Munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. 1917. március 8-án Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később II. Miklós cár lemondott, és polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. A nemzetközi nőnap létrehozói szerint a nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, ami a nők évszázados küzdelmét eleveníti fel, melyet az egyenlő jogokért és lehetőségekért vívtak. Hosszú ideig a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és a nők ellen elkövetett erőszak egyéb formái elleni tiltakozásuknak is hangot adtak.

A rendszerváltás után voltak olyan kezdeményezések, hogy a nőnapot ki kell törölni az eseménynaptárból, hiszen kommunista maradvány, és a női egyenjogúsággal a nők amúgy is elérték a céljaikat. Azok, akik ezeket az állításokat megfogalmazták, természetesnek tartották az egyenjogúságot, ugyanakkor azt is, hogy a háztartás vezetése (főzés, mosás, takarítás stb.) a nő feladata. Megjelentek ugyan a háztartási gépek, amelyek sokat könnyítenek a háztartási munkán, de a kezelésük a legtöbb esetben a nőkre vár.

Néhány éve újabb változások következtek be, ilyen a különböző genderelméletek megjelenése. Miközben ez épp a nemek közötti különbségeket igyekszik minimalizálni társadalmi szinten, egyre több előítélet kering arról, hogy milyennek is kellene lennie az igazi nőnek vagy férfinak.

Ez egy ideális állapot, amilyennel sajnos ritkán lehet találkozni a valóságban. A sokféleség és a választás lehetősége úgy látszik, sok esetben zavart okoz, ami aztán feszültséget, vitát szül, nemcsak párkapcsolati, családi, hanem társadalmi szinten is.

Milyen szerepe lehet a nőnapnak egy olyan társadalomban, melynek egyre több olyan tagja van, akik megpróbálják újraértelmezni a világ kezdete óta egyértelműen megfogalmazott és meghatározott nemiséget. Vannak, akik nem vállalják a nőiességet és az anyaságot, inkább különböző beavatkozásokkal megváltoztatják a nemüket. Az ilyenek miként viszonyulnak a nőnaphoz, függetlenül attól, hogy nőknek vagy férfiaknak nevezik magukat?

A nemzetközi nőnap a nemzetközi nőiség napja kellene legyen, amiben éppúgy benne vannak a hasonlóságok, mint a különbségek és sokszínűségek. Higgyük azt, hogy a mi környezetünkben a legtöbb nőt megilleti a figyelem. Nem azért, mert az ENSZ vagy bármilyen szervezet erre buzdított — bár az is előfordulhat, hogy ezentúl nem fog buzdítani —, hanem azért, mert a nők nagyobb része nem tér be a világőrület zsákutcájába, megőrzi nőiességét, hiszen az ezzel járó előnyökből származik minden boldogító pillanat az életükben. Ahhoz, hogy a nőiesség napjának meglegyen a legitimitása, a férfiak fel kell ismerjék a nők nélkülözhetetlen szerepét, részt kell vállaljanak abban, hogy a nők valóban nőknek érezhessék magukat. Ehhez a nőknek nőként kell viselkedni, korlátokat kell szabni, hogy ne vágyakozzanak olyan dolgokra, melyek sértik a nőiességüket. Nagy hiba az, ha egy nő tökéletes akar lenni, és ha egy férfi tökéletes nőre vágyik. A tökéletes mindig az, aki ott van mellettünk, lehet, hogy mi nem vagyunk hozzá elég tökéletesek.

Elek György