A Victor Ponta által vezetett Szociáldemokrata Párt tűzzel-vassal próbálja megtartani hatalmát, és ehhez minden eszközt megpróbál felhasználni. Ami az egyik leglátványosabb eszköz, az nem más, mint a politikai migráció törvényesítése. Eddig is vándoroltak polgármesterek egyik pártból a másikba, ha az érdekek úgy kívánták, sok esetben igazán el se lehet ítélni őket, mert az utóbbi tizenöt év tapasztalata azt bizonyítja, hogy ellenzékként nem sok eredményt lehet elérni, azok a községek, amelyeknek polgármesterei nem az éppen akkor kormányzó párt zászlaja alatt sorakoznak, nem kapnak pénzt fejlesztésre, nem részesülnek pozitív elbírálásban a projektjeik, igaz, ha pártjuk ellenzékbe kerül, leállítják a munkálatok finanszírozásához szükséges pénz folyósítását, a beruházás félkészen vagy majdnem készen abbamarad. Talán ilyen okok miatt van az, hogy közel negyvenezer beruházás van elkezdve országos szinten, és még csak megjósolni sem lehet, hogy hányat fognak ezek közül befejezni. Az egyik pártból a másikba való átállás nem vall erkölcsösségre, megbízhatóságra, elviségre, de ezek a tulajdonságok amúgy sem jellemzőek a politikára, hiszen a pártok már nem ideológiák alapján szerveződnek, nincs elvekre épülő jobb- és baloldal, csupán érdekek vannak, a legfőbb érdek a hatalom megszerzése. Mire figyelhet oda ebben az esetben a választópolgár, aki amiatt szavaz egy bizonyos jelöltre, mert az olyan dolgot ígért, amiért érdemes volt rá szavazni? Mi van akkor, ha egy, a keresztény értékek megőrzését támogató polgármesterjelölt azt ígéri, hogy felújítja a magyar templomot és iskolát, később viszont egy román baloldali párt zászlaja alá állva száznyolcvan fokos fordulatot téve teljesen mást csinál? A migrációt nem lehet törvénnyel leállítani, hiszen jobboldali pártban is lehet baloldaliként viselkedni, azt kellene elérni, hogy az emberek ébredjenek rá, hogy a polgármesterek sorsa az ő kezükben van, és ha nem a lakosság érdekeit képviseli, akkor ellehetetleníthetik a munkáját. A „ki hol van?” kérdésre elég nehéz elfogadható választ adni, mert úgy ahogy Klaus Johannis a Német Demokrata Fórum tagjaként lehet a Nemzeti Liberális Párt elnökjelöltje, úgy bármelyik RMDSZ-tag is tölthet be tisztséget a PSD-ben. Ilyen alapon jogosan kérdezhetjük: miért bűn az, ha egy polgármester pártot vált amiatt, hogy községe számára pénzt szerezzen beruházásokra, és miért nem bűn az, ha az RMDSZ mindig a hatalmon lévő párt mellé áll, hogy kormányon lehessen, mert — állítólag — csak úgy tudja képviselni a magyarság érdekeit?

Elek György