A magyar nyelven tanulók aránya a közoktatásban 4,9%, jelentősen alulreprezentáltak az elméleti, a szakközépiskolai és a posztlíceumi képzésben — derül ki az Erdélystat legfrissebb elemzéséből. A magyar nyelvű középfokú oktatás (alapvetően a szakképzés) leginkább a nagyobb magyar lakossággal rendelkező megyékbe koncentrálódik. A magyar oktatási hálózat jelentősen fragmentált, magyar nyelvű képzés még a 200–300 magyar lakossal rendelkező településeken is gyakori. Ez azt is jelenti, hogy a magyarul tanuló diákok a kisebb méretű iskolákban felülreprezentáltak, illetve elterjedt a szimultán (összevont osztályokban történő) oktatás.

A magyar oktatási kínálatban számos terület hiányos, legalábbis az országos választékhoz képest. A magyarul tanulók alulreprezentáltak a filológia, de részben a matematika-informatika és társadalomtudományi képzésben (elméleti líceumok), a testnevelési osztályokban (hivatási képzés), a mechanika, élelmiszeripar, környezetvédelem, közgazdaságtan szakokon (szaklíceumok), illetve az egészségügyi asszisztensi, ápolói (posztlíceumi) képzésben. A magyar nyelven tanuló diákok mintegy kétharmada (65,7%-a) kizárólag magyar nyelvű osztályokkal rendelkező iskolákba jár, a vegyes tannyelvű iskolákba járók aránya Szilágy, Beszterce-Naszód, Maros, Brassó és Szatmár megyékben kiemelkedő.

Oktatási szintek, képzési formák

Az intézmények és diákok megoszlását először a közoktatási szintek szerint tekintette át az Erdélystat. Romániában a 2019/2020-as tanévben 9814 oktatási helyszínen 2,4 millió diák tanult a közoktatásban elemi, általános, középiskolai, szakiskolai és posztlíceumi szinten (az óvodákkal nem számolva). Magyar tannyelvű képzés 929 oktatási helyszín keretében zajlott, összesen 119 ezer tanulóval. A romániai iskolák mintegy 9,5%-ában van magyar nyelvű képzés, a magyar nyelven tanulók aránya a közoktatásban 4,9%. A magyarul tanulók aránya az elemi és általános szintű képzésben 5,5%, líceumi szinten viszont már jelentősen alulreprezentáltak, arányuk csupán 3,8% (a hivatási képzésben 7,5, az elméleti profilt végzők esetében 3,9, szaklíceumi szinten pedig csupán 2,9%). A hároméves szakiskolai képzésben kiemelkedőnek tekinthető a magyar nyelven tanulók aránya (6,2%), a posztlíceumi képzésben viszont csupán 1150-en tanultak magyarul (1,3%).

A 2011-es népszámlálás szerint a 6–18 éves lakosság körében 5,8% volt a magyar etnikumúak aránya. A magyar nyelvű képzésben alulreprezentáltak a speciális nevelési igényű tanulói osztályok, a diákok 0,7%-a sorolható ide. Ennél is kisebb arányban jellemző a csökkentett látogatású vagy esti képzési kínálat: a magyarul tanulók 99%-a nappali tagozaton tanul (az összes romániai diák esetében ez az arány 96%).

A magyar nyelvű képzés jelentősen felülreprezentált a szimultán képzés (összevont osztályok) terén: a tanulók mintegy 11%-a vesz részt ilyen típusú oktatásban. A több osztálycsoport egyidejű jelenlétével zajló, osztott képzés leginkább alapfokon jellemző, a magyar elemisek mintegy egyötöde (21%-a, azaz 10 580 tanuló), illetve az általános iskolások 9%-a szimultán oktatásban részesül. Az alacsony létszámú magyar osztályok alapvetően a szórványmegyékben jellemzők, helyenként az elemisek akár többsége szimultán oktatásban vesz részt (Fehér megye: 61%, Beszterce-Naszód: 49%, Hunyad és Arad: 36%, Máramaros: 35%, Temes: 33%, Szeben: 31%). Az integrált (alapvetően művészeti és testnevelési) képzésben is jelentős a magyar nyelven tanulók aránya (8,9%).

Területi megoszlás

A magyar nyelvű oktatási hálózat területi megoszlása többnyire a magyar etnikumú iskoláskorú népesség eloszlását követi, az oktatási szintek struktúrájában azonban már jelentős eltérések figyelhetők meg — állapítják meg az elemzésben. Románia tizennyolc megyéje rendelkezik magyar nyelvű képzéssel a közoktatásban, Erdélyen belül Krassó-Szörényben csak óvodai csoportok vannak, Erdélyen kívül Bákó (Gyimesbükk község), illetve Bukarest rendelkezik magyar osztályokkal. Míg elemi és általános iskolai osztályok minden megyében vannak, a középfokú oktatás területileg már jelentősen differenciált.

Elméleti profilú líceumi képzés tizenhat megyében működött a 2019/2020-as tanévben (Bákó kivételével, illetve Szebenben már csak néhány diákkal), továbbá az is megfigyelhető, hogy a szórványmegyékben (beleértve Kolozst is) viszonylag hangsúlyos az elméleti középiskolai oktatás. A hivatási, vokacionális képzés már alapvetően a jelentős magyar lakosságú megyékbe koncentrálódik, kivétel Fehér és Temes. Szaklíceumi szinten még hangsúlyosabb a koncentrálódás, Hargita megyében található a magyar szakközépiskolások 39%-a, a szórványmegyékben pedig mindössze az 5,7%-a. 

Hasonlóak az eltolódások a szakiskolai képzésben is: a szórvány súlya itt már csak 1,9%, a szakiskolát végző magyar diákok 90%-a Hargita, Maros, Kovászna, Bihar és Szatmár megyébe koncentrálódik. A teljes diáklétszám megoszlásához viszonyítva Kovászna és Szatmár megyében kiemelkedő a magyar szakiskolai képzésben résztvevők súlya.

Posztlíceumi képzés már kizárólag csak az első hat, jelentős magyar lakosságú megyében van, abszolút többségük (54%) Hargita megyében.A képzési kínálat eme strukturális adottságai jelentősen meghatározzák a magyar tanulók továbbtanulási lehetőségeit a magyar nyelvű oktatási rendszeren belül.

A 2019/2020-as tanévben 402 közigazgatási egységben, 679 településen volt magyar tannyelvű oktatás. A magyar nyelvű oktatást (is) biztosító iskolák megoszlása a települések típusa szerint egyrészt a magyar népesség eloszlásától (a 6–18 éves magyar lakosság 45%-a élt városon és 55%-a falun a 2011-es népszámlálás szerint), másrészt a különböző oktatási szintek szerkezetétől függ (a középfokú oktatás a városokba koncentrálódik). A magyar tannyelvű képzés oktatási helyszíneinek esetében a város-falu megoszlása 32–68%, a diákok esetében ezek az arányok fordítottak, 62%-uk tanul városon, 38%-uk pedig falusi iskolában. Az országos arányok is hasonlóak, itt valamivel felülreprezentáltak a városi tanulók (69 vs. 31%).

Ennél izgalmasabb — legalábbis az intézményhálózat szempontjából —, hogy mekkora lakosságszámnál fenntartható az oktatás — jegyzik meg az Erdélystat szakértői. Ennek érzékeltetésére a kisebb települések esetében elemzik, hogy azok közül hányban működik iskola. A közelítés nem tökéletes, mivel a földrajzi távolságokat nem tükrözi élethűen, gyakoriak az összenőtt falvak, települések, ahol nem indokolt mindenikben iskolát működtetni. Ennek ellenére markánsan kirajzolódik a magyar nyelvű oktatás magasabb fokú fragmentáltsága, ami alapvetően a magyar etnikumú népesség Románián belüli eloszlásával függ össze.

Az 1000 lakos feletti városokban és falvakban szinte kivétel nélkül van iskola, az összlakosság esetében az ekkora települések 93%-ában. A magyar népesség mérete szerint a felső határ már 600–700 főnél meghúzható, az ennél nagyobb magyar lakossággal rendelkező települések 95–97%-ában van magyar tannyelvű képzés. A 800 magyar lakosnál többet számláló települések (ahol 2019/2020-ban nem volt magyar nyelvű képzés) a következők: Szászfenes (CJ), Resicabánya (CS), Kisbács (CJ), Radnótfája (MS), Csíkcsekefalva (HR), Fogaras (BV), Petrilla (HD), Fiatfalva (HR) és Detta (TM).

A kisebb lélekszámú települések esetében is nyomon követhető a fragmentáltság, a magyar nyelvű képzés még a 200–300 magyar lakossal rendelkező településeken is gyakori (40%-ában van), az összlakosság szintjén az ugyanekkora falvak csupán 23%-ában. A 200 lélekszámnál kisebb településeken már kis eséllyel van iskola.

Iskolák mérete

A magyar tannyelvű oktatási helyszínek relatív magas aránya, illetve a magyar oktatás területi eloszlása már önmagában is egyértelműen jelzi, hogy a magyar nyelven tanuló diákok kisebb méretű iskolákba koncentrálódnak. A magyarul tanulók 30%-a 200 főnél kisebb létszámú iskolákba jár (szemben a romániai diákpopuláció 21%-ával), további 29%-uk pedig 200–499 fős intézményekbe (ez országosan 22,5%). A nagyobb iskolákban a magyarul tanulók jelentősen alulreprezentáltak, csupán 16%-uk látogat 800 főnél nagyobb oktatási helyszíneket, szemben az országos 35%-kal. A kizárólag magyar tannyelvű iskolák esetében ezek az eltérések még hangsúlyosabbak.

Középfokú képzési kínálat

Az elméleti líceumokban alul-, a hivatási képzésben felül-, a szakközépiskolai oktatásban pedig szintén alulreprezentáltak a magyar nyelven tanulók. Az elméleti képzés négy profilt foglal magában, a magyar nyelven tanulók aránya a természettudományi osztályokban kiemelkedő (6%), a filológián pedig jelentősen alulreprezentáltak (2,7%). A matematika-informatika és a társadalomtudományi szakok diákjainak 3,5–3,6%-a tanul magyar nyelven.

A hivatási képzésen belül országos szinten a legtöbben testnevelési szakra járnak, viszont ez kevésbé népszerű a magyar nyelvű képzésben, a magyar tanulók aránya csupán 1,7%. A vokacionális képzésen belül a magyar diákok szinte fele teológiai osztályokba jár, itt jelentősen felülreprezentált a magyarul tanulók aránya (21%). A művészeti osztályokban 7,9%, a pedagógiai képzésben 6,3% a magyar nyelven tanulók aránya, ami átlagon felülinek tekinthető a népességen belüli arányhoz viszonyítva. A hivatási képzéshez tartoznak a katonai líceumok is, amelyek alapvetően matematika-informatika profilú osztályokat jelentenek. Ezekben nincs magyar tagozat.

A szakközépiskolák szintjén összességében jelentősen alulreprezentáltak a magyar tagozatok, a magyar tannyelvű diákok aránya ezen a szinten csupán 2,9%. A népesebb szakok (ágazatok) közül a kereskedelmi (4,6%), a mezőgazdasági (4,5%) és a turisztikai (4,3%) képzésben mondható jónak a magyar tanulók aránya. Jelentősen alulreprezentált a magyar nyelvű kínálat (vagy kereslet) a mechanika (1,5%), az élelmiszeripar (2,2%), a környezetvédelem (2,4%) és a közgazdaságtan (2,6%) szakokon. Az erdészeti és médiaprodukciós osztályokban relatív kiemelkedő a magyar nyelvű képzés, viszont ezek kisebb diáklétszámúak, legalábbis országos szinten.

Szakiskolai szinten már kedvezőbb a magyar nyelvű kínálat/kereslet, az összes romániai szakiskolás diák 6,2%-a magyar nyelven tanul. A faipari (18,1%), az elektronika és automatizálás (17,3%), a mezőgazdasági (10%), a kereskedelmi (8,6%), az építészeti (8,1%), illetve az élelmiszeripari (7,1%) osztályokban jelentős a magyar nyelven tanulók súlya. Ezen az oktatási szinten az amúgy legnépszerűbb mechanikai szakokon alulreprezentáltak a magyarok, arányuk csupán 4,3%.

A posztliceális (felsőfokú technikumi) oktatásban eltörpül a magyar tagozatok súlya, ezen a szinten a diákok csupán 1,3%-a jár magyar tannyelvű osztályba. Egyedül a mezőgazdasági képzésben jó az arány, de ez kevesebb mint 100 diákot jelent. A románok körében népszerű egészségügyi képzésen (alapvetően orvosi ápolók, asszisztensek) belül viszont a diákok alig 1,4%-a tanul magyarul (863 diák az 59 907 közül).

A magyar oktatási hálózat nyelvi szerkezete

Az egyes oktatási helyszínek jogállásuk szerint két csoportra oszthatók: jogi személyiséggel rendelkezők, illetve anélküli, úgynevezett alárendelt iskolák. Ez utóbbiak nem rendelkeznek titkársági, pénzügyi, adminisztratív részlegekkel, nincs vezetőségük (a fölérendelt oktatási helyszín igazgatója által kinevezett pedagógus az alárendelt struktúra koordinátora), és nincs saját költségvetésük. A jogi személyiség meglétének a magasabb diáklétszám a feltétele, alapvetően 300 diák (beleértve az óvodai szintet is) feletti iskolák lehetnek önálló jogi személyek, viszont ez alól számos kivétel van a gyakorlatban.

Az oktatási helyszínek jogállásuk szerint többnyire fele-fele arányban oszlanak meg az iskolák száma szerint, viszont a diákok többsége a jogi személyiséggel rendelkező nagyobb iskolákba koncentrálódik (országos szinten 90%-uk, a magyar tannyelvű képzésben 85%-uk). A magyar nyelvű oktatással is rendelkező helyszínek esetében a jogi személyiségű iskolák átlagos diáklétszáma 194 fő, az alárendelt iskoláké 45 fő (az óvodai szintet itt sem számolva). A magyar nyelven tanulók felülreprezentáltak az alárendelt struktúrák esetében (arányuk itt 7,5%).

Mivel egy-egy fölérendelt iskolához több alárendelt helyszín is tartozhat, a magyar iskolahálózat nyelvi szerkezetét az oktatási helyszínek jogállása és a magyar tannyelven tanuló diákok aránya szerint hét csoportba oszthatjuk.

A helyszínek 63,5%-ában (587 iskolában) kizárólag magyar nyelvű oktatás zajlik, itt tanul a magyar tannyelvű diákok kétharmada (65,7%-a). A minden szinten magyar tannyelvű oktatási intézmények (fölé- és alárendelt oktatási helyszínek együttese) száma 422 volt a 2018/2019-es tanévben, itt tanult a magyar diákok 58%-a. A diákok egyharmada vegyes tannyelvű iskolába jár, ezek túlnyomó többsége a minden szinten vegyes tannyelvű intézmények körébe sorolható.

Bár az iskolák és a magyar diákok nyelvi összetétel szerinti megoszlása szorosan összefügg a magyar etnikumú népesség eloszlásával, ezek regionális megoszlása szolgáltat néhány érdekességet. A kizárólag magyar iskolába járó diákok aránya értelemszerűen Székelyföldön a legmagasabb (85%), viszont a szórványrégiókban is jelentősnek tekinthető: a Bánságban 77%, Dél-Erdélyben 60%, Észak-Erdélyben 57%. A szórványmegyék közül csupán Beszterce-Naszódban és Brassóban jár vegyes tannyelvű iskolába a magyarul tanuló diákok többsége. Közép-Erdélyben és Partiumban a magyarul tanuló diákok mintegy fele jár kizárólag magyar iskolákba (48, illetve 49%).

Mivel a közép-erdélyi és partiumi régiókba összpontosul a magyar közoktatásban tanuló diákok fele, illetve a lakosság jelentős része interetnikus környezetben él, érdemes részletesebben megvizsgálni az iskolák nyelvi összetételét. Maros megyében a román többségű vegyes iskolák aránya kiemelkedő: a magyarul tanuló diákok több mint egyharmadát érinti (36%). Kolozs megyében ez az arány csupán 25%, a diákok háromnegyede kizárólag magyar tannyelvű vagy magyar többségű iskolákba jár. A partiumi régión belül elsősorban Szatmár, de Szilágy megyében is relatív magas a román többségű vegyes iskolákba járó magyarul tanuló diákok aránya (38, illetve 32%), Bihar megyében ez csupán 16%.

SZFÚ