Dr. Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét csütörtökön, a Fehérgyarmat — Szatmárpálfalva közötti kerékpárút magyarországi szakaszának átadási ünnepségén a nemzeti összetartozás lényegéről és a magyar–magyar kapcsolatokról kérdeztük.

— Elnök úr! Az, hogy ön eljött Csengerbe egy kerékpárút átadására, bizonyára azt jelenti, hogy nagy jelentőséget tulajdonít ennek az eseménynek. Mit jelent egy határ menti térség számára egy ilyen beruházás?

— Egy ilyen kerékpárút sokkal több annál, mint egy közlekedési lehetőség, elősegíti a kormányok vagy akár a gazdasági élet szereplőinek az integrációját. Azoknak az államoknak, amelyek alkotják az Európai Uniót, folyamatosan azon kell dolgozniuk, hogy társadalmukban erősödjenek azok a közösségek, amelyek ezeket az államokat alkotják, mert ha erősek az államon belül élő közösségek, akkor az állam is erős. Mi egy olyan speciális helyzetben vagyunk, hogy nemzetünk határai nem esnek egybe az állam határával. Ezért még ránk hárul az a feladat — ami az Európai Uniónak is célja —, hogy saját nemzetünk integrációját is megvalósítsuk. Ebben egy apró lépés — és itt mutatja meg súlyát — ez a néhány tíz kilométernyi kerékpárút elkészítése. Elhangzott az itt elmondott beszédekben, hogy rengeteg szempontból igen fontos ez a városnak, a kistérségnek és a határ két oldalán lévő településeknek. Ennek nem csak turisztikai, nemzetpolitikai és erkölcsi jelentősége van, hanem a térség gazdasági fellendítéséhez is hozzá tud járulni.

— Ön az egyik kezdeményezője és lelkes támogatója a nemzeti összetartozás megvalósításának. Miért fontos az ön számára az összetartozás?

— Tagjai vagyunk egymásnak. A nemzet sorsközösség. Nem más tartja össze, mint a szeret, a ragaszkodás, a hűség, az összetartozás egymásba kapaszkodó kis körei. Miben különbözik a nép sok ember együttesétől, a tömegtől? A nép csak az a valódi közösség, amelyben az ember tevékenysége meg tud hatványozódni. Egy nemzetet nem az országának területe, hanem szellemisége tesz naggyá. Így volt képes arra, hogy ha fizikai valójában végveszélybe is került, részeire is szakadt, újra és újra egységbe hívja az összmagyarságot. Amióta letelepedtünk a Kárpát–medencében, mindig azok az idők voltak sikeresek, amikor egységre jutottunk egymással. Ilyenkor a magyarság sokkal erősebb volt számbeli összegénél. Amikor nem meghatványoztuk egymás erejét, hanem lerontottuk azt, akkor mindig idegen hatalmak vettek rajtunk erőt. De mit kezdjünk a nemzeti egységgel, hűséggel manapság, amikor nemzetünket sem idegen csapatok, sem területcsonkítás nem fenyegeti? Napjainkban a magyar szellemiséget kell megvédeni. A nemzeti összetartozás mi vagyunk. Nem egy életidegen fogalom, politikai porhintés. Nem más, mint az egymás iránt érzett szeretetünk, ragaszkodásunk, hűségünk, a barátainkért, szomszédainkért végzett jó cselekedet, a városunkért hozott áldozat. Akkor erősödik a nemzeti összetartozás, erősödik a haza, ha az a küldetésünk, hogy a lehullottat visszaemeljük, az elveszettet megtaláljuk, az összetörtet ismét egybeépítsük.

— Egy ideje életben van az összetartozás törvénye. Történtek–e előrelépések? Vannak még teendők?

— Sok teendőnk van, természetesen. Ugye a trianoni döntés több mint kilencven évvel ezelőtt történt, és ha az EU–s csatlakozás időpontját úgy is számítjuk, mint egy lehetőséget arra, hogy a határokat felszámolva a kapcsolatokat és a kapcsolatrendszereket lehessen újra összefűzni, egyesíteni, akkor az az idő, ami azóta eltelt, nem hosszú idő. Én nem gondolom azt, hogy a nemzetegyesítés, az összetartozás megteremtése egyik napról a másikra megvalósítható. De éppen az ilyen kis lépések megtételére van szükség, mint akár ez a kerékpárút elkészítése, ahhoz, hogy elérjük azt a célt, amit kitűztünk magunk számára. Azt, hogy a cél irányába haladunk és nincs probléma az együtt élő nemzetiségekkel, az is bizonyítja, hogy jelen volt a Szatmár Megyei Tanács elnöke, aki magyarul beszélt és Szatmárnémeti polgármestere, aki nem tagadja le magyar rokonait.

— Beszélünk az összetartozásról, az összefogásról, közben gyakran tapasztaljuk, hogy a FIDESZ és az RMDSZ között nem igazán felhőtlen a kapcsolat. Ön ezt hogy látja?

— Az RMDSZ–t mi a romániai magyarság legitim képviselőinek tekintjük, tudomásul vettük a választási eredményeket, a magyarság képviselőinek tekintjük a megválasztott önkormányzati vezetőket és a parlamenti képviselőket, és nem úgy viszonyulunk hozzájuk, mint egy külföldi állam politikusaihoz, hanem a MÁÉRT keretén belül mint magyar politikusokhoz. De ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyet is értünk velük. Nem jelenti azt, hogy mi azt gondoljuk, hogy az RMDSZ az elmúlt huszonhárom év politikai teljesítménye elégséges ahhoz, hogy a magyarság jövője biztosított legyen Romániában és nem halad tovább a felszámolódás útján. A vitáink nagy valószínűséggel még megmaradnak, de ettől függetlenül partnerként fogunk viszonyulni hozzájuk. De ugyanígy a román kormánnyal is vannak vitáink.

Elek György