A saját történetedet írod, amikor emlékeket idézel, vagy megpróbálod elfeledni azokat. Amikor megpróbálod elkülöníteni az emlékeket a vágyaktól, mert már tudod, hogy aki álom és valóság határán áll, annak döntenie kell, hogy merre kíván haladni. Aki nem tudja, hova tartozik, az üres ember. Ahhoz, hogy tartozzon valahova, döntenie kell a hovatartozásról.

A saját történeted írod, amikor azon tűnődsz: erény az, ha nincsenek ellenségeid, és folyton csak önmagaddal küzdesz? Mennyiben különböznek egymástól az emlékek és a történetek? Válaszolhatod egyszerűen azt is, hogy az egyik a múlt, a másik a jelen vagy akár a lehetséges jövő. A lényeg mégis a jelen. Jelen nélkül nincs jövő, a múlt pedig feledésbe merül.

A saját történetedet írod, amikor a szerelemben saját elveszett feled keresed. Keresed, mert félemberi sorsod kirekesztő, egy bizonytalan szellemi állapot része. Történeted csak addig tart, amíg keresni tudod saját elveszett feled, ha már megtalálni képtelen vagy. Te sem tudod, miért vagy képtelen megtalálni azt, ami tulajdonképpen benned van, benned él, csak meg kell érezni a hollétét.

A saját történetedet írod, azt remélve, hogy sosem lesz vége, bár a több ezer éves emberi tapasztalatok nem ezt igazolják. Ez a tapasztalat viszont még kevés ahhoz, hogy felismerd, nemcsak úgy lehet előre vagy magasra jutni, ha legyőzöl másokat, hanem úgy is, ha folyton önmagaddal viaskodsz, ha képes vagy legyőzni önmagad, amikor az álmok és vágyak hatalmában elszakadsz a valóságtól.

A saját történetedet írod, a legtöbbször jövő időben. Te is, mint a legtöbb ember, mindent a jövőért teszel, mindent, hogy jobb legyen, és keveset gondolsz arra, hogy jelen nélkül nincs jövő, a holnap lehet szebb és jobb, de mihez képest? Kell látni azt, hogy mi van a sötétben. Ma még sötét a holnap, talán még út sem vezet oda, az utat is meg kell építeni, de gondolj arra is, hogy nem telhet el egy teljes élet útépítéssel.

Elek György