Gyermeknapi ünnepséget tartott a Szatmár megyei rendőrség, csendőrség és katasztrófavédelem tegnap a szatmárnémeti székesegyház előtti placcon, ahol a csöppségek számos színes program közül válogathattak a nekik szentelt nap alkalmából.
Színes lufik, feldíszített rendőrautók, visongó gyermekek — nagyjából ezek jellemezték a belügyisek szervezte derűs gyermeknapi hajcihőt. A helyszínen a levegőben is érezhető volt a vidám hangulat, az a fajta boldogság, amit csak tiszta szívű gyermekek képesek átélni. A rendőrség minden szakterületéről — közrendvédelem, baleset-megelőzés, közlekedésrendészet, nyomszakértők stb. — jelen voltak képviselők, de mellettük a csendőrök, a vöröskeresztesek, a lánglovagok és a határrendészek is szeretettel és izgalmas programokkal várták a csöppségeket.
Érkezéskor minden gyermeket édességgel és egy színes lufival ajándékoztak meg, majd ki-ki a legérdekesebbnek tűnő területre sietett, hogy meglesse, milyen izgalmas programok várnak rá. 

Az egyszerű színezéstől kezdve egészen az elsősegélynyújtásig és újraélesztésig szinte mindent kipróbálhattak a kicsik — megnézhették a különféle fegyvereket, megsimogathatták a helyszínre hozott rendőrkutyákat, kipróbálhatták a különböző rendőrjárműveket, a motorbiciklitől egészen a legnagyobb méretű furgonig, és természetesen fotót is készítettek mindenről, ami igencsak felkeltette érdeklődésüket.

A kriminalisztikai szakértők egyenruhába bújva várták azokat a kicsiket, akik ujjlenyomatmintát szerettek volna készíteni, amit aztán legnagyobb örömükre haza is vihettek. A rohammentősök és vöröskeresztesek közreműködésével a gyerekek babán gyakorolhatták az elsősegélynyújtást, és sebtapaszt és szórólapot kaptak ajándékba (az édesség mellett). A határrendészek furgonjába ülve megnézhették a beépített kamerákat, de sokan a hatalmas tűzoltókocsira és az ahhoz tartozó kellékekre voltak leginkább kíváncsiak — főleg, amikor a tömlőből előtörő vízsugárral spriccelhettek jobbra-balra.
Az egész régi központban visszhangzó gyerekdalok mellett a különböző rendőrségi autók szirénájának vijjogó hangja szintén lázba hozta a gyerekeket, akik bár sokszor bedugott füllel, de fülig érő szájjal hallgatták a különböző szirénahangokat és a vidám gyermekdalokat.

A rendőrök igencsak kedvesen fogadták a kicsiket, és barátságosan, „gyermeknyelven” vezették végig a számukra szervezett programokat, emellett válaszoltak az összes felmerült kérdésre, és arra törekedtek, hogy az apróságok minél jobban élvezzék e vidám nap alkalmából szervezett tevékenységeket. 
Bár a gyermekcsoportok folyamatosan cserélődtek, az utcát végig jókedvű gyereksereg lepte el, amelynek tagjai felvigyázójuk vagy szüleik, nagyszüleik jelenlétében önfeledten és kíváncsian próbálták ki a változatos programokat.

Szabó Beatrix