Nagykároly

A női lét kihívásairól táncoltak

2018.11.21 - 18:34

A Háromszék Táncegyüttes tagjai a női sors állomásaira reflektáló előadásukban kizárólag valódi néptáncot mutattak be, és ezt népes publikum méltatta hosszas tapssal.

Igazi folklórműsorral kedveskedtek kedd este a nagykárolyi közönségnek a Háromszék Táncegyüttes tagjai. Visszatérő vendége egyébként Nagykárolynak a sepsiszentgyörgyi trupp. Például a mostani, a Nagykárolyi Városi Színházban bemutatott előadásuk után is a városban maradtak, noha két előadásuk is van, illetve volt Bihar megyében, jelesül Margittán és Érsemjénben. Mint megtudtuk, máskor is maradtak, és ismerkedtek a várossal, a nevezetességeivel, és a vidéket is be-bejárták.

Egész pontosan 192-en váltottak jegyet a keddi előadásukra. Ez mindenképpen nagy számnak számít, még nagyobb városokkal szemben is jókorának minősíthető a nagykárolyi közönség. A helyi néptáncmozgalomnak is hála népes réteg kedveli a folklórelőadásokat. Ezt persze az előadóművészek is szeretik — ezzel magyarázzák a szervezők, a nagykárolyi kulturális központ munkatársai a sikert.

A keddi előadás teljes egészében néptáncon alapult, míg korábban többször is kortárs táncelemeket is tartalmazott egy-egy produkció. A Két kezem forgatta, szívem táncoltatta című hagyományos folklórelőadás koreográfiái a Kárpát-medencei forgós-forgatós táncok világából építkeznek — tudatja a táncegyüttes. Erdélynek a barokk kor eredményeképpen ez a legnagyobb, a mai napig megőrzött táncöröksége, a marosszéki forgatóst például a páros táncok királynőjeként szokták emlegetni. Az előadás koreográfiái Kocsis Enikő, Fitos Dezső, Busai Norbert, Busai Zsuzsanna, Kádár Ignác, Farkas Tamás, Furik Rita, Richtarcsík Mihály és Ivácson László munkáját dicsérik, moldvai, gyimesi, sóvidéki, györgyfalvi, vajdaszentiványi, bálványoscsabai és felvidéki táncokat láthatott a közönség.

Az egyórás barokkos tánchömpölygés egy női sorssal vont párhuzamot, ám a történetmesélés helyett inkább érzések, impressziók megragadására törekedtek az alkotók. Hogyan láthatja magát a hagyományos társadalomban felnövő kislány, menyasszony, asszony, és hogyan látják őt a többiek? Van-e boldogság a gyermekkor tiszta világa után, van-e boldogság a szerelem megtalálása után? Mi az, ami az utat megtölti tartalommal, a költő szavait parafrazálva: át tudjuk-e vinni a szerelmet a túlsó partra? Végül, de nem utolsósorban át tudjuk-e adni értékrendünket a következő generációknak?

A felmerült kérdésekre persze nem adtak konkrét, általános érvényű válaszokat, hanem a nézőkre bízták a feleleteket. És ezt is értékelte a nagyérdemű: az előadás után hosszasan méltatta tapssal a táncosokat és az őket kísérő zenészeket.

Megyeri Tamás Róbert