Dr. Czier Tibor, a Tasnádszántói Mezőgazdasági Társulás vezetője az általa vezetett mezőgazdasági vállalat megalakulásáról, eddigi történetéről, a mezőgazdaságban fellelhető aktuális gondokról beszélt lapunknak szerkesztőségünkben tett látogatásakor.

Románia lakosságának negyven százaléka él mezőgazdaságból, a fejlett európai országokban csupán négy százalék, mégis az élelmiszerek nagy része még mindig importból származik. Huszonöt éve, amikor felcsillant a remény, hogy vissza lehet igényelni a kommunista időszakban elkobzott földeket és egyéb tulajdonokat, az összeroskadó iparból sokan tértek vissza a mezőgazdaságba, hogy ott találjanak megélhetést. Ez egyeseknek sikerült, másoknak nem. A későbbiekben bebizonyosodott, hogy a földműveléshez és az állattenyésztéshez érteni kell, aki nem szakértelemmel végzi ezt a tevékenységet, az előbb-utóbb belebukik. Nem bukott bele, de állandó akadály-döntögetés közepette tud megmaradni a Czier Tibor által vezetett Tasnádszántói Mezőgazdasági Társulás is. A társulásvezető így foglalja össze a mezőgazdasági vállalkozás történetét:

— Az egységet 1991-ben magánosítottuk, addig egy szövetkezetközi társulás voltunk: megvásároltuk öt mezőgazdasági szövetkezet (mtsz) tulajdonát, ami gyakorlatilag nem létezett. Olyan formában nem létezett, hogy volt ugyan egy leltár, de a leltárba foglalt tárgyakat (gépeket, munkaeszközöket) a tulajdonosok visszakapták. Azok amúgy is korszerűtlen, mondhatnám használhatatlan eszközök voltak, de a leltárban megvolt az értékük. Felvettünk a banktól egy hatalmas kölcsönt, amit öt éven keresztül törlesztettünk. Akkor állattenyésztéssel foglalkoztunk, kilencven százalékban exportra dolgoztunk, fiatal hízómarhákat neveltünk, évente háromezer-ötszáz darabot. A társulás létrehozása amiatt vált szükségessé, mert az emberek visszakapták a földjeiket, de nemigen tudtak mit kezdeni vele. Sokan féltek a társulástól, mert azt hitték, hogy az olyan lesz majd, mint a volt kollektíva. A lényeg az, hogy az emberek nem tudtak mit kezdeni a földjeikkel, ezért használatba adták nekünk, így összegyűjtöttünk kétezer-ötszáz hektár földet. 1996-ban átvettük a sződemeteri gyümölcsöst, ami egy szövetkezetközi társulás volt, ennek volt egy farmja Sződemeteren és volt egy Kőrösön, mi a százhúsz hektáros sződemeteri farmot vettük át.

Gondok, nehézségek

A társulás megalakult, az emberek örültek annak, hogy földjeik után részesedést kapnak anélkül, hogy bármit is tennének érte. A társulás vezetőségének a részvényesek igényeit is ki kellett elégetnie, a felvett kölcsönt is törlesztenie kellett, de arra is vigyáznia kellett, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak. Mindezek mellett a mezőgazdaságra a legnagyobb terhet a múlt öröksége rótta.

— 1989-ben Maria Bradea akkori megyei első titkár arra kötelezett, hogy vegyem át a tasnádi és a szopori mtsz-től a tbc-s teheneket — emlékezett vissza Czier Tibor. — A betegség aztán elterjedt a tasnádszántói gazdaságban is, 1993–1995 között, amikor nagyon jó áron lehetett volna exportálni szarvasmarhát, nem tudtuk kivinni az állatokat az országból, emiatt elveszítettünk négymillió új lejnek megfelelő tiszta jövedelmet. Az arab vitte volna a nyolc-kilencszáz kilós bikákat, de nem lehetett. 1996-ban felszámoltuk az egész állatfarmot, az istállóban és az istálló körül húsz centiméter mélyen el kellett távolítani a földet, hét alkalommal végeztek teljes fertőtlenítést, minden alkalommal kellett próbát küldeni Bukarestbe. Annak idején nyolcszázmillió lej értékben vásároltunk fertőtlenítő anyagokat. 2002. január elsején kaptuk meg az engedélyt újra az állattartásra. Akkor indult be egy disznófarm kétezer disznóval. Nem sikerült teljesen átalakítani a szarvasmarhafarmot sertésfarmra, csak egy egyszerű változtatást sikerült megvalósítani: volt fialtató, etető, hízóállomány. Amikor 2002-ben megemelkedtek a tápanyagok árai, felszámoltuk a farmot.

Értékesítési gondok

Czier Tibor elmondta, hogy az utóbbi években érezhető némi javulás a mezőgazdaságban, de újabb nehézségek is jelentkeznek.

— Jelenleg a legnagyobb problémáink az árakkal vannak. Hiába van jó termés, ha azt csak olcsón lehet eladni. Az elmúlt években voltak jó árak, de azokat nem lehetett tartani. Az idei év különösen rossz volt Tasnád vidékén, mert nagy volt a szárazság. Sok helyen tíz tonna kukorica termett egy hektáron, Tasnád környékén hét tonna lesz az átlag. Most kilónként negyven baniért vásárolják a jó minőségű kukoricát. Sok olyan terület van, melynek a megművelése háromezer-ötszáz lejbe került, de a bevétel csak kétezer-ötszáz lej lesz. Ugyancsak a szárazság miatt volt alacsony a napraforgótermés (kétezer-háromszáz kg volt hektáronként az átlagtermés, egy lej a kilónkénti felvásárlási ár, a megművelés hektáronként háromezer-ötszáz lejbe került). A cukorrépa jól indult, de megjelent egy betegség: a szárazság miatt az atkák megtámadták a leveleket. Amikor bekerül a vírus a levélbe, azt már nem lehet leállítani.

— A legnagyobb hiba a mezőgazdaságban az, hogy nem hozzáértő emberek vezetnek, pártalapon kerülnek oda — hangsúlyozta a szakember. — Egy tehénfarm modernizálására nem lehet pályázni, de óriási összegeket lehet költeni tekepályák kialakítására és más jelentéktelen dolgokra. Az, aki naponta hétezer liter tejet termel, nem kap pénzt beruházásra, de kap az, aki szórakozóhelyeket hoz létre, amit néhány év múlva felszámol. A mezőgazdászoknak arra kell törekedniük, hogy mennyiségileg és minőségileg jobban termeljenek. Ha az árak nem jók, de van mennyiség és minőség, akkor valahogy meg lehet élni. A vezetőknek az lenne a feladatuk, hogy kiharcolják a támogatást. A nagyobb termeléshez jobb eszközökre van szükség, jobb eszközökhöz nálunk sajnos csak ügyeskedéssel lehet hozzájutni. Ma már nagyon sokan akarnak olyanok is mezőgazdasággal foglalkozni, akik nem értenek hozzá.

Elek György