Április 26–án, Keresztes Attila rendezésében kerül bemutatásra Barta Lajos Szerelem című színműve. A darabról, a szerelemről, a múltban és a jelenben élő nők sorsáról, a párkapcsolatok változásáról és a darab mai üzenetéről beszélgettünk a rendezővel.

— A Szalay–lányok története mennyiben hasonlít a Három nővér történetéhez?— Csehov műve 1901–ben íródott, és pillanatok alatt ismertté vált Európában. Számomra egyértelmű, hogy ez ihlette Barta Lajost a Szerelem megírásában, 1914–ben. A darab alaphelyzete: a vidéki kisváros poros csöndjében felnőtt életükre váró három nővér pillanatok alatt reménytelenné váló sorsa. Míg Csehovnál a Moszkván kívüli létezésben látják a boldogság akadályát, itt a férjhez menés képtelensége lehetetleníti el a lányok boldogságát.

Szerelemhiány

— Barta Lajos színművének címe Szerelem. Ez az érzés a darabban elsősorban hiányában van jelen, nem pedig a szépségeiben és sokszínűségében. Milyen szerepe van a szerelemnek ebben a történetben?

— A darabban hangzik el, hogy a „szerelemben is négy évszak van”. Ezt a négy stádiumot látjuk a négy női alakban: a még zsenge, bimbózó szerelem tavaszát a legfiatalabb lányban, Böskében, a szenvedélyes, érett szerelem nyarát Lujzában, a vén kisasszonyság kemény–keserű őszi szikárságát Nelliben, illetve a Mama megállapodott bölcs téli csöndességet.

— A szerelem, ami örömökkel és csalódásokkal jár, minden korban meghatározta, befolyásolta az ember életét. Mindig lángra lobbantotta és megsebezte az érzelmeket. Barta Lajos megfogalmazásában a Szalay–lányok kompromisszumok árán sem tudták életben tartani a szerelem lángját. Mennyire volt jellemző különböző korokban ez a nők világára, és mennyiben jellemző a mai nőkre a szerelmi élet sikertelensége?

— Elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy a különböző korokban milyen volt a nők társadalmi helyzete. Hosszú évszázadokon keresztül az európai társadalmi berendezkedést a férfiúi tekintélyelvűség uralta. Csak a 19. század második felétől erőteljesebbé váló nőmozgalmaknak sikerült változtatni a nők helyzetének megítélésében és társadalmi szerepében. A nők ennek következtében a szerelem terén is egyre inkább kezdeményezőbbé váltak. Azt nehéz megítélni, hogy a nők szerelmi életének sikeressége vagy sikertelensége mennyire korfüggő, talán mindig egyénileg kell vizsgálni az eseteket, ahogyan ezt Barta is teszi a Szerelemben.

Sikerszerelem

— Egy beteljesedett szerelmet lehet sikernek nevezni?

— Természétesen. Csak azt lehet sikernek nevezni.

— Akkor is, ha az előbb–utóbb kialszik?

— Úgy gondolom, a beteljesedett szerelem, az első fellángolástól a sírig tartó, jó értelemben vett egymásrautaltságot jelenti. Azt az Egységet, amire az egyik ember egy másikkal szemben vágyik.

— Ma már nagy probléma — jelenség, tendencia —, hogy szingliknek szóló jó tanácsokkal vannak tele a bulvár lapok, csábító ajánlatokkal állnak elő az utazási irodák, a szingliséget megkedveltető filmekkel vannak tele a tévécsatornák. Van, aki a karrierhez vezető élet részének tartja ezt az életmódot, van, akit az élet kudarchoz vezet. Hova sorolhatók a Szalay-lányok, mit tanulhatnak tőlük a mai lányok?

— Más társadalmi rendnek kellett megfelelni akkoriban. Akkor a huszonnégy éves lány már a vénkisasszonyság bélyegét viselte, ma viszont ebben a korban kezdenek karrierépítésbe a lányok. Inkább voltak férfi- és férj-függőek az akkori nők. Ezáltal kiszolgáltatottabbak is voltak. De hogy ez a mai szabadság valóban szabadság–e, azt nem tudom… Van akinek igen, van akinek ez a béklyó. A tanulság talán csak az, hogy ezt az állapotot, amit szerelemnek hívunk, komolyan kell vennünk, mert meghatározza az életünket. Végigkísér minket a gyerekkortól a sírig. Valahogyan ez irányít bennünket. Meghatároz bennünket. Jó, vagy rossz irányba.

Rendezői felfogás

— Az ön rendezői felfogásában a Barta Lajos által megrajzolt három lány hogyan tud majd úgy megformálódni a színpadon, hogy a nézők közül sokan magukra ismerjenek?

— Remélem csak egy–egy mozzanatban talál magára bárki is a nézőtéren. Ezek a lányok különböző női esszenciák. Típusok. Összegyúrva mutatnak gyönyörű összképet a Nőről. Arról az útról, amit nagyjából bejár egy női lélek a szerelem stációin. Reményekkel, örömökkel és csalódásokkal.

— Akarat nélkül bábuk vagyunk — tartja a mondás —, mi az, ami erős akarattal elérhető?

— Dönthetünk úgy, hogy boldogok leszünk, akarhatjuk, de ez nem döntés vagy akarat kérdése. Nelli, a legidősebb lány úgy dönt, hogy mindenképpen férjhez megy. Mindegy kihez, csak férfi legyen. Nem hiszem, hogy lelki higiénia nélkül lehet élni. Ha az ember egy pillanatra becsapja önmagát, azt örökké szenvedni fogja.

Szerelem ma

— A ma embere is szerelmes, de érzéseit másként fejezi ki, mint ahogy azt tették elődeink az elmúlt századokban. Csak a látszat változott, vagy az érzések is? Szalay–bácsi — mint minden szülő — hatást akar gyakorolni lányai sorsának alakulására. Mennyire irányíthat egy gyereket a szülő és hogyan?

— A viselkedési szokások változtak. Az érzéseink ugyanolyanok. A vágyakozás maradt a régi. A szexhez vezető út lett rövidebb. Az udvarlásnak voltak szabályai, sokkal bonyolultabbak mint ma. A kommunikációs csatornáknak nem volt intimitása. Kettesben maradni leánykérés nélkül, illetlenségnek számított, és bujaságnak. Nem voltak közösségi portálok, chat-szobák, mobiltelefonok, letiltott telefonszámok, és meg sorolhatnám a mai kommunikációs fegyvertárat. És ezzel együtt félő, hogy a mai fiataloknak nehezebb kiegyensúlyozott párkapcsolatot teremteniük. A mai világ üzenete az, hogy „élj a mának”, amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra. Azt hiszem, nem hagyunk elég időt szeretni a másikat, és magunkat.

 Elek György