Vasárnap délelőtt közös szentmise és koszorúzás keretében tisztelegtek a kaplonyiak a Szovjetúnióba elhurcolt honfitársaik előtt. Az esemény közös ebéddel ért véget.

Az emlékezés és a hálaadás jegyében mutattak be szentmisét vasárnap délelőtt a kaplonyi Szent Antal-templomban. A római katolikus istenháza színültig megtelt, az egybegyűltek megemlékeztek az elhurcolt honfitársaikra és hálát adtak azokért, akik hazatértek a fogságból. Az immár hagyományos szentmise Timár Asztrik OFM, plébános rövid beszédével vette kezdetét. Évekkel ezelőtt mintegy háromszázötven embert hurcoltak el Kaplonyból az orosz munkatáborba. „Ritka volt az olyan ház, ahol ne sirattak volna egy anyát, egy apát, egy fiat vagy egy lányt" - idézett a kolostor történeti könyvéből a plébános, aki arról is beszélt, hogy a sok kinzásnak köszönhetően sokan életüket vesztették, mig mások testi, lelki sebekkel tértek haza. Az utókor kötelessége a megemlékezés, és az, hogy az élő, és holt deportáltakért imádkozzunk. Török Imre, a Német Demokrata Fórum kaplonyi szervezetének elnöke megemlékezésében elmondta, 1945 január 3-án nagy számú 15-45 év közötti fiatalt hurcoltak el. A több mint háromszázötven elhurcolt kaplonyi közül huszonnégyen még ma is élnek, ki Kaplonyban, ki másutt. A sok szenvedés és meghurcoltatás dacára a harag és bosszú gondolata mégis távol állt a deportáltaktól, akiknek lelkében a megbocsátás tüze lobogott. 1989-ig nem beszélhettek ugyan ezekről az eseményekről, azóta azonban minden évben leróják kegyeletüket. Az NDF elnök megmelékezése után két rövid levelet is meghallgathattak az egybegyűltek, melyeket egykori deportáltak irtak családtagjaiknak. Ezekből megtudhattuk, olyan rossz körülmények között éltek, hogy a fényképekről még a rokonok is alig ismertek családtagjaikra. Élelem gyanánt izetlen káposztát, és apró, koszos, pucolatlan krumplit kaptak, ráadásként még a viz is ihatatlan volt. A szentmise végeztével a hivek kivonultak a templom melletti emlékműhöz, ahol többen koszorút helyeztek el, közöttük egy deportált édesapjára emlékező Non József, valamint egy egykori deportált, Tempfli Aranka. A közös emlékezést követően közös ebédre invidálták a deportáltakat és hozzátartozóikat.