Október 12—14. között Csíkszeredában rendezik meg a XXI. Közgazdász Vándorgyűlést. Kerezsi Miklós agrármérnökkel, a Kitörési pontok a válságból: a mezőgazdaság mint lehetőség szekció vezetőjével a mezőgazdaság időszerű problémáról beszélgettünk.

— A gazdasági válságból való kiútkeresés a fő témája a hét végén megrendezésre kerülő közgazdász vándorgyűlésnek. Ön szerint mi okozta a válságot, és hol tart most a válság?

— Azt gondolom, hogy a válság elsősorban abból indult ki, hogy a gazdaságban a történések teljesen elszakadtak a valóságtól. Megpróbáltuk megváltoztatni a gazdasági törvényszerűségeket, és ennek nem lehetett más következménye, mint az, ami 2008-ban bekövetkezett. Mire gondolok? Amikor nézegettük 2008-ban a romániai tőzsdén lévő vállalatokat, akkor felfigyelhettünk egy tejipari vállalatra, amely már az éves árbevétele fölötti áron forgott a tőzsdén. Nem a nyereségről beszélek, hanem az éves árbevételről. Az árbevételt meghaladta a cég piaci kapitalizációja. Egyszerűen azt hitték az emberek, hogy felül lehet írni a gazdasági tevékenységeket, és minden csak felfelé mehet hosszú-hosszú évekig. Nagyon nagy hibának tartom azt is, hogy a tőzsdén lévő vállalatoktól és egyáltalán a vállalatoktól folyamatosan növekedést várnak el a bankok, ezt tanítják az iskolában, a különböző egyetemeken, ezt írják a szaklapok, hogy ami nem növekszik, az meghal. Ez azt hozta magával, hogy sokszor úgy növekedtek a cégek, hogy papíron, a könyvelők trükkjeivel tudták a növekedést megvalósítani, közben a reális folyamatok egyáltalán nem igazolták, hogy szerves, megalapozott növekedésről lenne szó. Mindez oda vezetett, hogy 2008-ban bekövetkezett a hatalmas visszaesés.

— A vándorgyűlésen a mezőgazdaságról mint a kitörési pont egyik lehetőségéről fognak tárgyalni. Hogyan lehet kitörési pont egy olyan ágazat, amelyik világszerte támogatásokkal működik?

Azzal alapvetően egyetértek, hogy az a rendszer, ami sajnos, kialakult, tényleg azt mutatja, hogy ahol nincs támogatás, nincs egyfajta állami beavatkozás, szerepvállalás, ott nagyon nehezen lehet nemzetközileg versenyképes mezőgazdaságot működtetni. Ez annak a következménye, hogy szerte a világon a mezőgazdaságot valahogy kimozdították a normális kerékvágásból, és mindenhol nagyon jelentősen támogatják, hol nagyon komoly összegekkel, hol kisebb pénzekkel, de valamilyen támogatás mindenhol van. Az elmúlt években, de elsősorban a válság kitörése után erős törekvés mutatkozott arra, hogy ezeket a támogatásokat le kell építeni és világszinten harmonizálni kell, de ez még egy hosszú folyamat, és gondoljunk csak arra, hogy milyen versenyhátrányban vannak azok az országok, amelyek a második-harmadik körben csatlakoztak az EU-hoz, és hosszú-hosszú évek teltek el anélkül, hogy az ő mezőgazdaságuk és élelmiszeriparuk felzárkózott volna mondjuk egy holland, egy német, egy dán vagy egy francia agráriumhoz. Mégis azt mondom, hogy a mezőgazdaság egy valós kitörési pont 2012-ben, hiszen a világ népessége óriási mértékben növekedik, olyan iparágak jelentek meg a bioüzemanyag gyártásával, amelyek óriási felvevői a mezőgazdasági termékeknek, és mindeközben az időjárás olyan szélsőséges változásokat mutat évről évre (aszály, fagykár stb.), ami szükségessé teszi a mezőgazdasági termékeket mint erőforrásokat. Ugyanakkor itt van Románia hihetetlenül gazdag potenciállal, hihetetlenül jó minőségű termőfölddel, optimális vízkivételi lehetőségekkel, nagyon komoly gabona-logisztikai vonallal (gondolok itt a Fekete-tenger kikötőire) és közel húszmillió élelmiszer-fogyasztóval. Itt van ez a gazdag ország, amelyik még ma is számos mezőgazdasági terméket importál. (Például a sertéshúst és a baromfihúst még mindig nettó importáruként szerzi be a piacokról.) Tehát óriási lehetőségek mutatkoznak a mezőgazdasági termelésben és a hozzá kapcsolódó élelmiszeriparban. Mi sokszor túlbonyolítjuk a gazdasági gondolkodást, amikor a nagy tudásbázisú iparágakra fókuszálunk, mindenki az informatikában látja a jövőt, az ehhez kapcsolódó szolgáltatási ágazatokban, az ingatlanfejlesztésben, az infrastruktúra-fejlesztésben. Természetesen ezek is fontosak, de szerintem az olyan kézenfekvő megoldásokkal is foglalkozni kell, mint az élelmiszer-ellátás a mezőgazdaság és az élelmiszeripar által.

— Az import amiatt erősödött meg, mert külföldről olcsóbb áron hoztak és hoznak be élelmiszereket, mint amilyen áron azokat meg lehet termelni. A megoldás nem az lenne, ha itthon jó minőségű és olcsó élelmiszereket állítanánk elő?

— Egyrészt igen. Annak, hogy a sertéshús és a baromfihús negyven százaléka három éve még importból származott, az az oka, hogy egyszerűen nem épült vissza olyan gyorsasággal ez a rendszerváltás után teljesen szétzüllesztett iparág, mint amilyen mértékben arra a fogyasztóknak, a lakosságnak szüksége lett volna. Önnek igaza van abban, hogy a piacok megnyitásával, az EU-hoz való csatlakozással valóban számítani lehetett erre. Románia nem arra készült fel, hogy versenyképes ipart, versenyképes mezőgazdaságot teremtsen és a hozzá tartozó élelmiszer-feldolgozást, hanem a könnyebb utat választotta, az import bővítését.

— Romániában az egyik probléma az, hogy még mindig nagyon sok olyan mezőgazdász van, aki egy hektárnál kisebb területen gazdálkodik. Ezek a gazdák nem tudnak profitot termelni.

— Alapvetően igaza van, én abban hiszek, hogy megfelelő arányt kell találni a nagyüzemi, nagy hatékonyságú mezőgazdaság, valamint a vidéki foglalkoztatást is segítő, a vidéki élet bázisát megteremtő családi gazdaságok között. Szerintem a világban is azok a legjobban működő mezőgazdasági rendszerek, ahol jól működik a nagyüzemi mezőgazdaság, de mellette megélnek a háztáji gazdaságok is. Románia esetében is ebbe az irányba kell törekedni, nem szabad teljes mértékben a családi gazdálkodások felszámolására törekedni, hiszen rengetegen élnek Romániában vidéken, én elsősorban az ő összefogásukat, koordinálásukat helyezném előtérbe.

— Ön szerint milyen eredményeket hozhat a hét végi vándorgyűlés?

— Én nagyon szeretném, ha ez a mi szekciónk rávilágítana arra a tényre, hogy igenis kell közgazdasági vonalon is foglalkozni az agráriummal, hiszen a nemzetgazdaság szerves része az agrárium, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a válságban óriási lehetőségeket tartogat. Nagyon szeretném, hogy ha őszinte hangulatú lenne a hétvégi szekció munkája, nagyon szeretnék számos olyan őszinte példát bemutatni a hallgatóságnak — az előadóink is erre lettek felkérve —, amelyek igazán bizonyítékot adhatnak arra, hogyan kellene a mezőgazdaságot működtetni Romániában, és milyen irányba kellene intézkedéseket hozni, hogy ez valóban reális lehetőség és kitörési pont legyen.

Elek György