Szentestén 17 és 19 órától is tartottak istentiszteletet. Az első alkalmon a gyerekek és kiskátésok bizonyságtételét hallhatták a jelenlevő gyülekezeti tagok. Veréb Nikolett felkészítésében ügyesen adták át a rájuk bízott üzenetet. Szépen énekeltek Papp Krisztina kántornő és Kovács Zsolt ifjú vezetésével. Szólt az Ige is: „És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lk 2,6-7) Van-e szívedben hely Jézus számára? – szólt a személyes kérdés a gyermek-istentiszteleten.

A későbbi, második szentesti istentiszteleten a gyülekezet igehirdetést hallgatott az együttérző Istenről, aki Hóseás könyvében ezt a „szerelmes levelet” küldi az embereknek: “Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.”
Isten szeretete részvéttel és együttérzéssel teljes. Ő minden fájdalmunkat többszörösen átérezte és átérzi. Jézus megszégyenített Isten, akinek jászolban kellett megszületnie és ma is a legmaradibb hitvallás Krisztusban hinni. Ő bántalmazott Isten, Heródes minden kortársát megöleti Betlehemben annak reményében, hogy őt végzi ki. Milyen pszichiátriai eset lenne ez ma, gyerekkori trauma? Összesúgnak gyerekkorában, ifjúkorában a háta mögött, nem hitték a Szentlélektől való fogantatást, Ő tudja milyen, ha összesúgnak a hátak mögött. Bántalmazott volt nemcsak veréssel, hanem szóban is. Olyan lelki gondozónk lett, aki nem csak hallja, hanem átérzi fájdalmunkat. Elutasított, minél jobban közeledik, annál jobban távolodunk. Ennek ellenére irgalmas és kegyelmes. Irgalom az, amikor nem kapjuk meg, amit megérdemelnénk. Mert nemcsak sebzettek vagyunk, hanem agresszorok is. Bűntudatunk vigyen közelebb Istenhez! Kegyelem az, amikor megkapjuk azt, amit nem érdemlünk. Arcához emel, és megláthatjuk szerető arcát Krisztusban. – mondta igehirdetésében Rácz Ervin lelkipásztor. A gyülekezet felnőtt dicsőítő csapata és a Lanka Duó énekelt, a nagykonfirmandusok és Kozák Karolina versekkel szolgáltak. A presbiterek hagyományosan megkántálták a lelkipásztort és családját. 

Ünnep első napján délelőtt szintén tele volt Isten háza. Rácz Ervin lelkipásztor a reményről szólt: „A reményég nem szégyenit meg.” (Róma 5,5a) A remény bizakodás a jövőben és annak beteljesedésben, amit kívánunk, biztató kilátás. A remény ellentéte nemcsak a reménytelenség, hanem a félelem. A remény szabaddá tesz, a félelem pedig feszültté, depresszióssá. Mi a remény akadálya: 1. félünk a csalódástól 2. hamis belső törvények: pl. a rosszra készülünk fel. 3. nem tanultuk meg, hogy kell reménykedni. Hogyan reménykedjünk? 1. legyen a remény a hitvallásunk, ne szégyelljük! 2. el kell gyászolni és elengedni sebeinket. 3. mérlegeljünk, mi éri meg jobban, reménykedni vagy nem reménykedni! A remény tehát viszonyulás az élethez, egy folyamat, egy út, nem pedig jóslat. Gyakorolni kell, mert görcsoldó, antidepresszáns, kapcsolatépítő. – mondta a lelkipásztor. A szIGEt együttes dicsőítő énekekkel hangolt és válaszolt a prédikációra.

Ünnepi legátusa is volt a gyülekezetnek. Horváth Alexandra Sarmaság-Bányatelep Református Egyházközségből érkezett és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetből. Ünnep másodnapján a napkeleti bölcsekről prédikált és irányította a figyelmet a csillagra, a bölcsek felismerésére és az abból következő hódolatra. A napkeleti bölcsek felismertek valamit és kifejezték hódolatukat. A csillagban a zsidók királyát ismerték fel. A csillag pedig valóban királyszimbólum kultúráról függetlenül. Jézus tehát király. Ez sok terhet levesz a válladról. Nem vagy hontalan zsellér, hanem Isten országának a polgára, aki gondoskodik az övéiről. Egy olyan nép fia vagy, akiért királya a vérét ontotta, megvívta a végső harcot és győzedelmeskedett. Ő tartotta oda az arcát a verőknek, szakállát a tépőknek. Van tehát egy fensőbb instancia, ahová segítségért folyamodhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy ügyedet igazán bírálják el. Mi több, már el is bírálták. Ma is kézbesítik neked: tied az örök élet. Mi más marad nekünk hátra, mint mindezért dicsérni Istenünket, magasztalni Megváltónkat, halával énekelni Szentlélek Istenünknek. Övé a dicséret és a dicsőség, erő, hatalom mennyen és földön, méltóság és tisztesség mindenek felett. „Hódolat, tisztelet és hála Neked Istenünk. Látjuk csillagodat, eljöttünk, hogy köszönetet mondjunk neked! Imádunk téged.” – prédikálta és imádkozta a legátus.

Több családhoz eljutott az ünnep során a betegek úrvacsorája. Megerősödtek Jézus Krisztus testének és vére jegyeinek magukhoz vétele által.

Ünnep másodnapjának délutánjára Rácz Ervin lelkipásztor és a szIGEt Együttes meghívást kapott a Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezetbe. Kovács József lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet és a vendégeket, a reformátusok szolgálata mellett még számos bizonyságtétel és ének elhangzott Isten dicsőségére.

Rácz Ervin