Szombaton a szocdemek nevét hirdető vörös zászlók lobogtak minden elképzelhető helyen a városban, de Ponta, akinek látnia kellett volna őket, végül nem autóval, hanem helikopterrel ment a Sâmbrára, így hiába lettek kitéve. Öröm az ürömben.

Kedd reggelre aztán eltűntek a vörös kampányzászlók és kiderült, hogy bármiféle engedély nélkül, ismeretlenek tették ki őket a kék EU-s zászlók helyére, amik aztán szerda délre vissza lettek szerezve ezektől az „ismeretlenektől”, és újra a helyükön vannak.

De nem erről akarok szólni, hanem arról, hogy hogyan állt hozzá az egész ügyhöz az RMDSZ. Egészségesen gondolkozó, városi szinten és a kettes körzet, valamint az EP-választást nézve ellenzéki szerepben lévő politikai párt kampányidőszakon kívül is lecsapta volna ezt a nagyon magas labdát, például a zászlók alatt tartott volna sajtótájékoztatót, írásban leadott és nyilvánosságra is hozott kérvényben kérte volna számon, ki hány zászló kiakasztására kért engedélyt, hová és mennyire időre rakta volna ki ezeket. Ehhez képest az, aki az RMDSZ részéről a kampány-szabályzatról szóló pénteki megbeszélésen is ott volt, annyit csinált, hogy „biztosra vette” hogy a város szombati fellobogózása és annak engedélyeztetése körül minden rendben van. A városban a második legnagyobb hatalomnak számító RMDSZ hivatalosan nem is foglalkozott azzal, hogyan kerültek ki a piros zászlók a városba. Senki ki sem kérte a kérvényt, nem is foglalkoztak azzal, hogy létezik-e ilyen, egyszerűen „biztosra vették”, hogy a pártelnök Dorel Coica engedélyt kért és kapott a polgármester Dorel Coicától a zászlózásra. Először nem értettem, hogyhogy nem látták meg ezt az elefántnyi méretű támadási felületet, meg arra is gondoltam, hogy a nemtörődömség lehet az oka, hogy legyintettek az egészre. Aztán rájöttem, hogy a kettő közül sajnos egyik sem oka a reakció-hiánynak, hanem szándékosan hunytak szemet a vörös zászlóerdő fölött, hiszen mégiscsak a koalíciós partner lobogóiról van szó, amit talán a zöldhöz szokott szatmárnémeti magyarok észre sem vesznek. Itt és most szólnék, hogy de igen, észrevették, és most azt várja huszonkétezer szavazó, mi lesz a Szövetség politikusainak kései reakciója erre a mindenki-arcul-köpésének számító szocdem-gesztusra és mikor veszi már „biztosra” az RMDSZ azt is — a maga és mindenki érdekében —, hogy ezt a háborút már nem bodzapuskával vívják.

Princz Csaba