Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója arról a Paulovics Lászlóról beszélt, aki elment ugyan Szatmárnémetiből, de kétévente visszajön, hogy megmutassa azokat az értékeket, melyeket megalkotott.

A mai Szatmárnémeti lényegesen különbözik attól a várostól, amit valaha itt hagyott, de sokszor mi, akik itt élünk, otthontalannak érezzük magunkat benne. Mi, akik itt maradtunk, megtanultuk, hogy lehet itt is otthont lenni, ha tudunk értékeket teremteni. Kereskényi Sándor muzeológus A szépség hivatása címmel méltatta Paulovicsot, aki a diktatúra idején is megpróbálta műalkotásaiban előtérbe helyezni a szépséget. Amikor Németországban élt, nem tagadta meg identitását, hanem megpróbálta egyetemes szintre emelni a magyar kérdést. Kereskényi feltette a kérdést: ebben a hazugságokra, embertelenségre alapozódó világban, van-e értéke a művészetnek? A választ a kiállított munkákban kell keresni. Végül Varga Attila egyetemi tanár beszélt az ünnep fontosságáról. Ezen a kiállításon egyszerre ünnepelték a művészt és a művet.