Száz éve hunyt el Kaffka Margit. Szülővárosában kétnapos főhajtással emlékeztek meg az Ady Endre szavaival élve „nagyon-nagy író-asszony”-ról, illetve gondoltak a tizenkét éves fiára is, akivel együtt a spanyolnáthajárvány áldozatává vált.

Koszorúk elhelyezésével kezdődött péntek délután az alkalom. Az írónő édesapjának, Kaffka Gyula főügyésznek a síremlékéhez vonultak a megemlékezők, majd a szülőház falán lévő emléktáblához, végül a városközpontban található mellszoborhoz. Deák Árpád nagyváradi művész alkotása előtt Sróth Ödön, a városbeli Kaffka Margit Művelődési Társaság elnöke üdvözölte a főhajtókat. Verseket mondtak helyi diákok, majd a művelődési központ színjátszói irányítójukkal, Szolomájer Timivel közösen megszólaltattak több Kaffka-költeményt. Rendhagyó, formabontó volt a szabadtéri előadás, amely során a mellszobor állványzatára a nőiséget jelképező szoknyát helyeztek el, s azt a versekben lévő fájdalom, örömérzet lenyomataként festékkel kenték be. A megemlékező publikum tapssal méltatta a fiatalokat, majd koszorúkat helyeztek el helyi és magyarországi — köztük a testvérvárosokba való — kulturális egyesületek nevében.

A városháza dísztermében folytatódott a rendezvény, ahol előbb a Nagykároly testvérvárosából, Orosházáról érkezett nyugdíjas küldöttség tagjai beszéltek, majd sort kerítettek a nagykárolyi Provinciart Kulturális Egyesület festőművész tagjai által szervezett kiállítás megnyitójára. E tárlat keretében több Kaffka-portrét is láthatunk, köztük a nagykárolyi Lendvay Zoltánét is. A kiállítás egyébként több hétig megtekinthető a hivatal székhelyén hétköznaponként. Ugyanekkor bemutatták a Provinciart reprezentatív albumát, amelyben a szép, nyomdai kivitelezésben előállított alkotások mellett az alkotók rövid életrajza is szerepel.

Szombaton kis csúszással kezdődött az irodalmi tanácskozás, értekezlet. Kisszámú érdeklődő előtt beszéltek a megjelentek a Kaffka-életműről, értékelték azt, különböző aspektusaira világítottak rá. Kovács Jenő nagykárolyi polgármester köszöntőbeszédében meg is jegyezte, hogy talán olyan megemlékezéseket kellene szervezni, amelyek jobban megszólítják az egyébként lokálpatrióta, a kultúra iránt nyitott nagykárolyiakat. Noha az elöljáró nem a rendezvény létjogosultságát vonta kétségbe, az egyik szervező társaság, a Pro Magister vezetője, Végh Balázs Béla azt emelte ki: „Ha mi, a szülőföldjén élők nem emlékezünk, akkor kik?”

Az előadások rendjén a Kaffka Margit-féle alkotásokat szintén nagyra értékelő Móricz Zsigmond nevét viselő nyíregyházi irodalmi egyesület elnöke, Mercs István irodalomtörténész a többi között a kor meghatározó kiadványában, a Nyugatban publikált írásairól beszélt. Kaffka Margit 55 szöveget közölt a lapban, 22 költeményt, 12 novellát, valamint három regényt (ezeket folytatásokban). Egy, a szakemberek által is kevéssé ismert nézőpontra is rávilágított: 16 ismertetőt, kritikát publikált (hogy ezeket mennyire személyes ambícióból, illetve mennyire szerkesztőségi felkérésre, már nem lehet eldönteni). Gyakran élesen fogalmazott — reakciót is kapott, sőt, arra ő is válaszolt —, ám összességét tekintve mindig a folytatásra, a kiemelt hibák mellőzésére buzdított. Az általa reflektorfénybe állított szerzők felerészt hölgyek voltak — ez nagy szó volt a korban —, de a férfi alkotókon is különös odafigyeléssel kérte számon a művekben szereplő nők alakjának, személyiségének leírását.

Megyeri Tamás Róbert