A rendszerváltás után nagy lendülettel kisgazdaságokat létrehozó mezőgazdászok kezdenek kiöregedni, kérdés, hogy lesz-e elég olyan fiatal, aki át akarja venni a létező gazdaságokat. Vincze Sándorral, Pusztadaróc alpolgármesterével a gazdaéletről beszélgettünk.

Falvainkon az emberek nagy része még mindig a mezőgazdaságban látja a jövőt, még akkor is, ha egyre többször csalódnak az agrárpolitika hibáiból származó buktatókban. Pusztadarócon járva Vincze Sándor, a község alpolgármestere — aki maga is foglalkozik földműveléssel és állattartással — lehangolóan beszél a gazdaéletről.

Az agrárium — és az egész gazdaság — teljesítményét meghatározzák a rendszerváltozás idején indult családi vállalkozások, amelyek jelentős gazdasági szereplőkké fejlődtek. Ezek alapítói azonban mára a nyugdíjkorhatáron túl, de legalábbis annak közelében vannak, miközben kevesen rendelkeznek határozott tervvel a gazdaságnak az utódok birtokába történő átörökítésére. Nem beszélve arról, hogy többségük nem nyitott a technológiai fejlesztésekre, miközben éppen ebben rejlik versenyképességük záloga.

Pusztadaróc község Szatmár megye azon kevés önkormányzata közé tartozik, ahol már két éve elkészült a legelőgazdálkodási terv, igaz, az állatállomány folyamatosan csökken. A községnek kétszázhatvankilenc hektár legelője van, de az állatállomány sokkal kevesebb, mint amennyi egy ilyen területen legelhetne. Szamosdarán százötven, Petén és Atyában ötven-hatvan szarvasmarha van. Pusztadarócon egy gazdának van háromszáz juha, egy másiknak százötven kecskéje. Ez az állatállomány nem használja ki a legelőt, vannak bizonyos részek, amelyeket kaszálóként használnak. Vannak olyan utcák, ahol nincs egyetlen fejőstehén sem, nagyon kevés családban tartanak már egy tehenet azért, hogy saját használatra készítsenek túrót és tejfölt, és legyen meg a szükséges tej. A legtöbb tehén Szamosdarán van, ott még sokan élnek abból, hogy beviszik a tejet és a tejtermékeket városra, egy részét megrendelésre, a másik részét a piacokon értékesítik. Ez a tevékenység kezd bizonytalanná válni, a házi tejre és a tejtermékekre egyre kisebb a kereslet, nem igazán tud megélni egy család a tehéntartásból. Egy liter házi tejet a piacon 2,5 lejért lehet eladni. Az előállítás nem sokkal kerül kevesebbe, jobb esetben a tejtermelésből származó jövedelem fedezi a kiadási költségeket. Vincze Sándor szerint éppen emiatt nem vonzó ez a foglalkozás a fiatalok számára, de a legnagyobb gond az, hogy hiányoznak azok a fiatalok, akik szeretik a mezőgazdaságot, és hajlandók tanulni is. Azért fontos a tanulás, mert elmúlt az az idő, amikor elég volt megszerezni a fiúnak azt a tudást és ismeretet, amit az apa és a nagyapa átadott neki. Egy mai mezőgazdász oda kell hogy figyeljen a törvényekre és azokra a kihívásokra, amelyek ezen a területen megjelennek. Vincze szerint nem a felvásárlót kell bírálni, mert az nem tart igényt a mezőgazdasági termékekre, hanem olyan termékeket kell előállítani, amelyekre van igény. Pusztadarócon ehhez adottak a feltételek, csak érdekeltté kell tenni a fiatalokat, hogy a gazdálkodás is lehet egy megélhetési lehetőség, ha azt a gazda jól végzi.

Elek György