— Tanulmányainak, szakdolgozatainak egy részét volt lehetőségük elolvasni az érdeklődőknek, főként a pedagógusoknak, most azonban egy nagyon érdekes kötettel jelentkezett. Mit kell tudni erről a kötetről?

— A most megjelent kötet a 2013-ban megvédett doktori disszertációm könyvváltozata, melynek címe Érzékelés és értelemképződés a műalkotás tapasztalatában. A dolgozat a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanárának, dr. Veress Károlynak a szerkesztésében és a kolozsvári Egyetemi Műhely Kiadó gondozásában jelent meg.

— Mi ösztönözte a dolgozat publikálására?

— Az elmúlt nyolc év során természetesen többször is megfordult a fejemben a dolgozat publikálása, viszont személyes okok miatt mostanáig sajnos elmaradt. Ez év februárjában nyújtottam be kiadási kérelmemet a kolozsvári Bolyai Társaság által működtetett Egyetemi Műhely Kiadóhoz. E kérelem elfogadásra került, amit ezúton is szeretnék megköszönni a kiadó vezetőségének. A következő lépés a kiadás anyagi feltételeinek a megteremtése volt. A Communitas Alapítványhoz tavasszal benyújtott pályázat pozitív elbírálásban részesült, így a támogatásával jöhetett létre e kiadvány.

— Egy ilyen dolgozat jóváhagyása nem megy könnyen. Az ön munkáját kik értékelték?

— A dolgozat lektorálására egykori opponenseimet kértem fel, név szerint dr. Bacsó Bélát, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárát, a Bölcsészettudományi Kar Esztétika Tanszékének vezetőjét, valamint dr. Ungvári Zrínyi Imrét, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem docensét. Ugyanis a disszertáció harmadik opponense, dr. Angi István professzor sajnos ekkor már nem lehetett közöttünk.

— Milyen témakörben, témakörökben készült a dolgozat?

— A dolgozatban — a filozófiai hermeneutika szemléleti horizontjába helyezkedve — amellett érvelek, hogy a műalkotás érzéki oldala nem a szellemi tartalom külső burka, hanem épp ebben az érzékiben, az érzékin át mutatkozik meg a művészi értelem. A dolgozat öt nagy fejezetből épül fel. Az első fejezetében arra kívánok rámutatni, hogy filozófiai nézőpontból megközelítve az érzékelési folyamatok nem merülnek ki a különböző élettani, fizikai tényezők leírásában, hanem egy komplex folyamategyüttessel, hatásösszefüggéssel állunk szemben.
A dolgozat további három fejezetének — a görög filozófiától a hermeneutikai nézetig ívelő — filozófiai rekonstrukciója révén azt szeretném bizonyítani, hogy az érzékelés problematikája, a műalkotások érzéki és értelmi oldalának együttállása, ugyanakkor a műalkotások érzékiségének a kiiktathatatlansága végigkíséri a filozófiai gondolkodás történetét.
A dolgozat záró fejezetében az érzéki értelem, azaz a műalkotás, a kép tapasztalatában konstituálódó értelem problematikáját járom körül. Arra próbálok rámutatni, hogy a műalkotás, a kép nem a hétköznapi dolgok leképezése, hanem azok igazabb módon való feltüntetése.
A kutatás fő célja annak bizonyítása, hogy a művészi mimetikus alapviszonyban a műalkotás nem passzív tükrözés, nem leképezés, hanem aktív prezentálás, megmutatás, azaz a már esetleg ismert dolognak az „így és nem másként” való feltüntetése. Éppen ezért a műalkotás soha sem csupán re-prezentálás, hanem sokkal inkább „kitűnés” abban az értelemben, hogy ábrázolásmódja révén a dolog egyedi és egyszeri felmutatására képes. A műalkotásban tehát épp maga a létező mutatkozik meg azáltal, hogy az ábrázolás révén mintegy „kilép az el-nem-rejtettségbe”. A műalkotás érzéki és szellemi oldala nem egyszerűen összekapcsolódik, hanem a — gadameri értelemben vett — hozzátartozás struktúrája révén szerveződik. A műalkotás érzéki megjelenési formája annak szellemi tartalmához tartozik abban az értelemben, hogy az, amiként és ahogyan maga a műalkotás számunkra megjelenik, mindig annak saját létéhez tartozik, és egyben elválaszthatatlan attól.

— Egy ilyen dolgozat megírásakor jön egy megkönnyebbülés, vagy tovább érlelődik a téma, esetleg kiegészítésre szorul?

— A témát nem tekintem lezártnak, sem teljes egészében kifejtettnek, amennyiben lehetőségem engedi, szeretném folytatni e kérdéskör vizsgálatát. Az eddig publikált tanulmányaim főként a képiség és nyelviség összefüggésének, az érzékelés és a megértés kérdéskörének vizsgálatára irányultak a műalkotásokkal kapcsolatos tapasztalatokban. E tanulmányok nagy része a kolozsvári Erdélyi Múzeumban, az Egyetemi Műhely által kiadott tanulmánykötetekben, valamint a budapesti International Relations Quarterlyben jelent meg. Ugyanakkor néhány írásom fellelhető még különböző konferenciakötetekben, amelyek Kolozsváron, Budapesten, valamint Szegeden láttak napvilágot. A műalkotások kettőssége, azok érzéki és értelmi oldalának konfliktusteli együttállása, a megértés problematikája képezte már az államvizsga-dolgozatom témáját is. Annak ellenére tehát, hogy magyar nyelv és irodalom alapképzés után tanulmányaimat a filozófia területén folytattam, a kutatási témám azonos maradt, ugyanakkor a váltás egyben lehetőséget adott arra, hogy filozófiai szempontból jobban elmélyülhessek e témában.

Elek György