Pénteken és szombaton a reformáció 500. és a magyar reformáció 450. évében szervezett megemlékezésen a megújulás jegyében voltak együtt Szatmár megye reformátusai és más felekezetek meghívott képviselői a több helyszínen megtartott rendezvényeken.

Szombaton 10 órától négy helyszínen zajlottak a rendezvények: a Németi-templomban ifjúsági istentiszteletre, a Láncos-templomban nőszövetségi konferenciára, a Kálvin János Református Imaházban presbiteri konferenciára, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban gyermekprogramokra várták a híveket. 14 órától emlékjelet avattak a Kálvin János téren, a Szatmárnémeti Református Gimnázium bejáratánál, amit ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke áldott meg.

Szilágyi Éva, a Szatmárnémeti Református Gimnázium leköszönő igazgatója ünnepi beszédében kiemelte, hogy a hely bibliás őseink megszentelt tere. Nevében is jelképes: Kálvin tér. „Ahol a templom és iskola összehajló árnyékában emlékjelet, valójában emlékkövet avatunk. Fekete Tibor nagyváradi képzőművész alkotását, melyen Kálvin pecsétje aranylik, az égő szívet tartó kéz és körülötte a Hollandiában tanult tudós tipográfus, Misztótfalusi Kis Miklós betűivel kőbe vésett ötnyelvű kálvini jelmondat áll: »Szívemet égő áldozatként Istennek szentelem.« Az emlékjel egyszerre fordítja a múlt és a jövendő felé. A folyamatos reformáció szellemében kötelességünk újra meg újra kritikusan mérlegre tenni önmagunkat és tetteinket. Ez az emlékjel naponta figyelmeztet majd minden ki- és bemenőt, hogy van célja életünknek” — fogalmazott Szilágyi Éva.

Varga Attila, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egykori főgondnoka beszédében kiemelte: a reformáció egyidejűleg jelenti a megújulást, az elavult, a megcsontosodott, a létező meghaladását, megreformálását, de egyben az eredethez, a gyökerekhez, a hiteleshez, az igazihoz való visszatérést is. Varga Attila Kálvinról és a kálvinizmusról mondott néhány gondolatot, majd kiemelte, hogy hanyatlásainknak, válságainknak egyik legfőbb oka a protestantizmus értékeinek az elhagyása.

Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese minden egyházfelekezet híveihez szólt. Megköszönte Istennek, hogy megajándékozott minket az együttlét lehetőségével. Sajátos élménytársadalomban élünk. Színes és varázslatos ajánlatok világa ez, sokszor észre sem vesszük, hogy rabjai vagyunk egy irányított fogyasztásnak. A reformáció emlékéve során az a cél, hogy szembeszálljunk ezzel a trenddel; az, amit előtérbe állítunk, a keresztyén ember önmagára találásának a felszabadító és megtartó élménye. Így talán elkerülhetjük a személyes mivoltunkról való önkéntes lemondást. A reformáció erkölcsi és szellemi forradalma ebben a társadalmi látleletben mindannyiunk számára reményt nyújt. Akik képesek megújulni, képesek olyan közösségben élni, amely oltalmat és biztonságot nyújt. A megújulás mindig bennünk kezdődik. Ne mástól várjuk ezt a lehetőséget! Csak úgy kezdődhet el a változás és a megújulás, ha nemcsak az ajándékot fogadjuk el, hanem az ajándékozót is, figyelmeztetett az egyházi elöljáró.

14.30 órától, „hogy lássák a ti világosságotokat” jelszó alatt a résztvevők zászlók mögé felsorakozva vonultak az új központig, ismert református énekeket énekelve. Elöl népviseletbe öltözött fiúk, lányok haladtak a Károli Bibliával. Az új főtéren felállított színpadon beszédek hangzottak el egyházi és világi személyiségek ajkáról. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere többek között elmondta: „Mi, magyarok és ezen belül is mi, erdélyiek, partiumiak mindig példát mutattunk kontinensünknek és a világnak toleranciából, hiszen jövőre lesz 450 éve, hogy a tordai országgyűlés Európában is úttörő vallásszabadsági törtvényeket hozott. Mindezt el kell mondani Európának, minderre büszkék kell hogy legyünk. El kell mondanunk, hogy úgy tűnik, mintha ismétlődne a történelem. A 16. században is a magyarság volt, amely védte Európát a veszélyt jelentő hatásoktól. Ez a feladat ma is, amihez nagyon sok bölcsességre van szükség. A saját identitásunk megerősítése mellett meg kell őrizni a párbeszédet a világvallásokkal is, de az észszerű határokon belül. Szatmárnémeti és a szatmári magyarság helyzete is különleges. Kisebbségi létünkben a megmaradásunk egyik alappillére az egyház és ezen belül is a protestáns egyházak. Vezetői és hívei egyaránt felelősségteljes viselkedésről tettek tanúbizonyságot ez alatt a fél évezred alatt, és biztos vagyok benne, hogy ezt teszik majd a jövőben is, a közösség és elsősorban a magyar közösség érdekeit figyelembe véve. Önkormányzati vezetőként és reformátusként is tisztában vagyok a munkájuk fontosságával, és ehhez a tőlem telhető minden segítséget megadok. Kívánok mindenkinek méltóságteljes ünneplést, és kívánom azt, hogy 500 év múlva ugyanitt ugyanennyien vagy még többen ünnepeljék Szatmárnémetiben a reformáció emlékünnepét”.

Zákonyi Botond, Magyarország romániai nagykövete Áder János, Magyarország államfőjének az üzenetét tolmácsolta.

Közel háromezer ember vett részt az istentiszteleten, amelyen Csűry István püspök hirdetett igét több lelkipásztor közreműködésével. A püspök a megújulás fontosságát hirdette. Arra figyelmeztetett, hogy Jézus az élet kenyere, nekünk pedig úgy, ahogy azt reformátoraink tették, vissza kell térnünk a jézusi tanításokhoz, és meg kell tartanunk azokat. Az igehirdetést úrvacsoraosztás követte.

Az istentiszteletet követően könnyűzenei együttesek, szólisták és táncosok szórakoztatták a közönséget.

Elek György