Tegnap ismét hazatértek a Hiripről elszármazottak, akik előbb ünnepi istentiszteleten, majd a lelkészi hivatal udvarán, végül családi és rokoni közösségekben emlékeztek vissza a múltra és beszélték meg a jelen jó vagy kevésbé jó történéseit.

Az ünnepi istentiszteleten Dobai Zoltán ákosi református lelkipásztor hirdetett igét, aki az élő reménység fontosságára hívta fel a figyelmet. A felújítás alatt álló templomban fontos felismerni, hogy az emberi lelkek számára is elkerülhetetlen a megújulás. Az életben azt tapasztaljuk, hogy van igény a megújulásra, csak ki kell használni azt az Isten által felajánlott lehetőséget, hogy menjünk eléje a dolgoknak, és ne várjuk meg, amíg a lélek és a test leépül. Az ember arcán a reménytelenség és a kétségbeesés látszik az utcán, de meg kell találni a reménység evangéliumát. Elkeserítő a világ jelenlegi állapota, de nekünk ezen tovább kell nézni, tovább kell látni, Isten más lehetőségeket is felkínál számunkra, mint az elkeseredés. Észre kell vennünk, meg kell látnunk, magunkévá kell tennünk azt a szintet, amit Isten felkínál számunkra. A legtöbb ember negatív értelemben beszél a reménységről. A legtöbben a változásokban reménykednek, a keresztyén ember reménysége azonban más. Isten az Ő országába vezeti a gyermekeit. Egy nagy futam az életünk, aminek a vége a megváltáshoz vezet, éppen ezért ezt az utat kell választanunk. A keresztyén élet attól szép, hogy tudjuk, hova vezet. Ezt el kell mondani másoknak is, hogy azok is reménykedjenek. Nagyon sok ember reménykedik abban, hogy a jó kapcsolatok vagy a vagyon mindent megad a számára. Vannak dolgok — és ezek a legfontosabbak —, amelyeket nem lehet pénzért megvásárolni. Sokan beszélnek a reménységről anélkül, hogy tudnák, mi az. Ebben a világban csak az él reménység nélkül, aki nem ismeri Istent. A reménység olyan, mint egy horgony, ami összeköti a földet és az eget — hangsúlyozta az igehirdető.

Keresztúri Sándor Zsolt házigazda lelkipásztor elmondta, hogy az első hazatérés napját 2003-ban szervezték meg, abból a megfontolásból, hogy hazavárják a Hiripről elszármazottakat és az ott szolgáló lelkipásztorokat, hogy a gyökerek és a kötődések ne szakadjanak meg, hanem évente egyszer találkozzanak, és egy délutánt együtt töltve idézzék fel a múltat és beszélgessenek a jelenről. A hazatérés napján összegyűlt perselypénzt és adományokat minden évben a templom felújítására használják, ugyanis a valamivel több mint száznegyven lelket számláló egyházközség önerőből képtelen elvégezni a szükséges javítási munkálatokat. Jelenleg is folyamatban vannak templomfelújítási munkálatok: újraöntötték a padlózat alatti részt, belső tatarozást végeznek, kicserélték az 1960-as években elhelyezett elektromos vezetékeket, októberben fogják újrafesteni a falakat. A lelkipásztor köszönetet mondott Erdei D. István és Magyar Lóránd képviselőknek, hogy közbenjártak az anyagi támogatások megszerzése érdekében.

Az istentiszteletet követően a résztvevők átvonultak a gyülekezeti házhoz, ahol öt éve emléktáblát avattak Pap József egykori tanítónak, aki nagyon sok hiripit tanított meg írni, olvasni és számolni, ugyanakkor ő volt az, aki kezdeményezte a hazatérés napjának megszervezését.

Az emléktábla megkoszorúzása előtt Magyar Lóránd parlamenti képviselő köszöntötte a résztvevőket. Elmondta: azt tapasztalta, hogy a hiripi közösségnek egy reménysége volt Pap József és az az oktató munka, amit végzett, összekovácsolta és megtartotta a hiripi magyar közösséget.

Azok, akik Hiripről elszármaztak, és emlékezni jönnek vissza, mindannyian jó szívvel emlékeznek Pap Józsefre. Ez a közösség még mindig egy oldalon áll, és nem fogja hagyni a templomot és az iskolát.

Az ünnepi eseményen Medgyesi Kinga, az egyházközség kántora mondott el két verset.

Elek György