A 1848—49-es forradalom kitörésének 165. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a tasnádi református templomban.

Pakulár Julianna igehirdetésében beszélt arról, hogy 1848—49 hősei nem dicsőségvágyból, nem önzésből, hanem haza-, nemzet- és istenszeretetből cselekedetek, és van helye az egyházban is a megemlékezésnek. Nem csak azért, mert régen ebből a szempontból mentsvár volt az egyház, hanem azért is, mert a forradalom hősei egytől egyig bizonyságot tettek a maguk vallása és lelki hozzáállása szerint a kegyelmes Istenbe vetett hitükről. Ők alázatosak voltak, ahogyan Pál apostol is ír a Filippi levélben: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Ezenkívül elhangzott az is, hogy az isteni üzenet szempontjából milyen akadályai és milyen feltételei vannak a nemzeti egységnek, amely nélkül nem lehet jövőről beszélni. Az igehirdetést követően Pakulár István lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, meghívott vendégeket, gyülekezeti tagokat, más vallásúakat. A meghívott vendégek között volt Veress Zoltán, Mátészalka és Dani László, Pusztadobos polgármestere, akik tárogatón játszottak 48-as dalokat. Ezután vitéz Bikfalvy György, az Erdélyi Történelmi Vitézi Rend hadnagya osztotta meg gondolatait a forradalom kapcsán, mint mondta, feltétlenül hangsúlyozni kell azt a vasakaratot, amely a forradalmi hősöket jellemezte. Ezt követően a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda citerazenekara játszott 48-as dalokat és genfi zsoltárokat. Az ünnepi megemlékezés végén a vendégek és a gyülekezet rendhagyó módon, tárogatókísérettel énekelték el a magyar himnuszt.