— Ön részt vett az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának magyar elnöksége által szervezett, A nem kormányzati szervezetek és kutatóintézetek szerepe az Európa Tanács nemzeti kisebbségi normáinak előmozdításában című konferencián. Miért fontos számunkra ez a konferencia?

— Magyarország tölti be novemberig a féléves soros elnökségét az Európa Tanácsnak. Ez azt jelenti, hogy a Strasbourgban is bemutatott témák szerint próbálja felépíteni ennek az elnökségnek a prioritásait, és ahhoz igazítani a munkamenetét is az Európa Tanácsnak. Már amikor az első strasbourgi plenáris ülésen Szijjártó Péter külügyminiszter bemutatta az Európai Tanács parlamenti közgyűlésének — melynek az RMDSZ részéről én is tagja vagyok — az elnöksége prioritásait, nagyon örültünk annak, hogy évtizedek után először elhangzott az, hogy egy soros elnökségnek az egyik legfontosabb prioritása, hogy a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldására, a nemzeti kisebbségek védelmére megfelelő lépéseket tegyen az Európa Tanács. Úgy állították be a féléves elnökségnek a működését, hogy a legfontosabb célok között — ami a COVID elleni járványügyi intézkedéseket érinti, és más Európa-szintű gazdasági lépéseket jelent —, az első három prioritás között mindenképpen ott szerepeljen a kisebbségvédelem és az őshonos kisebbségek ügyeinek a kezelése. Ennek kapcsán most került megrendezésre a második olyan konferencia, amely Európa szintjéről gyűjtötte össze azokat a kisebbségvédelmi szerveket, amelyek civilként vagy nem kormányzati szervként tesznek vagy tehetnek a nemzeti kisebbségek védelméért. A konferencia tematikája, hogy a nem kormányzati szervek — a civilek — hogyan léphetnek fel ebben a küzdelemben.

— Ön milyen minőségben vett részt a konferencián?

— Az RMDSZ megbízásából vettem részt ezen a konferencián, ami nagyon magas színvonalú volt, és mint minden más olyan rendezvény is, amit a magyar elnökség alatt szervezett az Európa Tanács, mindenképpen érződött rajta, hogy egy átfogó képet igyekeznek nyújtani akár laikusoknak is a nemzeti kisebbségeket érintő problémákban. Több panelbeszélgetés hangzott el, talán a legfontosabbak között azok szerepeltek, amelyen a nemzeti kisebbségekért tevő civilek tevékenykednek. A civilek alatt nem a hagyományos értelemben vett civileket vagy hagyományőrző egyesületeket kell érteni, hanem például a FUEN elnöksége, ami szintén egy civil kezdeményezésként működik, vagy más európai szintű jogvédő szervezeteket. Ezek több országot átfogó, óriási regionális egyesületek, az ő vezetőik az ő stratégiáiknak megfelelően tartották meg bemutatóikat, és indítottak nyílt vitát azokkal a kérdésekkel, amelyek minket is Európa szintjén foglalkoztatnak.

— Melyek voltak a legfontosabb megvitatott kérdések?

— Talán a legfontosabb kérdéseket azokban a panelekben is át lehetett beszélni, amelyekben a különböző nemzetstratégiai kutatóintézetek vezetői tárták fel azokat a kutatási eredményeket, amikre az elmúlt néhány évben sikerült rámutatniuk. Ezek elsősorban a kisebbségvédelemhez, különböző nyelvi jogok megőrzéséhez kötődő, komoly tudományos háttérmunkát igénylő kutatások eredményei, melyekből lényeges következtetéseket lehet levonni azzal kapcsolatosan, hogy merre tart Európában a nemzeti kisebbségek kérdése. Talán az egyik legfontosabb kérdés: helyes-e az a szóösszetétel, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak megőrzése és védelme? A konferencián többször is elhangzott: nem feltétlenül a nemzeti kisebbségek védelme és a nyelvi jogok megőrzése a leghelyesebb megfogalmazás, hanem egyetértettek abban, hogy ha nem csak a mai kérdésekre akarunk választ adni, hanem jövőt akarunk építeni, és biztosítani akarjuk a nemzeti kisebbségek helyét a következő generációk számára is, akkor nem a védelem szót kell használni, hanem a felvirágoztatást vagy ezeknek a közösségeknek a fejlesztését. Többször is elhangzott az, hogy a magyar kormány milyen fontos lépéseket tett ezzel kapcsolatosan. Stratégiai döntés született az elmúlt években azzal kapcsolatosan, hogy a magyar közösséget a Kárpát-medencében mind gazdaságilag, mind kulturális vonalon azon a területen kell megerősíteni, amit szülőföldnek tekint, ott kell számára jövőt és boldogulást biztosítani. A magyarországi példa, amivel a Kárpát-medence országaiban különböző gazdaságfejlesztési és más kulturális támogatási programok mentén megerősíti az otthonukban, szülőföldjükön élő hazai közösségeket, az mindenképpen útmutató lehet szerte Európában.

— Szó esett a Minority SafePack kezdeményezésről is. Történt előrelépés ezen a téren?

— Részletesen elemeztük a Minority SafePack kezdeményezést, ami egy óriási sikertörténete volt a FUEN-nek, amit Vincze Loránd RMDSZ-es EP-képviselő vezet. Sikertörténete volt addig, amíg az Európai Bizottság egy jogászok szerint rosszul megindokolt döntéssel leseperte a megvitatandó kérdések napirendjéről. A FUEN kongresszusára készülve — ami az elmúlt napokban volt Triesztben — rendkívül aktuális témának tekintettük a Minority SafePack kezdeményezést, majd' 1,2 millió európai polgár írta alá azt a vállalást, hogy az Európai Uniónak olyan rendelkezéseket kell hoznia, amelyekben az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak egy védőkeretet fog megfogalmazni az európai intézmény. A FUEN a megfelelő jogi lehetőségeivel élve megtámadta az Európai Bizottság döntését minden olyan jogi fórumon, mely ebben hivatott dönteni. Ha az Európai Unió időt, energiát, pénzt tud szánni arra, hogy különböző állat- és növényfajok védelmével foglalkozzon, akkor az őshonos nemzeti kisebbségeknek és az őshonos nyelveknek a védelme is legalább ekkora hangsúllyal kell szerepeljen az európai uniós intézmények napirendjén.

Elek György