A reformáció már a 16. században is sokkal többet jelentett, mint az egyház megújulásáért indított mozgalmat. Ma már a világiak sem vitatják, hogy a reformáció a felvilágosodás első megnyilvánulása volt. Új kezdet volt az élet minden területén, a hitben, a politikában, az oktatásban és a gazdasági életben egyaránt. Ettől vált nyilvánvalóvá, hogy a keresztyén kultúrában a legfontosabb ismeret az egy Isten ismerete. A reformációt sohasem tekintették, ma sem tekintik csak egyházi mozgalomnak, hiszen olyan lelki és társadalmi megmozdulás volt már a kezdet kezdetén, ami nyomot hagyott a történelem további fejlődésén. Erőssége az öt solában van: Sola Fide! — Egyedül HIT által!, Sola Scriptura! — SZENTÍRÁS!, Solus Christus! — KRISZTUS!, Sola Gratia! — KEGYELEM!, Soli Deo Gloria! — Egyedül Istené a dicsőség!

A reformáció azt tanítja, hogy az élet értelme Isten; a hit erős értelmet ad az életnek, így meg tudunk birkózni az előttünk álló nehézségekkel. Nem vagyunk egyedül: Isten velünk van és a Szentlélek munkálkodik bennünk. Nagyon sok lelki és társadalmi problémát látunk magunk körül a mindennapjainkban, de ezek hittel mind legyőzhetők. A protestantizmusnak folyton meg kell újulnia, mert csak így tud haladó szellemi erőként hatni a mindenkori társadalomra. A reformáció most is a jövőbe vezető úton szólít bennünket a hit megtartására, az igaz hit megtartásáért való küzdelemre és magyarságunk megőrzésére, a hagyományainkra, a hit értékeire és a magyarság erejére támaszkodva. A reformáció volt a kezdete annak a mozgalomnak, ami elindította az anyanyelv használatáért mindmáig folyó harcot. A magyar reformátorok (Dévai Bíró Mátyás, Sztárai Mihály, Méliusz Juhász Péter, Gálszécsi István, Szegedi Kis István, Dávid Ferenc, Károli Gáspár) sokat tettek a magyar nyelv és kultúra fejlődéséért. Ma már egyre természetesebbé válik, hogy állandó társadalmi változásra, megújulásra van szükség. Ahhoz azonban, hogy ez ne váljon a társadalom által szabott igényekhez való puszta alkalmazkodássá, szükség van szellemi megújulásra, Luther szavaival élve: „ Ami helyre tesz és mozgásban tart”. Ebben segíthet a reformáció példája, amely rámutat, hogy időről időre, napról napra szükséges felülvizsgálnunk, hogy jó irányban haladunk-e. Igazi reformációról akkor beszélhetünk, ha az emberek önmagukban is keresik a megújulást, ha megújulnak lélekben és keresik életükben, családjuk, közösségük életében Isten ma érvényes akaratát.

Elek György