Szénás Barnabás, az Óvári Általános Iskola igazgatója az iskola szerkezeti felépítéséről, a beiskolázási tervről, a tervbe vett épületfelújításokról és -bővítésekről, valamint az oktatással párhuzamosan történő nevelés fontosságáról beszélt lapunknak.

— Változik-e a gyereklétszám az új beiskolázási terv alapján a tavalyihoz képest?

— A tavalyi beiskolázási terv alapján kétszázharminchét gyerek tanul az iskolában, ebből ötvenhét óvodás három csoportban, nyolcvannyolc az I–IV. osztályban és kilencvennyolc az V–VIII. osztályban. Az elemi oktatásban van román tagozat is, az általánosban csak magyar szakon. A 2010-es évi átszervezéskor a vetési iskolával volt egy megállapodás, hogy az V–VIII. osztály magyar tagozata Óváriban, a román tagozat Vetésen fog működni. A következő tanévben körülbelül ugyanennyi tanuló lesz az iskolában, talán egy kis növekedést is tapasztalhatunk. Ami újdonság: egy hosszított programú óvodai csoport is fog működni. Nem lesz egy csoporttal több, de egy csoportnyi gyerek marad a délutáni foglalkozásokon.

— Az óvári iskola végzősei szakiskolákban vagy elméleti líceumokban folytatják tanulmányaikat?

— Az iskola végzősei közül elég sokan elméleti líceumokban folytatják tanulmányaikat, bár én javasoltam a szülőknek és a végzősöknek, hogy ne kövessék azt a tendenciát, hogy a líceumok felé vegyék az irányt. Az a szomorú helyzet, hogy aki líceumba akar menni, az be is jut, mert vannak helyek, de ott nem minden gyerek állja meg a helyét, s így érettségi után nem tudnak elhelyezkedni. A nyolcadikosoknak el kell gondolkozniuk, hogy mivel nyernek többet: ha bekerülnek egy líceumba, ahonnan szakma nélkül kerülnek ki, vagy már eleve egy olyan iskolát választanak, ahol szakmát tanulhatnak és egy szakdiplomával indulnak neki az életnek. Ez minden szülőnek és gyereknek a saját belátására van bízva, de mi szorgalmazzuk, hogy minden gyerek ott folytassa tanulmányait, ahol nagyobb esélye van a munkavállalásra. Jelenleg nagyon sok az érettségivel rendelkező munkanélküli. Nekem a szomorú tapasztalatom az, hogy a vidéken működő szaklíceumok nem igazán színvonalasak. A város által kínált szakiskolai helyek bőven kielégítik a vidéki érdeklődőket.

— Sok iskolaigazgató panaszkodik, hogy nem igazán működőképes a fejkvótarendszer, mi a helyzet Óváriban?

— Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert a tavalyi évben is be tudtunk illeszkedni a fejkvótába, nem voltak eltéréseink, nem rendelkezünk túl pedagógusi állással. A minimum alatti személyzettel működünk. Az iskolának félnormás titkári és könyvelői állása van, ami számomra nehézséget okoz, hiszen sokszor titkári munkát is kell végeznem.

— Az óvári iskola a megye legmodernebb iskolái közé tartozik, mégis folyamatosan végeznek beruházásokat: Miért van szükség ezekre?

— Vetés község tanácsa már évekkel ezelőtt elkészített egy hosszú távú ütemtervet, megszabott bizonyos prioritásokat, ezek megvalósultak, és mára már láthatók ezeknek az eredményei. Az épületek rendbe vannak téve. Évekkel ezelőtt az elemi osztályok még egy régi kúriában működtek, ez nem volt egy olyan közeg, ahol nívós oktatást lehetett lebonyolítani, 2012-ben elkészült a nagy iskola mellett az új épület, ami befogadta az I–IV. osztályosokat. Ezt a helyi tanács finanszírozta. Most bővül az óvoda, de az iskola régi termeit is teljesen felújítjuk. Ami nagy hiányossága az óvári iskolának, hogy nincs egy tornaterem. Arra gondoltam, hogy az új épület folytatásában lebontanánk azt az épületrészt, amelyikben a tanári szoba és a kémia-fizika laboratórium van, és helyére egy tornatermet építenénk, folytatásként tanárit és multimédia-laboratóriumot.

— Az iskola vezetősége igyekszik minél jobban bevonni a szülőket az iskolai életbe. Miért tartják ezt fontosnak?

— Mi igyekszünk minden módon a szülőket is bevonni az iskolai életbe. Nem azért, mert ez így kötelező, hanem azért, mert ez így normális. Ez egy hárompilléres rendszer: gyerek, szülő, pedagógus. Fontos dolog, hogy a szülői értekezleteken a szülők elmondhassák a véleményüket, nekünk is fontos, hogy kapjunk visszajelzéseket a munkánkról, a tevékenységeinkről, a terveinkről. Szombaton szervezünk egy jótékonysági bált, melynek jövedelméből bejegyeztetjük a szülői egyesületet, mert ebben a formában támogatásokat is tudunk szerezni. Ha csak abból indulunk ki, hogy a jövedelmünk adójának a két százalékát helyben hagyjuk, már ez is egy lépés. Egy jó marketinggel meggyőzhetjük az embereket, hogy a maguk módján támogassák az iskolát. Mindig szükség van a fejlesztésre, a továbblépésre, sohasem mondhatjuk azt, hogy elég.

— A vidéki iskolák közül egyre több településen helyeznek hangsúlyt a hagyományőrzésre. Óváriban történnek ilyen lépések?

— Én nagyon hiszek abban, hogy néhány ügyes pedagógus nagy dolgokat tud véghez vinni egy közösségben. A hagyományőrzés mint olyan nagyon fontos. Tudjuk azt, hogy ebben az iskolának is nagy szerepe kell hogy legyen, de nem csak a hagyományőrzésben, hanem az identitástudat kialakításában is. A hagyományőrzésről szólhat a farsangi rendezvény is, hiszen a farsang valaha része volt a falusi ember életének. Igyekszünk arra nevelni a mai nemzedéket, hogy vannak saját ünnepeink, saját szokásaink, és küzdünk azért, hogy ez a generáció ne a nyugatról bejövő szokásokat helyezze előtérbe, hanem azokat, amelyek elődeinktől maradtak ránk. Óvárinak szép történelme van, bár nagyon „elásták” a dokumentumokat. Én 1990-ben Sárospatakon kutakodtam, és nagyon érdekes dolgokra bukkantam.

— Milyen kapcsolat alakult ki határon túli iskolákkal?

— A csengeri iskolával van testvériskolai kapcsolatunk. Ennek megerősítésére törekszünk, közös programokat szervezünk. Még mindig nagy probléma, hogy a gyerekeknek útlevelet kell készíteni, felhatalmazás kell, vagy a szülőknek kell átvinniük a gyerekeket a határon.

— Ön több éven át tanított, ez az első év, amikor igazgatóként tevékenykedik. Milyen különbséget lát a két feladatkör között?

— Mint tanár többet tudtam tenni az önmegvalósítás terén. Bementem az osztályba és azt a kis közösséget tanítottam, neveltem, formáltam. Intézményvezetőként ez sokkal nehezebb. Nagyon sok kompromisszumot kell kötni, nagyon sok problémát kell okosan, mérlegelve kezelni. Én ezt a kihívást egy nagyobb feladatnak tekintem. Hosszú távon szeretném, ha egy hagyományos értékeken alapuló, ugyanakkor modern gondolkodásmódot képviselő oktatást építenénk ki Óváriban. Ez egy hosszú távú terv, ami nem megy egyik napról a másikra. Nem csak oktatni, hanem nevelni is kell. A mai világban nagyon fontos a nevelés, aminek fő eszköze a példaadás. A gyerek nagyon sok irányból kap negatív hatást, sokszor a szülő sem nevezhető igazi példaképnek. Ezért egyre nagyobb a pedagógus szerepe. Mi próbáljuk ellensúlyozni azokat a negatív hatásokat, amelyeket a gyerekek különböző irányokból kapnak.

Elek György