Idén Szilágy megye adott otthont az Északnyugati Régió hat megyéje — Kolozs, Beszterce-Naszód, Bihar, Szilágy, Máramaros és Szatmár — katasztrófavédelmi felügyelőségeinek kimentési, elsősegélynyújtási versenyének.

A zónaközi szakasz megmérettetésének három napján a tűzoltók a legképtelenebb helyzetekben összetört roncsokból mentettek ki első fázisban egy, majd a következő versenyszámban két áldozatot, és ezzel párhuzamosan zajlott a rohammentősök és elsősegélynyújtók versenye is: ők már a kiszabadított s a különfélébbnél különfélébb sérüléseket szenvedett utasokat látták el állapotuk stabilizálását követően — természetesen szintén adott határidőn belül, és természetesen itt is minden mozdulat pontozva volt. S amíg egy-egy csapat a versenyfeladatot hajtotta végre, a többiek szakmai kíváncsiságtól vezérelve nézték, véleményezték a mozdulatokat, néha észérves szóváltás is támadt egy-egy manőver hasznossága, helyén- és idejénvalósága miatt, néha meg egy-egy még nem látott, de hasznosnak minősített mozdulatot igyekeztek jól emlékezetükbe vésni a versenyzők, hogy majd a versenynap végén vagy szünetében gyakorolják — hiszen ez a megmérettetés lényege: a legjobb és -hasznosabb életmentő mozdulatok minél rövidebb idő alatti megtétele. Annál is inkább, mert a helyzetgyakorlatok során valós, megtörtént balesetek helyszíneit vették alapul. A mentési versenyen a szatmári tűzoltók végeztek az élen, a második helyen a bihariak, a harmadikon pedig a kolozsváriak zártak; az elsősegélynyújtási verseny első helyezettjei a máramarosiak lettek, őket követte a kolozsváriak és a szatmáriak csapata.