Kereskényi Sándor irodalomtörténész, muzeológus, a postModern távlatok művelődési műhely szervezője ez évi terveiről, a művelődési-, politikai-, közéleti- és civil társadalmi élet összefüggésének lehetőségeiről nyilatkozik.

 — A posztModern művelődési műhely nemrég átköltözött a Szatmár Megyei Múzeumból a Református Gimnáziumba. Milyen tervekkel vágtak neki a jövőnek?

— A szellemi műhely rendeltetése némileg módosult. Stílusosan szólva: új predesztináltsága szerint elsősorban egy újkori, az individualitás méltóságának a kinyilatkoztatására alapozott közösségiség, a korszerű nemzettudat fóruma lesz. Másképpen mondva: minden rendezvényünk középpontjába a mai magyarság valamilyen sorskérdését helyezzük, mégpedig úgy, hogy az Isten és az ember legmeghittebb kapcsolatának fényében állhasson elénk.

— Milyen rendezvények következnek?

— Június 20–án, szerdán délután 17 órától a budapesti társadalomtudós, a Szatmárnémetiben már ismert Tátrai Patrik tart előadást a Partium népesedési mutatóinak legújabb változásairól. Felkért hozzászóló az ugyancsak budapesti antropológus és demográfus, Illés Zoltán. Egyre sürgetőbb a kérdés: magyarnak lenni mit jelent? Németh Lászlóval szólva, bizonyára elsősorban erkölcsi és szellemi minőséget. Ennek azonban mennyiségi háttere is van — erről szól majd ez a rendezvény.

— A művészet már nem téma a műhely számára?

— De igen. Paulovics László, a Szatmárból elszármazott és nemzetközileg elismert képzőművész augusztus 15–én tölti be 75. életévét. Augusztus 23–24–én kétnapos eseménysorozattal köszöntjük a hazalátogató művészt. A társszervező Barabás Miklós Kör, amely ebből az alkalommal emlékdíjjal jutalmazza a művészt. 23–án, csütörtökön szimpózium lesz, amely Paulovics munkásságát a modern képzőművészet távlataiban helyezi el, 24–én, pénteken lesz a tulajdonképpeni emlékünnep és retrospektív kiállítás megnyitója. Remélem számos művészettörténész és képzőművész fogja megtisztelni a rendezvényt, részint jelenlétével és értékelő megszólalásával, részint a kiállítás számára elküldött munkáival.

— A szatmári értelmiségiek már régóta várnak egy valóban nemzetközi szintű eseményt…

— Bízom abban, hogy ennek a jogos elvárásnak valóban megfelel majd szeptemberi rendezvényünk, amikor is egész napos tudományos tanácskozással tisztelgünk a nagy francia tudós, Michel Foucault emléke előtt. Itt a társszervező az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság, illetve a Többlet című folyóirat. A tanácskozás francia, magyar és román nyelven folyik majd. Foucault apai ősei francia protestánsok, hugenották voltak, anyai ágon zsidó orvosi családból származik. (Rendezvényünk egyik támogatója a Szatmári Zsidó Hitközösség). A tanácskozás címe: „Az ember szabad lehet…” Test és lélek, beszéd és hallgatás a modernitásban. Előadóink között budapesti, bukaresti, debreceni és párizsi történészek lesznek, jönnek természetesen Kolozsvárról és Marosvásárhelyről is. A rendezvény fővédnöke Láng Zsolt író, szatmári védnökei Kereskényi Gábor és Adrian Stef. Néhány előadót említenék: Egyed Péter, Gyáni Gábor, Bogdan Ghiu, Klement Judit, Ciprian Mihali, Orbán Györgyi, Takács Miklós, Rémó Guidieri, Végh Balázs Béla. Lesz egy jókora meglepetés is, ember és gondolkodás témakörben egy kiváló helyi értelmiségi és közéleti szereplő, Csehi Árpád Szabolcs tart előadást.

— Ha jól értem, továbbra is törekszenek közéletiség és kultúra kényes egyensúlyának megtartására?

— Így van. Októberi meghívottunk például az a debreceni Győri L. Lajos, aki jól ismert arról, hogy pedagógusként következetesen kutatja a protestantizmus és közéletiség művelődéstörténetünkben nagy teljesítményekké szervesült összefüggéseit. Novemberi vendégünk dr. Matolcsi György.

— Kíváncsi volnék arra, hogyan vállalhatja fel mindezt a posztModern távlatok művelődési műhely vezetője?

— Hát az biztos, hogy nem egyedül! Köszönettel tartozom elsősorban Szilágyi Éva tanárnőnek, igazgatónak, Szőcs Péter történésznek, múzeumigazgatónak, Gál Gyöngyinek, a LiterAet Egyesület elnökének, Kónya László, Thoroczkay Sándor és Szilágyi Levente barátaimnak, Békéssy Erzsébetnek, Bessenyei Istvánnak, Lőrincz Ágnesnek, Manfrési Annamáriának, Muhi Sándornak, Pataki Enikőnek, Végh Balázs Bélának, és természetesen Bura Lászlónak, valamint Nt. Kovács Sándor esperesnek, akik támogatásaikkal, segítőkészségükkel állnak mellettem.

Elek György