Nagy Norbert szatmárnémeti származású operaénekes Olaszországban él, de ha csak teheti, vállal fellépéseket szülőföldjén, karácsony előtt pedig jótékonysági koncerteket ad.

— Szatmárnémeti egy olyan város, ahol nagyon sok tehetség született, de ahhoz, hogy továbbképezzék magukat, hogy megtalálják az érvényesülés lehetőségét, el kell hagyniuk szülőhelyüket. Eddigi pályafutásod során milyen utat jártál be?

— Valóban, ahhoz, hogy egy zenész eredményeket érjen el, sok mindenről le kell mondania és sok mindent fel kell adnia. Ebbe a legtöbb esetben a szülőföld elhagyása is beletartozik. Engem a szatmárnémeti Aurel Popp Zene- és Képzőművészeti Líceum, illetve a kolozsvári Gheorghe Dima Művészeti Egyetem elvégzése után Olaszországba vezetett az utam. Itt tovább mélyítettem a tudásomat a Spezia városban található Giacomo Puccini Konzervatóriumban. Az olasz közönség előtt 2010-ben debütáltam Verdi Rigolettójában, Duca di Mantova szerepét énekelve, majd 2011-ben Rui szerepében hallhattak az operakedvelők Verdi Il Trovatpore című operájában Busseto és Fidenza városokban. Emellett Itália számos településének színpadán szerepeltem már. Lehetőségem volt német, francia, dubaji operaházban és számos nemzetközi operafesztiválon énekelni. Többévnyi munka után 2015-ben elkészült első lemezem, a La Voce Delle Emozione, amely nyolc közismert és négy saját dalt tartalmaz. A közelmúltban pedig az Amerikai Egyesült Államokban adtam koncertet a Bostoni Szimfonikus Zenekar kíséretében, amelynek hangfelvétele lemez formájában is megjelent. Szatmárnémeti karácsonyi koncertemen ezt a helyi közönség is meghallgathatja, illetve CD formájában ajándékként hazaviheti magával.

— Olaszországban sikeres énekes vagy, sokat foglalkoztatnak, de amikor csak lehet, visszatérsz Szatmárnémetibe, vállalsz fellépéseket, néhány éve jótékonysági koncerteken is fellépsz. Mi ösztönöz erre?

— Adni sok mindent lehet: pénzt, szeretetet, figyelmet, időt, megbecsülést… Én „éneket” tudok adni, abból pedig Istennek hála sok van. Hát miért ne tegyem? De akármiről is legyen szó, ha segíthetünk, mindig jobb embernek érezzük magunkat utána.

— Mi az, amiben szeretnéd segíteni a szatmárnémetieket az idei karácsonyi jótékonysági koncerteddel?

— Mi, művészek a tehetségünket adjuk, akik pedig az adakozásban segítenek, azok a nézők. Az általuk megvásárolt jegyek árából, illetve a további felajánlásokból egy defibrillátorral szeretnénk bővíteni a Szatmár Megyei Kórház orvosi felszereléseit.

— Vannak-e nehézségeid amiatt, hogy építed a karrieredet, de nem akarsz elszakadni a szülővárosodtól? Hogyan képzeled el a jövőd?

— A „jövőm”, vagyis a párom (hamarosan a feleségem) mindenben támogat, és velem van Olaszországban. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, hogy nem kellett választanom a karrier és a magánélet között. Szüleimmel, illetve testvéreimmel pedig kölcsönösen látogatjuk egymást, illetve az internetnek köszönhetően napi rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot. Hogy mit hoz a jövő? Erre csak annyit mondanék, hogy a regény első fejezeténél tartok…

Elek György