Az ágazat problémáiról és a modern mezőgazdaság lehetőségeiről Kovács Ottó Lázáriban élő fiatal vállalkozó mondja el tapasztalatait.

— 2007–ig aktív állatorvosként dolgoztam, apám pedig hatvannyolc hektár szántóföldön gazdálkodott — meséli Kovács Ottó. — Apám halála után kellett döntenem, hogy megmaradok állatorvosnak, vagy folytatom az általa elkezdett gazdálkodást. Mivel a föld mellett megvoltak a szükséges gépek, a gazdálkodás mellett döntöttem, de úgy, hogy azt nem hobbi, hanem profi szinten fogom művelni. Ebben a döntésben az is befolyásolt, hogy abban az évben lett Románia az EU tagja, akkor ígérték meg, hogy támogatásban fogják részesíteni a fiatal gazdákat. Fiatal gazdaként bejártam a pályázati lehetőségek minden létező útját, végül mindenhol azt a választ kaptam, hogy az állatorvosi képzés nem sorolható a mezőgazdasági végzettség kategóriába. Emiatt nem adtam fel, elhatároztam, hogy önerőből fogom valóra váltani terveim. Vásároltam még gépeket és földet, béreltem is földet, jelenleg száznegyven hektáron gazdálkodom. Közben folyamatosan kötöttem szerződéseket felvásárló cégekkel, hogy legyek tisztában a felvásárlói árakkal és garantált legyen a termény értékesítése.

Biztosítás

— Három éve a belvíz pusztított, két éve a szárazság — állítja a gazda. — A szárazság évében minden területem biztosítva volt, ami nem kevés kiadással jár. Amikor a biztosítást megkötöttem, életben volt egy olyan kormányrendelet, hogy kárpótolják az aszály sújtotta területeket. Elkészítettem egy kétszázhetven oldalnyi dokumentációt, hogy bizonyítani tudjak mindent, amit a kárpótláshoz követelnek. Amikor mindez megvolt, megjelent egy újabb kormányrendelet, melynek értelmében Szatmár megyét nem nyilvánították aszály sújtotta övezetnek. Jelen pillanatban kései fagykárra, belvízre, viharkárra lehet biztosítást kötni, aszályra nem.

Azt mondják, hogy ki kell alakítani az öntözőrendszert. Lázáriban volt ilyen rendszer, de azt sokáig nem használták, később ellopták az elemeit. Arra, hogy a Szamostól önerőből hozzam el a vizet, képtelen vagyok. Volt egy pályázati lehetőség öntözésre, ami abból állt, hogy a talajjavító hivataltól kellett kérni egy igazolást, hogy nincs lehetőségem locsolni. Kifizethettem volna egy összeget, amiért nem tudni milyen módon a talajjavító hivatal locsolta volna a földjeimet, és ha a szaktárca jóváhagyta volna, valamikor visszakaptam volna a pénzemet. Ebbe nem ment bele senki, de ez teljesen fölöslegesen kidobott pénz lett volna. Ma már látjuk, hogy a pályázatok sem segítik a mezőgazdászok munkáját. Romániában ma már semmi sem biztos, nagyon meg kell gondolni, hogy mi az, amire befektetünk.

Jövedelmező

— A száznegyven hektáron repcét, napraforgót, kukoricát, búzát, tritikálét és lucernát termesztek. Repcét én termesztettem először a faluban. Ez egy nagyon kényes növény. Első évben hétszer permeteztem különböző bogarak ellen. Ebben az évben kevesebb volt a termés (hektáronként 2–2,5 tonna), de pótolta az ár (2–2,5 lej/kg). A napraforgó is jól jövedelmez. Sokan amiatt nem termesztik, mert szintén kényes növény, be kell tartani a technológiát. Ebben az évben 1,70 lejért szállítja a felvásárló kilóját. Nem igaz az, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek azok, akik mezőgazdasági vállalkozás keretén belül gazdálkodnak. Magánszemély, ha vetőmagot vásárol, ki kell hogy fizesse a 24 százalékos áfát, ha az átvevő központoknál értékesít terményt, visszatartanak 7,5 százalékot. Sajnos az ország belpolitikai és gazdasági helyzete miatt egyre kevesebb az uniós támogatás, pedig nagyon sok gazda biztos bevételnek könyvelte el a területalapú támogatást, sokan ennek alapján vettek fel kölcsönöket. Nem lehet azt mondani, hogy nem jövedelmező a mezőgazdaság: meg lehet élni belőle, aki jól csinálja jól megél, de nem lehet belőle meggazdagodni — tette hozzá Kovács Ottó.

Szöveg: Elek György

Fotók: Pesek Attila