A mai szülők, mielőtt elkezdtek önálló életet élni, nagyon sok tanácsot kaptak szüleiktől. Például azt, hogy legyenek hűek a nemzetükhöz, a vallásukhoz, a családjukhoz, tiszteljék az idősebbeket… A mai szülők a tervek és célok elképzelését a gyerekeikre bízzák, azt tanácsolják nekik, hogy valósítsák meg önmagukat. A nemzet és a vallás a látszattól és az érdektől függő, a család pedig megegyezésekre alapul. Valaki azt mondta: a modern társadalmak egytagú csoportok szövetségeiből épülnek fel. Így lehetséges az, hogy a jelen generációk több életet is élnek párhuzamosan. Sokan a párkapcsolatot, a társas életet, a hangulatot, az érzésvilágot és a boldogságot is a külsőségektől teszik függővé… Ha a mai szülő nem beszél, ha nem mond véleményt, a gyereke se tud majd nyitni mások felé, képtelen lesz bekapcsolódni a beszélgetésekbe, nem lesz mosolygós és laza. Vajon mennyire igaz, hogy a modern, egytagú csoportokból álló szövetségben az emberek nagy része a kispárnával a kezében egyedül gondolkodik, egyedül hoz vagy nem hoz döntéseket, mintha elveszett volna a közösségben való éléshez szükséges képessége?

A fiataloknak ebben a túlterhelt és sokkolt képi világban egyszerűen elveszett a képzelőerejük, és nincs is igényük rá. Pedig a képzelőerő hatalom. Aki el tud képzelni valamit, az meg is tudja valósítani, s ez már az út az önmegvalósítás felé. Az elképzelés és a megvalósítás között van egy ajtó, s csak akkor látjuk meg azt, amit elképzeltünk, ha az ajtó kinyílik. Ehhez viszont értelem kell. Amikor az ajtó kinyílik, elfog egy boldogságérzés, ami lehet pillanatnyi vagy örök. A valóság sokak szerint csak addig létezik, amíg látható. Mi lesz a sok láthatatlan valósággal? A hétköznapokban a legtöbben a külsőségekkel foglalkoznak. Amikor a gyerek elindul az iskolába, az anya megigazítja a ruháját, a haját. A feleség rászól a férjre, hogy nem tiszta a cipője, igazítsa meg az ingét stb. Szinte mindig a külsőségekre kerül a hangsúly, pedig nagy tévedés azt hinni, hogy ha külsőleg minden szépnek és jónak látszik, akkor minden rendben van. Valójában egy tekintet, egy pillantás, egy apró ránc az arcon sokkal többet elárul az emberről, mint a külsőségek. Az embert az határozza meg, ami belül van, azt pedig semmivel nem lehet eltakarni.