonák egy helyzet, tudom, hiszen elvileg az anyanyelvén megy mindenkinek a legkönnyebben a tanulás, és nagyon is jó dolog, hogy már lehet magyar nyelven is sofőriskolát végezni, viszont a nagyon szűk gyakorlási lehetőség miatt sokkal nagyobb az esélye a sikertelen vizsgának” — mondja. Kifejti ugyanakkor azt is: többször szó volt már arról, hogy azok a sofőriskolák, amelyek (pontosabban diákjaik) nem érik el a 40%-os átmenési arányt az egyik évben, a másik évre már nem kapnak működési engedélyt — ez az előírás viszont alkalmazhatatlan, mert azt jelenti, hogy országos szinten a sofőriskolák 85–90%-át be kellene zárni. „Tavaly a mi diákjaink sikerességi aránya 38% volt — reális arány, ugyanis csak azt a tanulót engedjük vizsgára, aki tényleg tud, és akivel öt héten keresztül komolyan foglalkoztunk, de ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy valahol valami nincs összhangban az oktatás és a vizsgáztatás, annak módja között, és központi, azaz törvénykezés szintjén kellene változtatni, összhangba hozni az elméletet a valósággal, a gyakorlattal. Egyébként régebb, a mostani szabályozások előtt ez az öthetes oktatás nekem sokszor hátrányt jelentett, ha a tanulónak sietős volt megszerezni a jogosítványt, mert voltak olyan oktatók, akik akár már két hét alatt „felkészítették” a vizsgára, de hogy az aztán hogyan sikerült, és az illető mennyi tudással vágott neki a sofőrködésnek…

A július 1-jétől életbe lépő KRESZ-módosítás kapcsán — amelynek értelmében legkevesebb 10 osztállyal kell rendelkeznie annak, aki jogosítványt akar szerezni — kifejti azt is: sikeres diákjai között legalább olyan arányban van olyan, akinek nincs meg a tíz osztálya, mint olyan, akinek főiskolai, egyetemi végzettsége van. „Sokszor az az érzésem, hogy ezek az alkalmazhatatlan (lásd 40%-os átmenési ráta) vagy furcsa szabályozások azért vannak, mert Románia sajnos hosszú évek óta vezeti a halálos és nagyon súlyos közlekedési balesetek listáját, amire valamilyen módon „reagálni kell”, kifelé meg kell mutatni, hogy próbálnak tenni ellene, s hirtelen kiötlenek valami böszmeséget. Miközben a statisztikák azt is pontosítják: a legtöbb ilyen balesetért a gyorshajtás és az ittas vezetés okolható — ám ezek ellen nem tesznek semmit, nem vezetnek be nagyobb pénzbírságokat, nem szigorítják a büntetéseket, pedig például be lehetne vezetni, hogy bizonyos alkoholszint fölött vagy a sebességhatár bizonyos mértékű túllépése esetén ne csak három hónapra, hanem mondjuk egy évre vegyék el a jogosítványt” — mondja.

Szabó Kinga Mária