József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” — ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki… (Mt 1, 19–24)

Kétévi keserves kihagyás és bezártság, a ránk erőltetett „szociális távolságtartás” után már nagyon vártam, hogy kincses városunk főterén kigyúljanak a karácsonyi fények, újra életre keljen a belváros.

Amíg a gyermekeim kicsik voltak, és szívük-lelkük fogékonyabb volt az élet kisebb-nagyobb csodáira, így, advent és karácsony táján szinte mindennapos szertartássá vált az esti séta a főtéren. Ott újra és újra megcsodáltuk a fényeket, néztük a vásári forgatagot, a jövő-menő embereket, és persze megtekintettük az elmaradhatatlan betlehemet a főtér déli sarkán. Ez a mi kolozsvári betlehemünk bizony nem egy szokványos alkotás volt. Tisztességes, autentikus nagyságú, valódi havasi istálló mímelte a betlehemi társát, és szépen felöltöztetett, ember nagyságú bábok elevenítették meg a bibliai történetet. Az istálló közepén a bölcső, puha szénára fektetve benne a kis Jézus, Mária ül mellette boldogan, és valahol a háttérben, szerényen visszahúzódva, szinte bocsánatkérőn ott áll József aggódó tekintettel. Ahogy nézegetem ezt az építményt, eljátszom a gondolattal, hogy vajon mi is lenne a reakció, ha csak úgy véletlenül kifelejtenék Szent Józsefet a képből. Egyszerűen nem lenne ott. Észrevenné-e valaki a hiányát? Ignoráns világunkban nem hiszem, hogy riadalmat vagy hiányérzetet okozna, ha nincs jelen. Az sem véletlen, hogy a betlehem csak a főtér egyik sarkában kapott helyet, meglehetősen távol az egész forgatag középpontjától. Mintha ez is azt üzenné a mai embernek, hogy ez a bibliai születéstörténet, a betlehemi esemény csupán egy a karácsonyt gazdagító sok mese közül. Valljuk be őszintén, hogy mi, hívő és gyakorló keresztyének hasonló módon viszonyulunk a karácsony rengeteg eleméhez — így vagyunk talán Szent József személyével is. Sokszor szinte észre sem vesszük őt, hogy ott van, pedig nem véletlenül van ott, ahol van. József szerény, csendes, a háttérben marad, Isten mégis rendkívüli küldetéssel ajándékozza meg őt. Az is lehet, hogy fel sem tűnne, ha éppen hiányozna a díszletből, pedig mennyi lényeg húzódik meg a mellékszerepekben. Ettől még a lényeg nem változik, a cantus firmus ebben a liturgiában egyértelmű. A karácsony Isten szeretetének konkrét megnyilatkozása a történelem szintjén. Lényege a testté létel páratlan eseménye, amikor az idők teljességében a tökéletes, a végtelen, a mindenható Isten belép valóságos, immanens módon történeti, behatárolt létezésünk korlátai közé, hogy a végeset, a töredékest, a részint valót, az emberi ittlétet felemelje az örökkévalóságba, az Ő teljességébe. Emberré lesz, valóságos emberré, hogy mi, emberek részesüljünk az Ő istenségének, szeretetének páratlan ajándékaiban. Ebben a hatalmas drámában, az üdvtörténet mély sodrásában szinte elvész az egyén, valóban jelentéktelen díszletnek, epizódszereplőnek tűnhet egyik-másik személy, és ez alól nem kivétel Mária férje, Jézus nevelője, József, a názáreti ács sem. Pedig függetlenül a fő témától ez a történet egy sokszereplős, nagy és egyetemes történelmi esemény. A mozaikkép kockákból áll össze, minden egyes elemnek jelentősége, szerepe, helye van. Ebben a történetben is mindennek és mindenkinek helye és jelentősége van, minden egyéniség nélkülözhetetlen eleme a nagy egésznek. József szolgálata, kivételes küldetése megkerülhetetlen részévé válik ennek az üdvtörténeti epizódnak.

Töredelmesen bevallom, hogy mi, protestánsok kicsit mostohán bántunk inspiráló, példaadó személyével, aránylag keveset foglalkoztunk azzal a meghatározó szereppel, amit az üdvtörténet ökonómiájában Istentől kapott. Hogy a keresztény hagyományban, a biblikus kultúrában mégis mennyire jelentős személyiség József, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a római katolikus egyház az idei évet Szent József-évnek nyilvánította, ezáltal is tisztelegve kivételes személyisége előtt. Magam is örülök az alkalomnak, hogy ezzel a rövid írással ráterelhetem a figyelmet József személyére ezen a karácsonyon.

Mint Origenész írja egyik homíliájában, József arra rendeltetett, hogy „elrendezze Jézus születését”. Az Újszövetség történetében ő kapja meg az első hivatást, övé az első küldetés Jézus Krisztus ügyében. Ezáltal minden keresztyén hivatás, minden evangéliumi szolgálat prototüposzává, mintájává, példaképévé válik. Óriási felelősséggel jár ez a feladat, mert Jézus életét József apai oltalmába rendeli Isten. Amikor valaki egy életért, egy gyermek életéért felelősséget vállal, akkor egyértelműen apai hivatást gyakorol. Attól a pillanattól kezdve, hogy Isten angyala által megkapja a rendkívüli feladatot, az elhívást a szolgálatra, már nem az ő élete, jó híre, személyes biztonsága a fontos — élete középpontjába Jézus és Mária kerülnek, az ő életük, az ő biztonságuk, az ő jövőjük lesz az első. József az apaság, a nevelés révén szolgálja Jézus Krisztus küldetését. A megváltás, az üdvösség nagy művében „együttműködik” a minden értelmet meghaladó isteni kegyelemmel, alázatos eszközzé engedi formálni magát Isten kezében. Ő a hit és az engedelmesség, az áldozatvállaló alázat példaképe. Szokatlan út az, amin jár, hiszen paradox helyzetben találja magát; óriási rajta a társadalmi nyomás, vallási és erkölcsi szempontból megpróbáltatás vár rá. Azonban Isten felszólításának eleget téve vállalja a küldetést. Nem magyarázkodik, nem keres kibúvót, nem moralizál, nem érvel, nem vár semmiféle társadalmi vagy kultikus felmentésre — hanem egyszerűen elfogadja a feladatot, engedelmeskedik. A Szentlélek ereje pedig végigkíséri és megáldja szolgálatát. A kivételes szolgálatra Isten hívta el, nem ő jelentkezett, nem ő ajánlotta magát, és nem is a kívánságai, vágyai szerint alakulnak a dolgok — Isten döntött. Menyire igaz Szent József esetében is, amit Jézus mondott: „nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket”. Ő tette Józsefet is alkalmassá, mint ahogy minket is alkalmassá tehet erőnk felettinek tűnő feladatokra. Végre felszabadíthat a mentegetőzésünkből, a kicsinyhitűségből, kétségbeesésből ezen a karácsonyon. Testvéreim, ne csak az ünnepen figyeljünk Isten hívására, hanem vállaljuk örömmel mindig, minden helyzetben azt a küldetést, amivel megbíz minket!

Áldott, békés, lelkiekben gazdag karácsonyi ünnepet kívánok minden kedves embertársam számára!

Adorjáni Dezső Zoltán püspök,

Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház