Az idősebbek még bizonyára emlékeznek, amikor a szocializmus éveiben az akkori vezetők arra törekedtek, hogy minden területen a megfelelő helyre megfelelő emberek kerüljenek. Minden bizonnyal ma is ez a cél, hiszen ki az a felső vezető, aki azt akarja, hogy az általa irányított intézmény ne jól működjön? Mégis mi a hasonlóság vagy a különbség a múlt és a jelen között? Régen a megfelelő ember kiválasztásakor fontos volt az, hogy paraszt vagy munkás származású legyen és jó párttag. Ma már a származás nem fontos, csupán az, hogy az illető aktív legyen a választási kampányokkor, és ha magasabb funkciót akar betölteni, akkor tudja a pártot anyagilag is támogatni. Ezeket a magukat a közért feláldozó önkénteseket egymás közt úgy nevezik a pártok vezetői, hogy: a mi emberünk. Számtalan olyan esetről tudunk, amikor egyik-másik jó pártkatonának az anyagi helyzete nem engedte meg, hogy kisebb-nagyobb összegeket juttasson a pártkasszába, ezeket a párt úgy állította talpra, hogy céget alapítottak a számára, segítették/segítik őket abban, hogy versenytárgyalásokon őket bízzák meg jól jövedelmező munkák végzésével, hogy a nyereség egy részét majd becsempésszék a pártkasszába. Ide már bátor emberekre van szükség, mert nem egy-két olyan vállalkozó járta már meg, hogy teljesítve a feladatát, többet adni már nem tudott, erre fel a párt magára hagyta, a vállalkozó jobb esetben csődöt jelentett, de voltak, akik börtönben végezték.

Megfelelő ember a megfelelő helyre kerül, folytathatjuk tovább. Hogy mennyire felelnek meg ezek az emberek, azt bizonyítja az is, hogy hol áll az ország. Azért fontos, hogy a mi embereink is ott legyenek a hatalomban, hogy a döntések ne a hátunk mögött történjenek. A mi embereink azonban sok olyan dolgot megszavaztak, ami a közösség ellen szólt, vagy sok olyan dolgot nem szavaztak meg, ami a közösség javára lett volna, mert kormányszerepben ezt kellett tenni, de sok mindent elhallgattak/elhallgatnak azért, hogy a megfelelő helyet megtartsák. Ők a mi embereink.

Elek György