A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott vendégekkel beszélgettünk arról, hogy milyen előnyökkel jár a bizonyos szakmák, mesterségek, hivatások gyakorlásában, ha valaki a magyar és a román nyelv mellett jól beszél idegen nyelveket is.
A beszélgetésen részt vett: Danku Pál mérnök, Ressler István ügyvéd, Reich Ildikó fordító, Gárdos Blanka nyelvtanár és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.
Danku Pál európai uniós projektek megvalósításában tevékenykedik, amihez mindenképpen jól jön a nyelvtudás. Az általa beszélt tíz nyelvet az évek során sajátította el. Úgy érzi, hogy a nyelvismeret külön világot nyit meg, fejleszti a kultúrát, a gondolkodásmódot, az emberi magatartást, mentalitást stb. Danku jelenleg két projekt megvalósításában vesz részt, az egyikben hét ország, a másikban kilenc ország érdekelt. Ezeknek a projekteknek a megvalósításában az egyiknél lehetősége van felhasználni a lengyel, az olasz, a cseh, az angol, a másiknál a szlovák, a spanyol és a portugál nyelvtudását. Danku az iskolában angolul és franciául tanult, a szláv nyelveket (szlovák, cseh és lengyel) önszorgalomból sajátította el. A nyelvismeret sokat segít a kapcsolattartásban, csereprogramok lebonyolításában, kulturális intézmények közötti találkozók rendezésében, illetve Szatmárnémetiben különböző küldöttségekkel való kapcsolatteremtésben. Danku számára nem okoz nehézséget a nyelvtanulás. A szláv nyelvek nagyon hasonlítanak egymáshoz, aki tud két-három nyelvet, az már könnyen megtanul olyan nyelveket, amelyek ugyanabba a nyelvcsaládba tartoznak. Nem lehet elvárni minden több nyelvet beszélő embertől, hogy azokat helyesen beszélje, de nagy segítség, ha tud értekezni, köznyelven mondva, hogy ne tudják eladni azon a nyelven. Sok helyen figyelembe veszik, hogy Danku nyitott több irányba, van, aki értékeli, de sokan azt mondják: mit ért el azzal, hogy több nyelvet beszél?
Ressler István ügyvédnek nagyon sokat jelent az, hogy négy nyelven beszél (magyar, román, német, angol), olvas és ír. Nagyon sokat jelentett számára, hogy angolból is letette a nyelvvizsgát haladó szinten. Nagyon sok jogász a legtöbbször két nyelvnél megáll, nagyon ritka, hogy három nyelven beszéljenek. Ahhoz képest, hogy a szülei nem ebből a szakmából jöttek, és tanáremberek, Ressler Istvánnak világokat nyitott ki a nyelvismeret. Nem mindegy, hogy egy német klienssel milyen nyelven beszél az ügyvéd, vagy fordítónak kell-e segítenie a beszélgetésben. A német kliensnek németül kell elmondani a Romániában létező problémákat, amelyek a román jogrendben előbukkanhatnak. Nem biztos, hogy anyanyelvén is megérti azt, amit az ügyvéd mond, mert nem tudja felfogni, hogy milyen bürokrácia van Romániában. Azzal, hogy Ressler folyékonyan beszél németül, az egyetemen is számtalan lehetőséghez jutott, sokkal nagyobb esélye volt pályázni az Erasmus programokra, mint a kollégáinak. Nyitott volt előtte fél Európa amiatt, hogy négy nyelven beszél. Salzburgba és Passauba mehetett tanulni; ahova nagyon sokan komoly pénzért jutnak ki, ő oda állami költségen jutott el. Természetesen nagyon fontos a magyar nyelv ismerete is. Ebben a régióban nagy szerencse, hogy gyerekkortól magyarul és románul beszélnek az emberek. Az üzleti tárgyalások nagy része angol nyelven zajlik, de több európai országban, nagyon sok helyen sokkal jobban érzik magukat az ügyfelek, ha németül beszélgethetnek. Aki doktorálni akar, vagy szakmai úton próbál előrelépni, annak tudnia kell legalább két idegen nyelvet. A román jogrend a francia jogrendre épül, mondhatjuk azt is, hogy a román jogrendet a francia jogrendből puskázták le. A Polgári Törvénykönyv a napóleoni törvénykönyv másolata. A franciáktól van lefordítva, de azokat a részeket, amelyeket nem tudtak lefordítani, kihagyták. Négyszáz paragrafus maradt ki, mert nem tudták lefordítani azokat. Ennek olyan következményei vannak, hogy a román törvények hiányosságai miatt nem tudjuk, ki felel például a vadak által okozott kárért, amikor a német jogrendszerben az is rögzítve van, hogy ki felel mikrobiológiában, ha véletlenül baktériumok kerülnek ki. Sokat beszélnek ma már a kisebbségek és a többségek nyelvéről. Kisebbségben élni nem könnyű, ha nem ismerjük a többség nyelvét. Ressler számára előnyt jelentett az, hogy a Johann Ettinger Német Líceumban sok román gyerek tanult. Otthon magyarul beszél, az iskolában viszont volt lehetősége megtanulni a román nyelvet. Nagyon sok fiatal elmegy Magyarországra tanulni, hogy ne tanuljon románul. Ezzel ellehetetleníti, hogy majd visszatérhessen Romániába mint jó szakember. Megvan a tudása, de azt itt nem tudja felhasználni. Magyarországon vagy bárhol a világon pedig örökös idegen marad, akit megfizetnek ugyan, de meg is dolgoztatják, kihasználják, mert tudják, hogy nincs számára visszaút. A mi térségünkben van egy sajátosság. Vannak olyan német származású emberek, akik egész életükben magyarul beszélnek, nem tanulják meg a román nyelvet, és emiatt szintén hátrányos helyzetben vannak. Az, hogy valaki nem tud románul, nem egy nagy hiba, emiatt nem kellene senkinek hátrányos helyzetbe kerülnie. Arra viszont vigyázni kell, hogy akik magyarellenes harcot próbálnak vívni, azoknak ez ne legyen fegyver a kezükben. Azt viszont tudni kell, hogy minél több nyelvet beszél egy ember, annál több lehetősége van az életben. Lehet valaki fantasztikus programozó, ha az általa készített programokat nem tudja eladni, nem talál vevőt azokra a programokra, vagy nem tud tárgyalni a vevővel. Lehet valaki fantasztikus ügyvéd, ha nem tud beszélni a klienssel. Ugyanúgy az orvosoknál is nagyon fontos, hogy megértsék egymást a pácienssel. Sokan mondják, hogy Németországban mennyit keresnek az orvosok, de arról nem beszélnek, hogy abban az esetben, ha jól beszélik a német nyelvet. Sok szó esik az anyagi jólétről is, de nem szabad megfeledkezni arról a mondásról, hogy ami a zsebben van, azt el lehet venni, de ami a fejben van, azt nem, fogalmazott Ressler.
Reich Ildikó hivatalos fordító, eddig angolból fordított, most próbálkozik a némettel. Középszinten beszéli a franciát. A gyerekei számára is hangsúlyozza, hogy mennyire fontos az idegen nyelv tanulása, nálunk pedig a magyar és a román minél magasabb szintű ismerete. Ildikó az idegen nyelvek ismeretének köszönhetően ismert meg embereket. Tolmácsként dolgozott különböző helyeken, de fordított különböző dokumentációkat is. A technikai fordítások a szakterülete. Rendelkezik mérnöki diplomával, de amikor elvégezte az egyetemet, mérnökként nem kapott állást, ezért képezte magát hivatalos angol fordítónak. Öt évig szabadúszóként tevékenykedett, egy ideig eredményes volt, de ma már nagyon nehéz szabadúszó fordítóként megélni. Amikor húsz éve elkezdte, sejtette, hogy lesz majd egy olyan generációváltás, hogy a fiatalok ismerni fognak több idegen nyelvet, és nem lesz szükség annyi fordítóra. Mint ahogy elvárják, hogy mindenki tudja használni a számítógépet, ugyanúgy elvárják, hogy az emberek beszéljenek idegen nyelveket. Húsz éve volt igény a fordító munkájára, ma már a legtöbb cégnél olyan alkalmazottak vannak, akik beszélik azokat a nyelveket, amelyek szükségesek a kapcsolattartáshoz. Felnőtt egy olyan generáció, hogy a kisiskolások is nyelveket tanulnak, és értenek könnyebb szövegeket. Az idősebb korosztály számára a nyelvismeret tanulás volt, ma már játék. Ildikóék a gyerekek érdekében beszéltek otthon angolul, körülbelül tízéves korukig, utána abbamaradt. Az anyanyelv a magyar, magyarul beszélnek a legtöbbet. A gyerekek román nyelvismerete onnan jön, hogy a férje édesapja román, töri a magyar nyelvet, így vele románul beszélnek, ami sokat számít. Valahogy hidat kellene találjanak a magyarok és a románok. Sok gyerek elmegy távoli országokba nyelveket tanulni, itt pedig nem látja azokat, akikkel együtt él.
Danku Pál elmondta, hogy a lánya számára nem volt probléma a nyelvtanulás. Román gyerekekkel együtt táboroztak különböző programokban. Megvolt a nyitottság és a fogékonyság egymás iránt. Sokat számít a másik gyerek elfogadása.
Reich Ildikó szerint az idegen nyelvek nagyon fontosak. Más a helyzet Nagykároly környékén, más Hargita és Kovászna megyékben. Ildikó román tagozaton végzett, de a gyerekei számára fontosnak tartotta, hogy anyanyelven, magyarul tanuljanak.
Danku Pál kifejtette, hogy a történelem folyamán mindig voltak nyelvek, amelyek fajsúlya gazdasági, politikai vagy más szempontok mentén devalválódott vagy felértékelődött. Vannak nyelvek, amelyek nagyon népszerűek, majd visszaszorulnak, s egy idő után újra előtérbe kerülnek. A német nyelvet használták például a két világháború között Európa számtalan országában, de a diplomáciában hátraszorult, majd az 1980-as években újra felértékelődött. A rendszerváltás körül visszaszorult az addig nagyon elterjedt orosz nyelv, amire úgy tűnik, a jövőben újra szükség lesz. Angliában már nagyon sok diák tanulja választott nyelvként az oroszt és a kínait. Ennek a két nyelvnek gazdasági, politikai, főként katonapolitikai jelentősége van.
Ressler István az egyetemen vette észre, hogy mennyire fontos a román nyelv ismerete. Voltak kollégái Kovászna és Hargita megyéből is, akik nagyon ügyesek, okosak és talpraesettek voltak, de nem beszéltek románul. A matematikánál ez nem nagy hátrány, mert ott kettő meg kettő négy. A jognál több száz oldalas könyveket kellett megtanulni, nem bemagolni, mert fizikailag lehetetlen olyan mennyiségű szöveget bemagolni. Ahhoz, hogy valakiben az a nagy anyag megmaradjon, meg kellett értenie. Nem egyszerű megérteni a római jogot annak sem, aki érti a szöveget, aki jól beszéli a román nyelvet. Aki nem tudott az egyetemen románul, annak előbb le kellett fordítania magyarra a román szöveget, hogy megértse. A nyelvismeret hiánya miatt az évfolyam hetven százaléka nem tudta befejezni az egyetemet. Ma már egyre kevesebb olyan bíró és ügyész van, aki beszél magyarul. Az a bíró vagy ügyész, aki a Kárpátokon túlról jön, nem igazán tudja megérteni, hogy milyen volt a jogrendszer a Kárpátok innenső oldalán. Ez a rész 1920 után kapcsolódott be a román jogrendszerbe. Amikor a Kárpátokon túl eső településeken füzetekbe írták, hogy X eladta a házát Y-nak, nekünk már volt telekkönyvünk. Nem elég valamit kívülről megtanulni, hanem meg kell érteni, hogy egy bizonyos közösségben mi mért történik. Van egy mondás, ami úgy szól: „A világ nem azé, aki azt bejárja, hanem azé, aki azt megérti.” Ha innen elmegy valaki a Kárpátokon túlra, lehet, hogy nem érti meg az ottani helyzetet. Nem elég, ha beszélünk és olvasunk egy nyelven, fel is kell fogni, hogy az, amit mondunk és írunk, mit jelent. Visszatérve az orosz nyelvre, ha megnézzük, hogy milyen financiális erő van ott, és ha megnézzük, hogy a német ipar hova exportál, hamar rájövünk, hogy az orosz nyelvnek van jövője — összegzett Ressler.
Reich Ildikó az orosz nyelv előretörésére vonatkozóan rávilágított, hogy a Szovjetunió megszűnése után sokan azt hitték, hogy Oroszország is megbukott. Az az orosztanár, akinek nem volt más képzése, munka nélkül maradt, és az orosz fordítók is kényszerhelyzetbe kerültek. Szatmárnémetiben ma sem biztos, hogy van orosz fordító, de előbb-utóbb szükség lesz rá. Vannak közvetítőirodák, onnan viszik Kolozsvárra azokat a fordításokat, amelyeket itt nem tudnak elvégezni. Sok egyéni eset van házasságkötésekkor. Legutóbb Ildikónak volt egy olyan esete, amikor az egyik fél lengyel volt.
Danku rámutatott, hogy vannak intézmények, például a határrendészet vagy a vámhatóság, ahol napi szenten szükség van elég különös nyelveken beszélő személyekkel történő ügyintézésre.
Reich Ildikó elmondta, hogy Romániában tizenhét szakterületen van hivatalos fordító. Egy fordító nem vállal el bármilyen munkát, mert nem lehet valaki jó vagy elfogadható minden szakterületen. A fordító nagyon jól kell ismerje a célnyelvet. Nagyon sok a vegyes házasság és az üzleti házasság. A tolmács és a fordító bekerül a családok, a párok életébe.
Ressler nemrég kötött szerződést egy ügyféllel, aki Dubajban repülőgép-pilóta. Egy csődeljárást kellett rendezni Svájcban. Nagyon sok olyan eset van, hogy házaspárok elválnak más országokban. Válóperek esetén a bíróságon azt veszik figyelembe, hogy hol volt az utolsó lakcímük. A vagyonelosztás abban az országban történik, ahol van a vagyon. Ilyenkor jó tudni azokat a nyelveket, amelyeket beszélnek azokban az országokban, ahol történik a vagyonelosztás. Ressler tagja egy olyan egyesületnek, amelyik csak olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek németországi feleket érintenek. Ezt az egyesületet egy németországi ügyvéd alapította, akinek a legnagyobb német ügyvédi irodája volt Romániában. Hazament, de visszajött, mert úgy érzi, hogy jobb itt élni, mint Németországban.
Gárdos Blanka arról beszélt, hogyan lett nyelvtanár, és mennyire fontos számára, hogy sok más lehetőség közül ezt a hivatást választotta. A szülei nem beszélik az angolt és a németet, nekik volt a vágyuk, hogy a lányuk ezt a két nyelvet megtanulja.