December 22-én avatják fel az Antikommunista Ellenállás Emlékművét, amelyet Szatmárnémeti új főterén állítottak fel. Az emlékművet a marosvásárhelyi Győri Csaba szobrászművész készítette. Az alábbiakban őt kérdeztük munkásságáról, szobrairól.

„Győri Csaba is bizonyítja szobraival, hogy milyen nagy mestere a vasnak. Keze alatt csak úgy alakul át a fém, ahogy az alkotás épp megköveteli. Persze nagy gonddal teszi, ügyelve arra, hogy a fém ne veszítse el anyagszerűségét, vagyis hogy fém maradjon. Higgyék el, hogy ez nagyon nagy dolog. Tiszteletben tartja az anyag adta lehetőségeket, és azon belül formáz akár kis, akár nagy méretű szobrokról legyen szó. Munkái lényegre törőek, összefogottak. A vonalvezetés, habár fémről van szó, finom és kecses. Győri Csaba szobrait is jó nézni, megsimogatni, a nézőből ezek is, akárcsak felesége képei, kellemes érzést váltanak ki. A fém adta lehetőségen belül nagyon szépen patinázza őket” — írja róla Dudás Gyula festőművész.

— Kérem, beszéljen röviden életéről, eddigi művészi pályafutásáról!

— Marosvásárhelyen születtem, Kolozsváron érettségiztem a Művészeti Líceumban, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián szereztem diplomát szobrász szakon. Az első tanáraim Eugen Gocan és Bóné Rudolf voltak. Bóné Rudolfot nagyon sajnálom, hogy elment, ő egy konceptuális művész. Amikor látta, hogy mi történik a kolozsvári egyetemen, azt mondta, ő nem marad ott. Neki más elképzelése volt a művészetről; amit Gocan tanított, az már egy idejétmúlt stílus volt. A másik oka a távozásának az volt, hogy a tíz elsőéves hallgatóból csak kettő végzett képzőművészeti líceumot, a többiek még rajzolni sem tudtak. Harmadéven Aurel Cucu és Károlyi Sándor voltak a tanáraim. Én az igazi nagy mesteremnek Károlyi Sándort tartom, tőle tanultam mindazt, amit tudok.

— Mikor kezdődött el a szobrászi pályafutása?

— Ötödikes koromban döntöttem el, hogy szobrász leszek, attól kezdve eszembe nem jutott, hogy mással foglalkozzak. Ma már több nagyvárosban vannak köztéri szobraim, Szatmár megyében Nagykárolyban, és most készül a szatmárnémeti.

— Milyen lesz a szatmárnémeti emlékmű?

— Ez nem egy absztrakt munka, inkább egy úgynevezett konkrét művészet. Ingo Glass barátom és szellemi mesterem, aki Temesváron született, közel három évtizede Münchenben él, a hatvanas évek végétől dolgozik a konstruktivizmus, a kilencvenes évek második felétől pedig a geometriai perfekcionizmus jegyében. Glass látásmódját már ekkor a szerkezet puszta vázára törekvő figyelem, a minden felesleges díszítmény elhagyására való törekvés jellemezte. Glass látásmódjában a forma- és színkapcsolatok, a test- és térviszonylatok kerülnek középpontba. A test és tér összefüggéseit vizsgálva a szobrász figyelme arra irányul, hogy miként viszonyul a test az őt körbezáró, az őt magába fogadó térhez, illetve milyen térkivágatokat, térszelvényeket hoz létre magán belül.

— Ezen ismeretek birtokában hogyan kezdett hozzá a szatmárnémeti emlékmű elkészítéséhez?

— Elkezdtem gondolkodni és megálmodni az emlékművet. A konkrét művészetet lehet nevezni igazán konceptuálisnak. Ami az ember agyából származik, és nem hasonlít semmihez, ami a természetben van, de idéz valamit. Ez a fajta művészet a matematikából indul. A méreteket és az arányokat az ember találja ki, ami elindítja a gondolkodást. Amikor Szatmárnémeti polgármestere megkért, hogy gondolkozzak el egy műemlék elkészítéséről, amelynek lényege a kommunista blokk összeomlását jelképezi, több ötletet is ismertettem, amíg úgy döntöttünk, hogy ez a változat marad. Ez az emlékmű azt ábrázolja, hogy a rozsdás, masszív és nehéz korszakot áttöri egy új szellemi irányzat. Teológiai szemszögből is meg lehet közelíteni az emlékmű értelmezését. Lehet úgy is tekinteni, mint II. János Pál pápa szellemiségét, ugyanis ő indította el a kommunista uralom alóli felszabadítás gondolatát. Az emlékmű legfőbb üzenete a régi rendszer kettészakítása.

 Elek György