Eltelt annyi idő, hogy ki-ki a saját hétköznapjaiban mérlegelje, mit használt vagy mit rontott az életében a vágyott vagy a kényszeregyüttlét. Mennyire tették boldogokká vagy boldogtalanokká a családtagokat ezek a napok?

Érdemes elgondolkodni Arisztotelész bölcsességein, aki már a maga korában megállapította, hogy az emberek minden másnál jobban vágynak a boldogságra. Míg a boldogságot önmagáért keressük, az összes többi célunk — legyen az egészség, szépség, pénz, hatalom… — csak azért fontos, mert feltételezzük, hogy megtalálva majd boldoggá tesz minket. Arisztotelész óta sok minden megváltozott. A változásokat rendszeresen tapasztaljuk napjainkban is. Néhány hete még úgy tűnt, hogy egy nem kívánatos időszakban annak negatív hozadékai mellett a családtagok úgy lépik át a nehézségeket, hogy igyekeznek széppé tenni egymás hétköznapjait. A valóságban nem — mindig — ez történik. Kezdjük tapasztalni, hogy a boldogság nem az az állapot, ami csak úgy megtörténik velünk: nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük mi magunk. Attól, hogy együtt vagyunk, még nem vagyunk boldogok. Korábban, a nagy rohanások időszakában jó ok volt a kimagyarázkodásra, hogy nincs idő egymásra. A boldogság valóban olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulták, hogyan kell irányításuk alatt tartaniuk belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák. Most, amikor nem lehet azzal magyarázkodni, hogy nincs idő az együttlétre, újabb kifogásokat kell keresni. Amíg tudatosan törekedtünk a boldogságkeresésre, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük, tudatosan kerestük a kimagyarázkodás okait. Most viszont tagadhatatlanul látszik, hogy minden sikertelenségnek mi vagyunk az okai. Akiben megszületik ez a felismerés, annak el kell gondolkoznia arról, hogyan tovább. A legjobb vagy a legrosszabb élethelyzetekben is lehet rossz vagy jó döntéseket hozni, mindig adott az újrakezdés lehetősége, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az idő múlik, a lehetőségek korlátai pedig fokozatosan összeszűkülnek, egy idő után bezárulnak. A „minőségi idő” lerövidülése vagy elmaradása lerövidíti az életet, és erre nincs magyarázat.

Elek György