„Arattam, arattam, Kévét is kötöttem. Galambom tallóján, Meg is öregedtem” – Sok vidámsággal, jókedvvel, sváb néptáncokkal és zenével idézték fel a hagyományos aratási szokásokat Nagymajtényban, ahol nem csak a fiatalabbak, de a 80–88 évesek is sarlót, kaszát forgattak.

Modern világunkban mindig sok érdeklődőt vonzanak és nagy népszerűségnek örvendenek a hajdani szokásokat felelevenítő rendezvények – különösen a természethez és a terméshez kötődőek. Egyrészt mert a fiatalokban (szerencsére) él a kíváncsiság nagyszüleik, eleik munkájával és sokkal természetközelibb mindennapjaival kapcsolatban, másrészt pedig a nagyszülők vagy dédszülők is szívesen adják át tudásukat, mutatják meg milyen volt a gépesjtés nélküli élet, amikor még minden munkát az emberkéz végzett. Nem volt ez másképp Nagymajtényban sem, ahol tegnap második ízben rendeztt a Német Demokrata Fórum helyi szervezete és a polgármesteri hivatal egész napon át tartó Aratófesztivált – melynek során a csapatok bemutatták a hagyományos kézi aratás eszközeit és fortélyait s egy igazi aratóbál hangulatát is.

Az ünnepség – természetesen – a napraforgókkal csodálatosan feldíszített római katolikus templomban kezdődött, ahol az egybegyűltek hálád adtak a termésért, a mindennapi kenyérért és azért, hogy az minden asztalra odakerüljön. Ft. Bíró Norbert nagymajtényi plébános a termőföld és a magvak mindkét, fizikai és lelki értelméről elmélkedve nem csak a magvető türelmét emelte ki (hiszen hosszú és veszélyektől sem mentes az út, míg a fáradtságos munkával elvetett mag szárba szökken, megérik), hanem a mindennapi kenyér fontosságát is. „Soha nem szabad senkitől egy szelet kenyeret, Istan ajándékát sajnáli, amikor az rászorul, amikor szűköldködik..” – mondta. A szentmisét követően bemutatkoztak a nap főszereplői, az aratóversenybe benevezett csapatok – Mezőterem, Csomaköz, Krasznaterebes, Domahida, Kismajtény, Nagymajtényi Nagyboldogasszony Szépkorúak Klubja és Nagymajtényi Gemeinsam tánccsoport – akik közül volt, akik a „terelős” kaszát vállra vetve, gyalog és volt, akik feldíszített lovasszekéren, dalolva vonultak fel és érkeztek a búzatáblához.

A csapatok bemutatkozását követően Ft. Bíró Norbert megáldotta a „déli nap melege érlelte kalászokat, hogy jusson bőséggel kenyér minden asztalra” az aratók pedig munkához is láttak a nézők bíztatása közepette. Véletlen vagy sem, de míg az búzatábla egyik végén a fiatalok csapata aratott, a másik végén a mezőteremi csapat vágta a rendet – s a maguk átlagosan 80 éves korával bizony megmutatták az ifjaknak, hogyan is kell tempósan dolgozni, akárcsak a csomaköziek, akik között a 88 éves Baumann Erzsébet szedte fáradhatatlanul a markot. A hagyományosan Péter és Pál napján kezdődő, legnehezebb és leginkább várt mezei munka során, az aratáskor a kaszások mentek elől, őket követték kötélterítők, a marokszedők majd legvégén a kévekötözők zárták a sort, majd hagyományosan a kévékből úgy raktak keresztet, hogy a szára a templom felé nézzen. S hogy ezekben a 70 – 80 éves, teremi, csomaközi aratókban valami elpusztíthatatlan energia és életszeretet munkálkodik, azt mi sem igazolta jobban, mint hogy a munkát követően megittak egy-egy kupica pálinkát és nótára gyújtottak – természetesen sváb népdalokra.

Mindeközben az NDF-székház udvarán az ügyes kezű majtényi asszonyok fáradhatatlanul és szinte ipari mennyiségben gyúrták, nyújtották, sütötték a krumplis, szilvaízes és édestúrós ízesítésű strudlit, közel 100 kg lisztből. Hatalmas üstökben rotyogott a bab- és hagyományos gulyás, amelyet svéb népviseletbe öltözött fiatalok szolgáltak fel a jelenlévőknek, akiket David Gheorghe polgármester, Altfatter Tamás alprefektus és Johann Leitner, az NDF megyei elnöke köszöntött. „Ez nem csak Aratófesztivál, hanem a nagymajtényiak ünnepe is. – fogalmazott Altfatter, akit szoros szálak fűznek a településhez, hiszen itt gyerekeskedett, „életem első hét évében itt jártam templomba és óvodába.” Jóval többet, évzázadokat szalad vissza az időben köszöntőjében Johann Leitner: 300 évvel ezelőtt a Károlyi grófok azért tepelítették erre a vidékre asvábokat, mert tudták, hogy szorgalmasak, szeretnek dolgozni és vallásosak. „Ma is misével kezdődött a rendezvényünk, majd a munkából csináltunk ünnepet.” – mondta.

Az ünnep pedig elképzelhetetlen zene és tánc nélkül: elsőként a a nagymajtényi ifjúsági tánccsoport, majd a nagymajtényi idősek klubjának tánccsoportja, valamint a szatmárnémeti Gute Laune tánccsoport lépett közönség elé, akik nem csak vastapssal köszönték meg a látványos bemutatót, de többen táncra is perdültek. Természetesen nem maradt el a csapatok díjazása sem – a szervezők nem hirdettek győztest, hiszen minden csapat győztes volt, ügyességük elismeréseként egy-egy oklevelet és az Aratófesztivál nevével feliratozott, búzaszálakkal teli emlékkancsót kaptak. A mulatságnak ezzel még nem szakadt vége: az Aratófesztivál este jó hangulatú bállal folytatodott, melyen – akárcsak egész délután folyamán – a Babos Duó húzta a talpalávalót.

Szabó Kinga Mária