Reformátusként végiggyalogolni az 1400 km-es magyar Mária-utat Máriazelltől Csíksomlyóig.

A Mária tiszteletére épített Mária-út összekapcsolja a Mária-kegyhelyeket és az útvonal mentén lévő történelmi, kulturális értékeket, vallásra, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül — összeköttetést teremtve kelet-nyugat irányban az osztrák Máriazell, Budapest, Máriapócs és Csíksomlyó között, valamint észak-dél irányban Czestochowa, Esztergom, Budapest és Medjugorje között, egy nagy keresztet rajzolva ki Közép-Európa térképén. A Mária-út mindenkihez szól és mindenkit hív; várja azokat — nemzetiségtől és felekezettől függetlenül —, akik vallási, spirituális, önismereti célból kívánnak zarándokolni és várja azokat is, akik egyelőre turisztikai és sportolási célból kívánnak az útra lépni. Ezt az utat, pontosabban annak 1400 km-es szakaszát, az úgynevezett Magyar utat zarándokolta végig Máriazelltől Csíksomlyóig 2015 augusztusában Ábrám Noémi — a 39 nap eseményei, történései, meg- és átélései közel egy évig ülepedtek benne, míg papírra vetette őket, s a kötet alcíme nem véletlenül Találkozás Istennel, emberekkel. Hiszen az egyhuzamban legyalogolt 39 nap pontosan erről szólt: a találkozásokról. A magányos vándor még közelebb van Istenhez — és még inkább rá van utalva az emberekre: ki fogad be éjszakára, hova kerülsz, melyik utat válaszd, hogy fogadnak? Útja (melyen „csupán” hálából zarándokolt, egyszerűen azért, mert hálás Istennek az életéért) átvezetett osztrák erdőkön, magyarországi falvakon és városokon, a Partiumon, a Mezőségen, Székelyföldön; voltak magyar, vegyes és román vidékek, de egy közös volt mindenhol: emberek és keresztény emberek, kinek-kinek ott van a Krisztusa; fogadták be végtelen szeretettel kolostorban, sőt kulcsot is kapott, míg a „háziak” elmentek és olyan helyre is bekopogott, ahol nem látták jó szívvel vagy épp zárt ajtók fogadták; volt, ahol szeretett volna úrvacsorát venni, de megtudta, hogy az már nincs, mert nincs már magyar ember a faluban — ám egy román néni meghívta vacsorára és úgy érezte, az volt az úrvacsora számára. Baktatott műúton és gyalogösvényeken, domboldalakon, gyümölcsösök szélén, néha elvétette az irányt és bő tíz kilométert az útvonalon kívül tett meg, néha tudatosan választott kitérőt, mert látni akart egy számára fontos-értékes helyet — az 1400 kilométeres útból körülbelül 100-at autóval, szekérrel tett meg, a többit gyalog, 30 napon át teljesen egyedül, míg megérkezett a „célba”, Csíksomlyóra.

A nem mellesleg ötgyermekes anyuka Ábrám Noémi olvasmányos, humort sem nélkülöző úti/zarándoknaplója Szatmárnémetiben a Véndiáktalálkozón lesz megtalálható. S „apró” adalék szerzője milyenségéhez az utolsó sorok: „Szándékosan írtam ékezettel a „Máriazell” helységnevet. Nem vitt rá a lélek a hivatalos, ékezet nélküli változat használatára, hisz Szent István királyunk Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot, és a Mária-utat én is gondviselő anyánk védelme alatt tettem meg.”