Háromszázötven évvel ezelőtt, 1676. február 11-én Michiel de Ruyter holland admirális (1607-1676) közbenjárására kiszabadultak embertelen fogságukból a magyar protestáns gályarabok. A reformátusok évszázadok óta tisztelettel emlékeznek hitvalló őseikre és a holland tengernagyra.

Kiss József szatmárnémetii lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző kezdeményezésére a reformáció emléknapján, október 31-én a Németi Református Egyházközség Istenbe vetett hittel emlékezett. Az ünnepi istentisztelet és az emléktábla-avatás mottójául az alábbi ige szolgált: “Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat!” (Zsolt 126,4)

A magyarországi ellenreformáció idején, 1674 márciusában több mint hétszáz protestáns prédikátort idéztek a pozsonyi különbíróság elé. Mivel a mohácsi vészt követően a történelmi Magyarország három részre szakadt, Erdélyre és a Partiumra, valamint a török hódoltság alatti területekre nem terjedt ki a Habsburg-uralom alatt álló Magyar Királyság hatalma.
Szatmár vármegye és központja, Szatmárnémeti azonban a királyság területeként érintett volt. A Pozsonyban megjelent református és evangélikus lelkészeket, iskolaigazgatókat, tanítókat, kántorokat a tárgyaláson felségsértéssel és hazaárulással vádolták, és a katolikus hitre való áttérésüket követelték. A beidézett hitvallók közül várbörtönökbe zárták azokat, akik semmilyen megalkuvásra sem voltak hajlandóak. Miután a legkülönfélébb kínzásokkal sem értek el eredményt, negyvenegy prédikátort Nápolyba hurcoltak, és eladtak gályarabnak. A rabok több heti gyaloglással jutottak el az Adriai-tengerig, rengeteget szenvedtek, közben többen meghaltak. Közülük harmincketten maradtak életben, sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban, aminek köszönhetően gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében. 

„Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam" – ezekkel a híressé vált szavakkal fogadta hajóján a holland tengernagy a huszonhat életben maradt és megmentett prédikátort.
A magyar gályarabok kiszabadítására egész Európa felfigyelt. Később, a XIX. század végén a protestáns identitástudat erősítése céljából újból megélénkült a gályarabok iránti érdeklődés. Ekkor terjedt el, és került be a protestáns énekeskönyvekbe a Térj magadhoz, drága Sion kezdetű ének. Magyarországon 1895-ben Debrecenben a Nagytemplom mögötti téren emlékművet avattak a gályarabokra emlékére. Évtizedekkel később a Magyarországi Református Egyház zsinati székházában a megpróbáltatásban résztvevő lelkészek neveit ismertető emléktáblát avattak fel. Hollandiában 1907-ben Michiel de Ruyter admirális születésének 300. évfordulóján látványos ünnepségeket szerveztek, egyúttal postai bélyeget adtak ki az emlékére. A Magyarországi Református Egyház Konventje ezüstből készített koszorút küldött az admirális Amszterdamban található sírjára.

Megjegyzendő, hogy 1991-es magyarországi látogatása során II. János Pál pápa a kiengesztelés jeleként megkoszorúzta a gályarabok emlékművét a Debreceni Református Nagytemplomban tartott ökumenikus istentiszteletet követően. Végső vigasztalásul szolgál számukra az ige: “Én támasztottam őt fel igazságban, és minden útait egyengetem, ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura!” (Ézsaiás, 45:13) 
 
Dr. Ábrám Zoltán

(Fotók: Szatmár-Németi Református Egyházközség közösségimédia oldala)