„Romániában háromezerkétszáz polgármester van, ebből több mint kétezerötszáznak van peres ügye, de az is lehet, hogy mindegyiknek (…) a romániai állami intézményvezetők között is fehér hollónak számít az, akinek nincs peres ügye. Ha mindenkit megfosztanának hivatalától (…), polgármesterek nélkül maradnánk” — jelentette ki Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke lapunknak adott nyilatkozatában, majd így folytatta: „Ugyanolyan mércével kellene kezelni a kisebbségi politikusokat, mint a többségieket”. Dsida Jenő sorai jutnak eszembe: „ha bűnös is, magyar/ s ha tolvaj is, magyar/ s ha gyilkos is, magyar”. Valóban „a nagy gyümölcsös fájáról szakad”, de az is tény, hogy „minden fegyver jogtalan”. A Psalmus Hungaricus üzenete ma is időszerű, de azt be kell illeszteni a mai társadalmi, politikai légkörbe. Gondolkodhatunk úgy, hogy a többségi nemzetnek szabad bármilyen bűncselekményt elkövetni, mert úgyis felmenti a bíróság, mert van annyi pénze, hogy megvásárolja az igazságot. De gondolnunk kell arra is, hogy a magyarságra a történelem folyamán sohasem volt jellemző a meghasonulás, az alkalmazkodás, a célok és elvek feladása. A magyarnak Lech-mező, Mohács és Trianon után is volt hite és ereje talpra állni. Rákóczi nem azért halt meg Rodostóban, Kossuth Torinóban, Horthy pedig Estorilban, Nagy Imrét nem azért végezték, mert számukra ismeretlen lett volna a megalkuvás alternatívája. A világháborúk idején, amikor a románok köpönyeget forgattak, a magyarok kitartottak szövetségeseik mellett. Egy ideig az RMDSZ-re is azért néztek fel a román pártok, mert tudták, hogy biztos szövetségesek. Ez mind szép addig, amíg nem jutottunk el addig, hogy a bűncselekményekben is szövetségesekké akarunk válni, hasonulni akarunk. Összeszámolni sem lehet, hányszor elmondjuk, hogy mi át akarjuk adni utódainknak azokat az értékeket, amiket elődeinktől örököltünk. Vigyázzunk nagyon: gyerekeink nem azt fogják tenni, amit mondunk nekik, hanem azt, amit tőlünk látnak. Hogyan akarunk mi jogállamot felépíteni, ha azonosulunk a jogtiprókkal? Hogyan akarunk érdekképviseletet működtetni olyan vezetőkkel, akiket, ha ellenzékben vannak, elítélhetnek, ha hatalomra kerülnek, felmenthetnek? Mégis igaz, hogy az igazság odaát van?

Elek György